Budapest, 1881. február (5. évfolyam, 31-58. szám)
1881-02-14 / 44. szám
Budapest. Ötödik évfolyam. — 1881. 44 ik szám Hétfő, február 14. KÉPES POLITIKAI NAPILAP. Hegjelenik mindennap, hétfőn és ünnep utáni napon is. Előfizetési á,és egész évre . . IS fr». | Hegyedévr» . 5* frt. él évre . . . « frt. | Egy hóra ... 1 írt. Egyes számára: helyben 21 kr.,vidéken 4 kr. Kapható helyben minden tüzsdében, a vidéken minden megbízott lapelárugitánál. ICia.&ótHivatal: Budapest, IV. ker., sarkantyúé.utca 3. fiz., hova az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. Staiixedetése is a kiadóhivatalban vétetnek fel. Hathasábos petitsor egyszeri hirdetésnél 12 kr., többszörinél 10 kr. Apró hirdetések egyszeri közlése 30 kr., címmel 60 kr. — Nyilttér: háromhasábos petitsor egyszeri Szerkesztői iroda, s közlése 20 kr. Tornajátékoknak nevezték a régi időkben ama harcias játékokat, melyek nagy ünnepélyességek alkalmával királyi és hercegi udvaroknál divatoztak. Jelen képünk egy ilyen tornajátékot mutat, még pedig azon történelmi nevezetességűt, melyet Corvin Mátyás dicső emlékű királyunk rendezett udvarában s melyben ő maga szállt sikra az óriási csehhel, Holubárral. A jelenet azon pillanatot tünteti elő, midőn a hős király legyőzi ellenfelét, s apródjai diadalmasan vezetik neje, Beatrix királyné elé, ki cserkoszorú után nyúl, hogy azzal deli és hősies királyi férjét megkoszorúzza. Ilyen tornajátékok nemcsak nálunk, de a többi európai államokban is nagy divatban voltak, s a leg Budapest, IV., Sarkantyus-utcza. 3 fiz . hová a lap szellemi részét illeto minden közlemény intézendő. Bérmentetlen tetelek nem _____________fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak, régibb e fajta harcjáték a németországi híres „nordhauseni tournier“nak nevezett lovagjáték, melyről régi irományok és lovagregényekben igen érdekes adatokat lelünk. Magyarországban Róbert Károly király honositá meg először a vitézi tornát, s ez alkalommal kaptak a magyar nemesek és főurak czimereket is, -- melyek ez ideig nálunk nem voltak divatban, — hogy igy aztán ne legyen velük ellentétben a többi olasz és francia lovag, kik már régen viseltek címereket és szineket fegyverzetükön. Napjainkban is több jeles írónk és költőnk földolgozta prózában és versben a lovagjátékokat, így Jókai Mór „Baróthy Ilona“ című novellájában találunk igen érdekes leírást egy ily vitézi játékról, mely Róbert Károly idejében játszik ; még több becscsel bír ugyancsak egy ily torna leírása köszörűs költőnk Arany János költői elbeszélésében, mely „Toldy szerelme“ címet visel, s derekát képezi az örökbecsű „Toldy trilógiának“ s azon epizódot foglalja magában midőn Tar Lőrinc Toldy Miklóssal méri össze fegyverét. E tornajátékok mintegy maradványa és korcsszülötte a máig is divatozó párbaj, mely évenkint megköveteli a maga áldozatait s a XIX. század gözkorszakában halvány reminiscentiája a régi lovagkornak, mely dacára minden ferdeségének, beteges kinövéseinek, még most is nem egy hevesvérű ifjú és ábrándos leányka álmainak képezi utópiáját.