Budapest, 1881. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-01 / 31. szám
31-ik szám. BUDAPEST. Kedd, február 1. Előfizetési felhívás „BUDAPEST“ képes pol. napilapra. Előfizetési árak: Egész évre.......................................................12 frt Fél évre 6 „ Negyed évre ................................................... 3 „ Egy hóra...................... 1 „ Az előfizetési pénzek e lap kiadóhivatalához küldendők. Egy újabb komédia. Mi tagadás benne, nagyszerű ember ez a Tisza Kálmán! Az összes megyék főispánja — ő, a többi főispán csak végrehajtó, pénzügyi, hadügyi, kereskedelmi, közlekedési, vallásügyi, igazságügyi minister — ö, a többi miniszter csak piktus maskulus; a szabadelvű párt — ő, a képviselők csak szajkók; a képviselőházi bizottságok előadói — ö, az előadók csak írnokok; a regnikoláris bizottság — ö, a tagjai csak fabábuk. Ma holnap megéljük, hogy a képviselőház is jó lesz, a képviselők, a pártok egytől egyig otthon maradhatnak! Tisza Kálmán beterjeszti a törvényjavaslatot, Tisza Kálmán átdolgozza a bizottságban, Tisza Kálmán előadja, Tisza Kálmán beszédet tart az üres padoknak ellene és mellette, Tisza Kálmán megszavazza, Tisza Kálmán felolvassa a főrendeknek, felterjeszti a koronának, szentesítheti és végrehajtja! S az ország megtakarítja a képviselők napidíjait, meg a minisztererek fizetéseit, nem lesznek »távol« levő honatyák, s az ország mégis a parlamentáris formák szerint fog kormányoztatni! No no, ne örüljenek, messze vagyunk még odáig, de hogy jó úton haladunk, bizonyítja egy újabb komédia, amely a »regnikoláris bizottság« címe alatt adatott elő tegnap délután hat órakor. Ez időtájt ugyanis Haynahl bíbornok-érsek elnöklete alatt együttes ülést tartottak a határőrvidék bekebelezése illetőleg a horvát képviselők szaporítása tárgyában kiküldött regnikoláris bizottságok . Faik az albizottságok részéről kijelentette, miszerint az albizotságok tárgyalásai eredménytelenek, mert nem tudtak megegyezni. Ekkor előáll Tisza Kálmán s tudtára adja a bizottságoknak, hogy soha se törjék a fejüket tovább, mert a két kormány között már létrejött az egyezség, mégpedig úgy, hogy a magyar bizottság a horvát képviselők számát a képviselőházban az eddigi 34 helyett 40-re, a főrendi házban pedig az eddigi 2-ről 3-ra emeli; ellenben a horvát bizottság lemond arról, hogy a főrendiházban tagjainak száma 2-ről négyre, a delegációban pedig az eddigi 4-ről 5-re emeltessék. Tessék a törvényjavaslatot ez értelemben elkészíteni ! Erre nagyot bólint fejével Pejacsevich gróf, a horvát bán, a horvátok utána bólintanak, (ők legalább tudják mért bólintanak) és a regnikoláris bizottságok egyhangúlag elfogadják az egyezséget s az egyezmény formulázását, azaz csak leírását (mert Tisza már elkészítette azt is) rábízzák Falkra és Miskatovicsra, és a komédiának vége van! Ugyan kérem, mi célja volt hát annak a regnikoláris bizottságnak? Minek jöttek azok a horvát urak Budapestre, minek vitatkoztak egymással, mi célból küldték ki az albizottságokat mikor a tisztelt kormány oly szépen személy villanysugárt Isivel Matild kék szemeinek kellő közepébe, hogy az kénytelen pilláit összevonni. Az orvos felhasználva a kellő alkalmat, félrehajtja a test felső részéről a takarót, lehajlik Matildhoz s midőn jobb fülét keble alá szorítja, baltenyerét a nő mellére fekteti s szétágazó ujjaival kissé feljebb tolja. Az orvos újjai a gyönyörű mell ruganyos húsába merültek, Matild érzi, hogy a férfi keze remeg kebelén, az emberi testben rejlő magnetizmus s villanyerő működni kezd, a nő előbb izzó arca elhaloványodik, lélegzete eláll, s az orvos még erősebben szorítja fülét a nő testéhez, hallgat. . . hallgat sokáig . . . s mire fejét felemeli, arca lángvörös s szemeiben kéjes fény ragyog. Azt hiszik, észlelt valamit? Azt hiszik, többet tud most, mint előbb tudott ? Csalódnak ! Az az egy tény, hogy a beteg izzó arca egy pillanat alatt sápadtá változott: eléggé bizonyítja, miszerint belsejében is változás történt, kedélye elkomorult, vérének hévfoka csökkent, és így — ha az orvos az ilyen külső észlelés, mellkopogás, hallgatódzás s tapogatódzás útján helyes ítéletet alkothatna is magának. — Matild előbbeni állapotáról bizonyára téves fogalmat szerzett magának Megyfalvi. De ez a modern orvosokat nem igen feszélyezi. — Még egy befecskendezés, — mondja