Budapest, 1902. augusztus (26. évfolyam, 209-239. szám)
1902-08-01 / 209. szám
Augusztus 1. „BUDAPEST“ Mesebeszéd tehát az, amit annyi- szór hangoztattak a közösügyes gyászmagyarok, hogy a magyar függetlenségi párt elvi álláspontja gyakorlatilag kivihetetlen. íme, előttünk áll a norvég példa. Csak legyen a magyar államférfiakban annyi bátorság és hazafiság, hogy alkalomadtán hivatkozzanak rá — Bécsben. POLITIKAI BIBEL Budapest, julius Bt. ■— Miniszterek utazása. Széll Kálmán miniszterelnök ma Rátótról a fővárosba érkezett s augusztus 3-ikáig itt marad. — Lukács László pénzügyminiszter nyári pihenője befejezésével ma Gasteinból haza jött. — Darányi Ignác földművelésügyi miniszter augusztus hó 30-án délben érkezik Temesvárra, ahol a püspöknél száll meg. Délután megtekinti az uj vadászerdei iskolát, továbbá Vadászerdő magyar telepes községet. Másnap résztvesz a méhészeti kongresszuson. — A közös vámterület ellen. A IX. kerületi iparosok, kereskedők és gazdák köre legutóbbi üléséből kifolyólag öt tagú bizottságot küldött a kerület képviselőjéhez, Hock Jánoshoz, az önálló vámterület ügyében. A küldöttség eredményéről Kvintovics Lajos, a kör elnöke, ma számolt be, melyben elmondta, hogy Hock János ígéretet tett azügyet pártfogásába venni és pedig leginkább akkorra, mikor a bizottság az önálló vámterületről szóló memorandumot elkészíti, melyet annak idején pártolólag fog a Ház elé terjeszteni. Ebből kifolyólag a mai értekezlet határozatlag kimondotta, hogy az önálló vámterület ügyében a mozgalmat megindítja és lehetőleg belevonja abba a többi székesfővárosi köröket és testületeket is, hogy összetartva a közös vámterület ellen határozott álláspontot foglaljanak el. Ez ügyben még jövő augusztus hó hetedikén újabb gyűlés lesz egy behíva,amelyre a kör dr. Pap Zoltán és dr. Horváth Gyula ellenzéki képviselőket is meg szándékozik hívni. — Az autonóm vámtarifa, Bécsből táviratozzák. Az autonóm vámtarifa harmadik olvasása fennakadás nélkül halad előre. Hír szerint a tárgyalások eddigi folyamán egyáltalán semmi jelentékenyebb nehézség nem nélküle. A harisnyafényűzés nemsokára elterjedt főleg Franciaországban és már XIII. Lajos, nejének, osztrák Annának hímzett harisnyát ajándékozott, melyet a királynő gyöngyökkel kirakott családi címere arany mezőben díszített. XIV. Lajos Montespan asszonynak hasonló ajándékkal kedveskedett: a harisnyán levő drágakődísz a napot, a hiú uralkodó kedvenc jelvényét ábrázolta. A jobbharisnyát a napfölkelte zafirtengerben, a balharisnyát pedig a lenyugvó nap smaragdfelhőben díszítette. Napjainkban is Párisban hasonló láz mutatkozik kézzel festett harisnyákért. Vannak köztük olyanok, melyeknek párjáért 1000 koronát is fizetnek. Tekintve, hogy e harisnyákat csak kétszer-háromszor veszik fel, elég drága mulatság ezeknek megszerzése. Egy dalcsarnok-királynő olyan harisnyának tulajdonában van, mely két arcképét ábrázolja, egyik utcai, másik színpadi toilettben. Egy másik díva 81.000 korona értékű harisnyapár boldog tulajdonosa, melyet udvarlójának arcképe díszít. Igen gazdag hölgyek gyakran csipkeharisnyát viselnek, melynek értékét drágakövek fokozzák. A szép orfeuménekesnőnek, Oteronak oly pár fekete harisnyája van, melyen névaláírása van kirakva gyémántból és rubintból; pont gyanánt értékes fekete gyöngy szolgál. Egy londoni jelmezbálon történt nemmenüt fel, ami valószínűleg abban leli magyarázatát, hogy eddigelé a jelentős tételek még nem kerültek sorra, mert azok csak a harmadik olvasás végével jutnak tárgyalás