BUKSZ - Budapesti Könyvszemle 22. (2010)

2010 / 2. szám - PROBLÉMA - Bolgár Dániel: Volt-e vagy sem? Traumatikus történés és történeti elbeszélés

BOLGÁR­­ VOLT-E VAGY SEM? részletességgel mutatja be a traumatikus történést, tehát az­­ általában véres - incidenst,11 másfelől - és ez a lényeg - ugyanilyen figyelmet fordít az inci­dens közösségi értelmezéseire, a többnyire a nemzeti identitást meghatározó elbeszélésekben, a nemzeti emlékezetben kijelölt helyére. Az incidenstörténészek tehát nem egyszerűen elmondják egy traumatikus tör­ténés históriáját, mindenféle tekintet nélkül a történés különleges jellegére, hanem a traumatikus történést mint traumatikust, tehát egy kollektívum önazonos­ságát veszélyeztetőként és feldolgozandóként építik be szövegeikbe, vagyis a legkevésbé sem tartózkod­nak attól, hogy munkájukkal maguk is hozzájárulja­nak a nemzeti önismeret javításához. Damton ezt az incidenstörténeti megközelítést problémamentesnek véli, jelentős metodológiai újításként értékeli, és nagy tudományos, illetve közönségsikert jósol az ide sorol­ható munkáknak. Mielőtt kipróbáljuk egy szövegen, jogosult-e Darnton diadalittassága, felhívnám a figyelmet az incidenstörténeti elbeszélés néhány, a darntoni meg­határozásból logikailag következő sajátosságára. Az első megjegyzésem arra a regiszterre - voltaképpen elbeszélésre - vonatkozik, amelyben a történés immár nem traumatikus eseményként a helyére kerül a nem­zeti emlékezetben. Ebben az incidenstörténeti műben elmondott történetben magára az incidenstörténe­ti műre van osztva a trauma eltörlésének a szerepe, ennek kell megoldania a bonyodalmat, azaz nem is magából a történésből válik esemény, hanem abból, hogy a történész nyilvánosságra hozza a történést. Nincs ebben semmi szokatlan, a tudományos szöve­gekben hemzsegnek az efféle elbeszélések. Megnéz­tem néhány írásomat, és mind így kezdődött: kedves tudósok, ti eddig azt és azt gondoltátok, most pedig el fogjátok olvasni ezt a szöveget, minek következté­ben ettől fogva ezt és ezt fogjátok gondolni, ezután pedig elkezdődik egy másik elbeszélés, amely köz­li az új ismereteket. Ha szabad mondanom: az egyik elbeszélés a másiknak a hatástörténetét írja - ha nem tévedek, ez az alapmodellje minden tudományos vagy nem tudományos revizionista szövegnek. Ám az a bökkenő, hogy az incidenstörténetben a trauma feldolgozásáról szólón kívül nem lehet más elbeszélés. A trauma feldolgozásának feltétele, hogy a traumatikus történés csakis a trauma feldolgozá­sáról szóló elbeszélésben legyen megértve, ott váljon eseménnyé mint a történés nyilvánosságra hozása, ne pedig megtörténésének közvetlen tér- és időbe­li kontextusában. Különben nem lenne igaz, hogy a trauma olyasmi, ami eladdig elképzelhetetlen volt. Amiről eddig azt állítottuk, hogy traumatikus, arról most kiderülne, hogy a történelem rendes meneté­be illeszkedik. Hiába erősködik tehát Darnton, nem lehet két regiszter: ha az egyik elbeszélés van, akkor - logikailag - a másik biztosan nincs. Vagy egy múlt­beli történetet kerekítünk a történés köré, vagy a trau­ma feldolgozásának jövőbe nyúló történetét meséljük el, a két megoldás egymást kölcsönösen hiteltelení­­ti. Az incidenstörténeti programba tehát eleve be van építve az az ellentmondás, amely egy történet szoká­sos elmesélése és a trauma feldolgozásának ambíció­ja között feszül. SZOMSZÉDOK Hogyan lehet feloldani