BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 19. (2007)
2007 / 2. szám - SZEMLE - Bauer Tamás: László Csaba: The New Political Economy of Emerging Europe. Csaba László: A fölemelkedő Európa
délyi figuráit nagyon is sajátjainak érzi. Nemcsak Heltai kapcsán szentel bekezdéseket a magyarul író szász szerző szimbolikus jelentőségének az erdélyi multikulturalitás összefüggésében, de érzékelhetően nagy súlyú kérdések állnak a háttérben akkor is, amikor olyan - látszólag mellékes kérdéseket boncolgat, mint hogy Bethlen Miklós önéletírásában a melancholia-fogalom abban az értelemben jelenik meg, amely a terminushoz Nyugaton a középkorban tartozott. A reneszánszban átalakuló fogalomhasználat recepciójának több évszázados késéséről szóló eszmefuttatás önmagán túlmutató dimenziókat villant fel (De melancholia transylvana-hungarica). A cím értelmezésének eddig tárgyalt dimenzióira maga a szerző hívja fel a figyelmet előszavában. Engedtessék azonban meg nekem, hogy rosszmájú legyek. A könyv címe még valamit megelőlegez: a szerző stílusát. A „textus” szó választása a „szöveg” helyett jelzi Tóth Zsombor vonzalmát a latin kifejezések használatához, ami retorikatörténeti elemzéseiben elkerülhetetlen, ám helyenként - ahol csak hangulatfestési célokat vélek felfedezni használatuk hátterében - némileg eltúlzott. Különösen, ha még egy magamfajta, a latin filológiában nagyon kevéssé jártas történész is felfedezi, hogy a szerző ragozási hibákat ejt (Incipit Uber de ars [!] históriáé...) — ilyesmi szerencsére csak elvétve fordul elő. Hasonlóképpen túlzásnak érzem az angol használatának egyes eseteit: a MissedTótfalusi cím alighanem a szerző intencióival ellentétes benyomásokat kelt, hiszen amennyiben az eddigi kutatás missed the point Misztótfalusival kapcsolatban, ebből az következik, hogy a nyomdász pályafutásának van egy feltárható lényege. Erre pedig - folytatjuk önkéntelenül is a cím által kiváltott gondolatmenetet - nyilván Tóth Zsombor talál rá kapitalizmus-központú értelmezésével, ami viszont a szerző által vallott narrativista történelemelmélet szemszögéből nehezen igazolható állítás. A szóvicc ebben az esetben legalább ül, a Fun-Club Zrínyi cím előtt viszont értetlenül állok: a tanulmányban szó sincs vidámságról - sőt Tóth Zsombor éppen azt elemzi, miképpen helyezi hősét a túláradó vidámságot kimondottan ellenző, puritán értékrendbe az angol életrajz szerzője. Mivel szóviccként nem működik, kénytelen vagyok inkább a Fan Club elgépeléséből adódó hibára gyanakodni. Bár Hayden White egyik könyvének címe - The Content of the Form - éppen azt sugallná, hogy utóbbi megjegyzéseim jelentősége sokkal nagyobb annál, mint amekkorának látszik, ám ebben az esetben azt mondom: ne higgyünk a narrativista történelemelmélet alapító atyjának. Tóth Zsombor könyve számos értékes eredménnyel gazdagította koraújkor-történeti irodalmunkat, friss szemlélete, kiváló anyagismerete és módszertani kreativitása egyaránt azt mutatja: a történeti antropológia újabb fontos lépést tett afelé, hogy kimondhassuk, az irányzat teret nyert a magyar nyelvű tudományosságban, nemcsak a kötelező körök, de a történetírói gyakorlat szintjén is. Kármán Gábor Csaba László: The New Political Economy of Emerging Europe Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005. 359 old., á. n. A fölemelkedő Európa Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006. 482 old., 4499 Ft A kilencvenes évek közepén Václav Klaus, a csehszlovákiai átalakulás vezető alakja, szövetségi pénzügyminiszter, majd cseh miniszterelnök, ma a Cseh Köztársaság második elnöke kijelentette: Csehországban az átalakulás befejeződött, Csehország immár normális piacgazdaság. Állítását arra alapozta, hogy a cseh gazdaság túljutott az átalakulási válságon, minden mutatója növekedést mutatott, megnyíltak a gazdasági határok, s a kuponos privatizációval uralkodóvá vált a magántulajdon. Alig néhány hónappal később azután kiderült: a cseh gazdaság növekedése megállt, sőt kisebb válságba került, az agyonreklámozott kuponos privatizáció - az elemzők többsége szerint - tévútnak bizonyult. Épp csak elkezdődött a tulajdonreform újabb szakasza a külső befektetők bekapcsolódásával, és kellemetlen kiigazítás vált szükségessé a konjunktúrapolitikában. Klaus következtetése nyilvánvalóan elsietett volt. Csaba László monumentális könyvével valami hasonló történhet. Fő állítása ugyanis az, hogy az átalakuló országok helyzetét már nem a kommunista örökség határozza meg, a kelet-közép-európai sikeresek és a balkáni vagy posztszovjet sikertelenek között ugyanazok a különbségek figyelhetők meg, mint a sikeres déleurópai és a sikertelen afrikai vagy latin-amerikai, a szocialista tervgazdaságot sohasem megtapasztalt országok között. Alig hagyta el a nyomdát a könyv angol, majd magyar kiadása, máris válságjelek gyűrűztek végig a benne sikeresként bemutatott visegrádi országokon. Szélsőséges populista vagy rendpárti, de egyaránt nacionalista erők jutottak kormányra Lengyelországban és egy populista-nacionalista koalíció Szlovákiában, elhúzódó kormányalakítási válság alakult ki Csehországban, és erőszakos utcai összeütközésekre került sor Magyarországon - vajon ez már igazán normális világ, vagy még mindig fontos szerephez jutnak benne a kommunista korszak maradványai? Csaba a nemzetközi gazdasági fejlődés új vonásainak sokoldalú bemutatásába ágyazza nagy ívű áttekintését a rendszerváltó országok fejlődéséről. A téma tehát a szocialista tervgazdaságok piacgazdasággá alakítása, és az egykor - Sztálin kifejezésével - a második világgazdaságot alkotó országok integrációja az első, ma már az egyetlen világgazdaságba. Az átalakulás és integrálódás célja és - ha sikeres - következménye a gazdasági felzárkózás. Ezért is beszél Csaba a könyv címében „fölemelkedő Európáról” (emerging Europe), találóan alkalmazva a nemzetközi irodalomban