alá. Valószínűnek tartják, hogy ezeknek a fontos tételeknek, amelyek eddig is a legnagyobb ellentéteket idézték elő, egyeztetésére szükséges lesz a két miniszterelnök és a szakminiszterek újabb tanácskozása. Báró Call kereskedelmi miniszter az osztrák és a magyar szakelőadók tiszteletére ebédet adott, amelyen igen emelkedett volt a hangulat. Báró Call legközelebb rövid szabadságra utazik. — A megfeneklett kath. autonómia. A „Magyar Állam“ nyomán mi is megírtuk, hogy a kormány a katholikus autonómia tervezetét nem fogja ajánlani a királynak megerősítés végett. E hírre vonatkozólag félhivatalosan ma a következőket jelentik: Mint illetékes oldalról értesülünk, ez a híresztelés minden alapot nélkülöz, mert az autonómiai kongresszus által kidolgozott tervezet sorsára nézve még eddig semmiféle döntés nem történt. A vallás- és közoktatásügyi miniszter ezen tervezetet annak idején kiadta a többi érdekelt minisztériumoknak tanulmányozás és véleményezés végett. A nyári szünetidő lejárta előtt és ily rövid idő alatt pedig lehetetlen volt ezt a sokféle ágazati dolgot elintézni. Most különben úgy a vallás- és közoktatásügyi miniszter, mint a minisztériumban a katholikus ügyek előadója szabadságon vannak és igy a katholikus autonómia kérdéseivel jelenleg már ezért sem foglalkozhatnak. — A dunáninneai ág. ev. egyházkerület közgyűlése. Pozsonyból jelentik: Az evangélikus egyházkerület folytatólagos közgyűlését Hering Lajos fehérkomáromi esperes által tartott istentisztelet előzte meg. A közgyűlésen, amelyen Baltik püspök és Laszkáry Gyula elnökölt, elhatározták, hogy az egyetemes közgyűléshez felírnak a közalapi adók dolgában, amelyek megállapításánál ezentúl csak egyenes állami adó vétessék alapul. Schleifer miserdi lelkész beszámolt a kerületi gyámolda-alapról, amely most az 597.000 koronát felülhaladja. Misznyik Endre theológiai igazgató jelentést tett a Schmalkaldi-cikkek terjesztéséről a nép közt. A vállalkozás oly szépen jövedelmezett, hogy szimbolikus könyveknek magyar nyelven leendő terjesztését is elhatározták. Bodiczky nyitramegyei lelkész követelte, hogy eféle iratok tót nyelven is terjesztessenek, amihez a közgyűlés hoszszabb vita után hozzájárult. A tanítóképzők felállítása ügyében bizottságot küldtek ki, mely a helységre vonatkozólag fog határrozni. Mostanig a nyitramegyei Szügy, Selmeczbánya és Pozsony versenyeznek. A közgyűlés továbbá elhatározta, hogy a protestáns tábori papoknak katholikusokkal leendő egyenjogúsítására vonatkozó tavalyi határozat foganatosítását az egyetemes gyűlésnél és az országos gyűlésnél újból megsürgetik. A gyűlést Baltik püspök 12 órakor berekesztette, rég, hogy egy hölgy, mint a pénz megszemé lyesítője jelent meg. Ruhája és fejdisze mint *denféle ország utánzott érempénzével volt diszitve, lábait térden alul szorosan simuló olasz papírpénz övezte, mely több ezer korona értéket képviselt. Egy liverpooli úriember unokahugának oly selyemharisnyát ajándékozott, melybe a térdnél egy-egy százfontos angol bankjegy volt beleillesztve. De a legbizarabb és legköltségesebb egy amerikai nő, Barter kisasszony ideája. Ez arany és ezüst huzalból áttört harisnya. Erről a csupasz lábon viselendő ruhadarabról arany és ezüst csengettyűcskék lógnak le, a láb pedig oly színre van festve, mint a csillogó és csengő lábravaló. Ha már ilyen különc divatról és öltözködésekről beszélünk, ne feledjük el, hogy vannak férfiak is, akik egész az őrültségig viszik az öltözködés terén a különcködést. Ilyen Hall Róbert