Budapest, 1881. február (5. évfolyam, 31-58. szám)

1881-02-01 / 31. szám

31-i­k szám. BUDAPEST. Kedd, február 1. Előfizetési felhívás „BUDAPEST“ képes pol. napilapra. Előfizetési árak: Egész évre.......................................................12 frt Fél évre 6 „ Negyed évre ................................................... 3 „ Egy hóra...................... 1 „ Az előfizetési pénzek­ e lap kiadóhi­vatalához küldendők. Egy újabb komédia. Mi tagadás benne, nagyszerű ember ez a Tisza Kálmán! Az összes megyék főispánja — ő, a többi főispán csak végrehajtó, pénzügyi, hadügyi, keres­kedelmi, közlekedési, vallásügyi, igaz­ságügyi minister — ö, a többi minisz­ter csak piktus maskulus; a szabadel­vű párt — ő, a képviselők csak szaj­kók; a képviselőházi bizottságok elő­adói — ö, az előadók csak írnokok; a regnikoláris bizottság — ö, a tagjai csak fabábuk. Ma holnap megéljük, hogy a képviselőház is j­ó lesz, a kép­viselők, a pártok egytől egyig otthon maradhatnak! Tisza Kálmán beterjeszti a tör­vényjavaslatot, Tisza Kálmán át­dolgozza a bizottságban, Tisza Kálmán előadja, Tisza Kálmán beszédet tart az üres padoknak ellene és mellette, Tisza Kálmán megszavazza, Tisza Kál­mán felolvassa a főrendeknek, felter­jeszti a koronának, szentesítheti és­­ végrehajtja! S az ország megtakarítja a képviselők napidíjait, meg a miniszte­­rerek fizetéseit, nem lesznek »távol« le­vő honatyák, s az ország mégis a par­lamentáris formák szerint fog kormá­­nyoztatni! No no, ne örüljenek, messze va­gyunk még odáig, de hogy jó úton ha­ladunk, bizonyítja egy újabb komédia, amely a »regnikoláris bizottság« címe alatt adatott elő tegnap délután hat órakor. Ez időtájt ugyanis Haynahl bíbor­­nok-érsek elnöklete alatt együttes ülést tartottak a határőrvidék bekebelezése illetőleg a horvát képviselők szaporítá­sa tárgyában kiküldött regnikoláris bi­zottságok . Faik az albizottságok ré­széről kijelentette, miszerint az albizot­­ságok tárgyalásai eredménytelenek, mert nem tudtak megegyezni. Ekkor előáll Tisza Kálmán s tudtára adja a bizottságoknak, hogy soha se törjék a fejüket tovább, mert a két kor­mány között már létrejött az egyezség, még­pedig úgy, hogy a magyar bizottság a horvát képviselők számát a képviselőházban az eddigi 34 helyett 40-re, a főrendi házban pedig az eddigi 2-ről 3-ra emeli; ellenben a horvát bizottság l­e­m­o­n­d arról, hogy a főrendiházban tagjainak száma 2-ről négyre, a delegációban pedig az eddigi 4-ről 5-re emeltessék. Tessék a törvényjavaslatot ez értelemben elké­szíteni ! Erre nagyot bólint fejével Pejacse­­vich­ gróf, a horvát bán, a horvátok utána bólintanak, (ők legalább tudják mért bólintanak) és a regnikoláris bi­zottságok egyhangúlag elfogadják az egyezséget s az egyezmény formulázá­­sát, azaz csak leírását (mert Tisza már elkészítette azt is) rábízzák Falkra és Miskatovicsra, és a komédiának vége van! Ugyan kérem, mi célja volt hát an­nak a regnikoláris bizottságnak? Mi­nek jöttek azok a horvát urak Buda­pestre, minek vitatkoztak egymással, mi célból küldték ki az albizottságokat mikor a tisztelt kormány oly szépen szem­­ély villanysugárt Isivel Matild kék szemeinek kellő közepébe, hogy az kényte­len pilláit összevonni. Az orvos felhasz­nálva a kellő alkalmat, félrehajtja a test felső részéről a takarót, lehajlik Matildhoz s midőn jobb fülét keble alá szorítja, bal­­tenyerét a nő mellére fekteti s szét­ágazó ujjaival kissé feljebb tolja. Az orvos újjai a gyönyörű mell ruganyos húsába merültek, Matild érzi, hogy a férfi keze re­meg kebelén, az emberi testben rejlő ma­­gnetizmus s villanyerő működni kezd, a nő előbb izzó arca elhaloványodik, lélegzete eláll, s az orvos még erősebben szorítja fü­lét a nő testéhez, hallgat. . . hallgat so­káig . . . s mire fejét felemeli, arca lángvö­rös s szemeiben kéjes fény ragyog. Azt­ hiszik, észlelt valamit? Azt hiszik, többet tud most, mint előbb tudott ? Csa­lódnak ! Az az egy tény, hogy a beteg izzó arca egy pillanat alatt sápadtá válto­zott: eléggé bizonyítja, miszerint belsejé­­ben is változás történt, kedélye elkomorult, vérének hévfoka csökkent, és így — ha az orvos az ilyen külső észlelés, mell­kopogás, hallgatódzás s tapogatódzás útján helyes ítéletet alkothatna is magának. — Matild előbbeni állapotáról bizonyára téves fogal­mat szerzett magának Megyfalvi. De ez a modern orvosokat nem igen feszélyezi. — Még egy befecskendezés, — mondja