ezt a szükségszerűen jelentke­ző feszültséget, és annak melyek a buktatói? Mit lehet mondani egy traumatikus történésről, ha egyszer szi­gorúan tilos elbeszélni? Ezt kísérlem meg feltárni vég­re egy konkrét szövegben, Gross Szomszédok című művében.12 Egy szöveg teljesítményének felmérésére persze csak az egyik lehetőség, hogy magát a szöveget vizsgáljuk. Magától értetődő lenne a mű hatástörténe­téből kiindulni, vagyis abból, hogy ez az ellentmondá­sosság miképp problematizálódik, problematizálódik-e egyáltalán a recepcióban. Vagy pontosabban fogalmaz­va: mások Szomszédok-a\\asax.arco\ adott értelmezésem minden bizonnyal legalább annyira reprezentatív vol­na, mint a saját Szomszédok-olvasatom. A szóban for­gó munkának azonban főképp Lengyelországban, de azon kívül is olyan roppant terjedelmű (és jelentőségű) közéleti és szaktudományos visszhangja volt,13 hogy itt meg sem próbálok utalni mások interpretációira, ezért tisztán narratológiai, nem pedig történeti probléma­ként fogom fel a Szomszédok incidenstörténeti teljesít­ményének meghatározását. Lacombe, illetve Seignobos urak újabban megjelent könyveinek apropóján. Ford. Takács Ádám. In: Az Annales. A gazdaság-, tár­sadalom- és művelődéstörténet francia változata. Szerk. Ben­da Gyula - Szekeres András. L’Harmattan-Atelier, Bp., 2007. 33-73. old.; Takács Erzsébet: Egy vita története. A szocioló­gusok és történészek viszonya a fin de siècle Franciaország­ban. Korall, 2005. 19-20. szám, 5-36. old. Arról, hogy miként vált érvénytelenné mostanra a szembenállás a történelmi ese­mény fogalmát illetően. Szeberényi Gábor: Lehet-e az esemény tudományos kategória? Az esemény­fogalom történetelméleti megítéléséről. In: A történész szerszámosládája. A jelenkori tör­téneti gondolkodás néhány aspektusa. A „ Történelem - Társada­lomtudományok" konferencia anyagai. Szerk. Szekeres András. L’Flarmattan, Bp., 2002. 200-201. old. 12 ■ Gross művét a mikrotörténelem szempontjából elemzem több más szöveg mellett itt: Bolgár Dániel: Incidenstörténelem és mikrotörténelem. In: Másodfokú mikrotörténelem. Szerk. Papp Gábor - Szíjártó István. L'Harmattan, Bp., 2010. [megjelenés előtt] 13 ■ A recepcióról angolul: Antony Polonsky-Joanna B. Michlic (eds.): The Neighbors Respond. The Controversy Over the Jed­­wabne Massacre in Poland. Princeton University Press, Prince­­ton-Oxford, 2004.; Natalia Aleksian: Polish Historians Respond to Jedwabne. In: Robert Cherry - Orla Annamaria-Bukowska (eds.): Rethinking Poles and Jews. Troubled Past, Brighter Fu­ture. Rowman & Littlefield, 2007. 169-188. old. A lengyelorszá­gi vita néhány tétele magyarul is megjelent: A Jedwabne-vita. Lengyelek, zsidók. [Válogatás]. Szerk. Pályi András. Beszélő, III. folyam, VI (2001), 5. szám, 78-108. old.; Jair Seleg: Jedwab­ne. Ford. Deák Kinga, és Katarzyna Wieczorek: Szomszédok. Ford. Pályi Sándor Márk. Múlt és Jövő, 2001. 2. szám. Adam Czarnota: Az amnéziás lengyelek. Jan Thomas Gross lengyel fogadtatása. Ford. Andor Mihály. In: Gross: /­. m. 166-192. old. A magyarországi recepcióról. Deák István: Bolgár életmentők, Jehova Tanúi és a jedwabnei gyilkosok. In: uő: Hitler Európája. Tanulmányok. Új Mandátum, Bp., 161-172. old.; Gyáni Gábor: Emlékezés és felejtés mint politikai stratégia. Kritika, 35 (2006), 9. szám, 6-9. old.; Varga Ábrahám: Áldozatok és tettesek. Múl­tunk, 51 (2006), 2. szám, 285-293. old.

Next