könnyelműen — s a baj meg leend törve. S mit gondolnak, hol alkalmazza a befecskendezést ? A nyilalás helyén, avagy ott, a hol az ideggörcs rakoncátlankodott ? Nem azért férfi az orvos, hogy a jó alkiegyezett s ezt az egyezséget egy hangulag el lehetett fogadni? És a pénzügyi kérdés? És Fiume? No csak az kellene még, hogy a regnikoláns bizottság tagjai ilyen dolgokba üssék bele az orrukat! Majd elintézi azt Tisza papa — a horvátok javára. Ta pedig magyar hallgass, és fizess ! Majd bizony bolond lesz az a Horvátország véglegesen lemondani Fiuméról, mikor maguk a királyi leiratok e kérdés végleges eldöntését még mindig a jövőre odázzák. Azután mi az ördögnek is tart számot ez a magyar tengeri kikötőre, mikor a kereskedelmét és iparát tönkre hagyja tenni? Nem elég dicsőség, ha milliókat költ Fiuméra, hogy idővel kifogástalan ajándékot kaphasson Horvátország! ? Bizony rossz időket élünk, bal csillagok járnak! A képviselőházhoz már nem is appellálunk, hiszen a képviselőház is — Tisza Kálmán! Fizessük hát türelmesen a komédia árát. Budapest, január 31. A „BUDAPEST“ napitárcája. Csak könnyezel... Csak könnyezel a szótlan maradsz. Mint a merengő fájdalom. Oh lányka szólj , a rózsapír Miért hal el szép arcodon ? Oh tárd elém búbánatod. Hogy enyhíthesse vigaszom. Ha résztvevő szivet, talál: Felényi lesz a fájdalom! HAVASI ARTUR: Téli képek a nyári kioszkból. — Rajzok — Brankovics Györgytől. (5. Folytatás.) ■— Nos, hogy érzi magát a kedves beteg? Kérdi dr. Megyfalvi, Matild ágyának a szélére ülve s kis kezének üterét megtapintva. — Még mindig rosszul, rebegi a hófehér párnákból holló fürtökkel körített izzó arc remegő ajka. — De a deréknyilalás csak alább hagyott s a fejideg görcse szünetel ? — Éjfélig aludtam, de éjfél után irtózatos kínokat szenvedtem. — No már fél éj is nagy nyereség. Vizsgáljuk csak meg az állapotokat... — Istenem,’ már megint! sóhajt a beteg. — Már mondtam,kedves nagyság, shogy a beteg test előttem csak kadaver, ___ de a „kedves“ szó oly hévvel s oly hangsúlylyal mondatott ki, s az az „orvos. Vettük a m. kir. pénzügyminiszteri központi számvevőség kimutatásait az állampénztáraknál 1880-ik évi október hó 1 -től december végéig előfordult bruttó bevételekről és bruttó kiadásokról, összehasonlítva azokat az 1879. évi hason időszaki eredményekkel. Megtudjuk e kimutatásokból s a kísérő felvilágosító jegyzetekből, melyek különben az előnyös számcsoportositás tekintetében mesterileg szoktak szerkesztve lenni, hogy a múlt év utolsó negyedében befolyt az állampénztáraknál 72,255,884 frt 912 kr, mig az előző (1879.) év hasonló negyedében csak 61,829,504 frt. 37 ’/2 kr; a bruttó bevételi eredmény tehát kedvezőbb 10,420 380 frt 54 krral. Kiadás volt 1880. év 4-ik negyedében 56,840,110 frt 25/2 kr, mig 1819. utolsó negyedében csak 54,044,968 frt 95/1 kr; itt tehát már kedvezőtlenebb az eredmény 2,795,146 frt. kaimat elszalaszsza; nem azért remegett a gyönyörű mellen az a kéz, hogy kielégítetlen maradjon a sóvárgó, az éhes szem! A mellen alkalmazza! A mell felső részének csak egy pontjára volna szüksége, de ő az egész mellről lerántja a leplet. Szemei falnak,, ujjai izgatottan keresik az alkalmas pontot, s kéjjel löki a fecskendő tüt az isteni kebelbe! A beteg nő felszisszen! Az orvos lehajlik s lassan .... nagyon lassan szorítja befelé a szivattyút, lassan .... nagyon lassan .... mert hisz a szem sokáig szereplegelni. Végre üres a fecskendő, a tüt kirántja,, csak egy kis pir jelzi a helyét s hogy daganat ne támadjon ott, dörzsölgeti .. . dörzsölgeti lassan .... sokáig .... mert hisz, a szem még jól nem lakott! Azután lehajlik . . . . közelről kell látnia .... éreznie, kell a dörzsölés hatását.... hová is szúrta a tűt ? Szeme elhomályosul, torka szárad.... ad itt lejebb .... kéjtől remegő ajka már érzi a kebel bársonyát.... s a bársonyhoz, úgy hozzá tapad minden, az orvos ajka is odatapadt a szép asszony melléhez, egy csendes, de kéjes csak az egész ! Matild az orvos fejéhez kap, az orvos felemelkedik, a beteg nőre mereszti szik, rázó szemét, és — betakarja szépen. — így, most már minden renden van, holnap semmi baja sem lesz, mondja nyugodtan, mert... a kielégített vágy már nyugodt. Matild szólni akar, de a befecskendezett méreg hatni kezd, feje szédül, szemei Állami bevételek és kiadások az 1880. év utolsó negyedében.