könnyelműen — s a baj meg leend törve. S mit gondolnak, hol alkalmazza a be­fecskendezést ? A nyilalás helyén, avagy ott, a hol az ideggörcs rakoncátlankodott ? Nem azért férfi az orvos, hogy a jó al­kiegy­ezett s ezt az egyezséget egy­ h­­a­n­g­u­l­a­g el lehetett fogadni? És a pénzügy­i kérdés? És Fiume? No csak az kellene m­ég, hogy­ a­ regni­­kolán­s bizottság tagjai ilyen dolgokba üssék bele az orrukat! Majd elintézi azt Tisza papa — a horvátok javára. Ta pedig magyar hallgass, és fizess ! Majd bizony bolond lesz az a Hor­vátország véglegesen lemondani Fiu­méról, mikor maguk a királyi leiratok e kérdés végleges eldöntését még min­dig a jövőre odázzák. Azután mi az ör­dögnek is tart számot ez a magyar tengeri kikötőre, mikor a kereskedelmét és ipa­rát tönkre hagyja tenni? Nem elég di­csőség, ha milliókat költ Fiuméra, hogy idővel kifogástalan ajándékot kaphas­son Horvátország! ? Bizony rossz időket élünk, bal csil­lagok járnak! A képviselőházhoz már nem is appellálunk, hiszen a képviselő­ház is — Tisza Kálmán! Fizessük hát türelmesen a komé­dia árát. Budapest, január 31. A „BUDAPEST“ napitárcája. Csak könnyezel... Csak könnyezel a szótlan maradsz. Mint a merengő fájdalom. Oh lányka szólj , a rózsapír Miért hal el szép arcodon ? Oh tárd elém búbánatod. Hogy enyhíthesse vigaszom. Ha résztvevő szivet, talál: Felényi lesz a fájdalom! HAVASI ARTUR: Téli képek a nyári kioszkból. — Rajzok — Brankovics Györgytől. (5. Folytatás.) ■— Nos, hogy érzi magát a kedves be­teg? Kérdi dr. Megyfalvi, Matild ágyának a szélére ülve s kis kezének üterét megta­pintva. — Még mindig rosszul, rebegi a hófe­hér párnákból holló fürtökkel körített izzó arc remegő ajka.­­ — De a deréknyilalás csak alább ha­gyott s a fejideg görcse szünetel ? — Éjfélig aludtam, de éjfél után irtóza­tos kínokat szenvedtem. — No már fél éj is nagy nyereség. Vizsgáljuk csak meg az állapotokat... — Istenem,’ már megint! sóhajt a beteg. — Már mondtam,­­kedves nagyság, shogy a beteg test előttem csak kadaver, ___ de a „kedves“ szó oly hévvel s oly hangsúlylyal mondatott ki, s az az „orvos. Vettük a m. kir. pénzügyminiszteri központi számvevőség kimutatásait az­ állampénztáraknál 1880-ik évi október hó 1 -től december végéig előfordult bruttó bevételekről és bruttó kiadásokról, össze­hasonlítva azokat az 1879. évi hason idő­szaki eredményekkel. Megtudjuk e kimuta­tásokból s a kísérő felvilágosító jegyzetek­ből, melyek különben az előny­ös számcso­­portositás tekintetében mesterileg szoktak szerkesztve lenni, hogy a múlt év utolsó negyedében befolyt az állampénztáraknál 72,255,884 frt 91­2 kr, mig az előző (1879.)­ év hasonló negyedében csak 61,829,504 frt. 37 ’/2 kr; a bruttó bevételi ered­mény tehát kedvezőbb 10,420 380 frt 54 krral. Kiadás volt 1880. év 4-ik negyedében 56,840,110 frt 25­­/2 kr, mig 1819. utolsó negyedében csak 54,044,968 frt 95­­/1 kr; itt tehát már kedvezőtle­nebb az eredmény 2,795,146 frt. kaimat elszalaszsza; nem azért remegett a gyönyörű mellen az a kéz, hogy kielégítet­len maradjon a sóvárgó, az éhes szem! A mellen alkalmazza! A mell felső részének csak egy pontjára volna szüksége, de ő az egész mellről lerántja a leplet. Szemei falnak,, ujjai izgatottan keresik az alkalmas pon­tot, s kéjjel löki a fecskendő tüt az isteni kebelbe! A beteg nő fel­szisszen! Az orvos le­­hajlik s lassan .... nagyon lassan szorítja befelé a szivattyút, lassan .... nagyon lassan .... mert hisz a szem sokáig szerep­legelni. Végre üres a fecskendő, a tüt kirántja,, csak egy kis pir jelzi a helyét s hogy daga­nat ne támadjon ott, dörzsölgeti .. . dör­­zsölgeti lassan .... sokáig .... mert hisz, a szem még jól nem lakott! Azután lehaj­­lik . . . . közelről kell látnia .... éreznie­, kell a dörzsölés hatását.... hová is szúrta a tűt ? Szeme elhomályosul, torka szárad.... ad itt lejebb .... kéjtől remegő ajka már érzi a kebel bársonyát.... s a bársonyhoz, úgy hozzá tapad minden, az orvos ajka is odatapadt a szép asszony melléhez, egy csendes, de kéjes csak az egész ! Matild az orvos fejéhez kap, az orvos felemelkedik, a beteg nőre mereszti szik­, rázó szemét, és — betakarja szépen. — így, most már minden renden van, holnap semmi baja sem lesz, mondja nyu­godtan, mert... a kielégített vágy már nyugodt. Matild szólni akar, de a befecskende­zett méreg hatni kezd, feje szédül, szemei Állami bevételek és kiadások az 1880. év utolsó negyedében.

Next