Texasban, akinek az öltözete több mint száz darab, állati bőrből áll, megannyi vadászati vívmánya Hallnak. Medvék, farkasok, párducok egymáshoz varrott szőrméi alkotják a törzset s ezenfelül van e ruhán madártoll, halpikkely, denevérszárny, szarvasköröm és a többi. Ennek a különcnek párja akadt az Egyesült Államokban, Rochesterben, aki csörgőkígyók bőréből gyártott magának ruházatot, amelyhez százhuszonöt hüllőt használt fel díszítésül. Érdekes ezen a ruházaton a gombozat. Minden gomb kígyófejből áll, melyből gyöngyszem kandikál ki szem helyett. A harmadik különc gyanánt sorakozik a két előbbihez egy angol koldus, Bigg John. Ez a koldus különös előszeretettel szedegetett és kéregetett bőrdarabkákat s azokat minden rendszer nélkül, nap-nap után hozzávarta az egyetlen ruhájához, így azután lassanként belevarta magát egy vastag bőrrétegbe, mely nem kopik és amelyet állandóan visel. Hogy ez a koldus őrült, azt tudja és elismeri mindenki, ellenben a másik kettőről csak azt szokás mondani, hogy különc. Az eltérő kritikának az a magyarázata, hogy a két előbbi gazdag ember, az utóbbi pedig szegény. Akadtak persze ezeken kívül is különböző ízlésű különcei az eredeti öltözködésnek, így néhány év előtt Brüsszelben Busa Péternek jutott eszébe az a furcsaság, hogy üvegszálakból font kabátot készíttessen magának. Ehhez persze stílszerűen illett az ugyancsak üvegből készült kalap és a cserépcipő. Egy bolond — a közmondás szerint — százat csinál. Ebben az esetben csak egyet sikerült kinyomozni. Buse ötletét egy brooklyni hölgy is magáévá tette. Miss Ellen Jaqua is készíttetett magának ugyancsak üvegből toalettet. Akadt olyan is, aki cukorpapirosból tákolt össze magának valamelyes ruházatot. Ebben a ruhában azután pénzért mutogatta magát Amerikában. 209. szám. (3) A pánszlávok a Himnusz ellen. Budapest, júl. 31. Pavlosics Ljubomir nagy-kikindai merénylete, mint a „Felvidéki Sajtóiroda” közli, immár a tót túlzók sajtóját is arra bírta, hogy a Himnusz ellen állást foglaljon. A „Národnie Noviny“ „Isten áldd meg a magyart!“ című cikkében azt fejtegeti, hogy e nóta miatt állandóan üldözik a nem magyar nemzetiségeket. Elmozdítottak — mondja többek közt — egy evangélikus lelkészt, aki ennek a dalnak a templomban való éneklését a tót fiuknak megtiltotta ; neki rontottak Pavlovics Ljubomirnak, aki egy Hirsch és egy Wirth nevű gyerektől tényleg drasztikusabb módon vette rossz néven e nóta éneklését, legújabban pedig a nyitrai királyiügyész tett javaslatot arra nézve, mi történjék e nóta miatt az egyik nyitramegyei város tótjaival? Ha így menne tovább a dolog, mint ahogyan az „Isten áldd meg a magyaréért kezdődött, bennünket is kikergetnének az országból. A Himnusz kizárólag a magyar fajnak a Himnusza. Hogy adhatnak hálát a tótok Istennek azért, hogy a szép hazát Bendegúz fiainak, vérének adta ? Az egész Himnusz kizárólag a magyarokról beszél a ha a magyarok éneklik, talán én is (a cikkíró) velük énekelném, de ha szerb, tót vagy román énekli, akkor antipatikus nekem nemcsak az, aki énekli, hanem maga az ének is, mint minden — nem igaz dolog. E mellett a pesti újságok és az országgyűlés állandóan ellenséges magatartást tanúsítnak. Csoda-e tehát, hogy akadt ember, aki megbotránkozott azon, hogy a nagy kikindai állomáson Birschek és Wirtnek énekelték az „Isten áldd meg a magyart ?“ ilyen ember több is akadhat a nem magyar vidékeken ! Azok, akik ezzel az énekkel békétlenséget akarnak az országban, nem tudják, mi van benne, nem tudják, hogy ez kizárólag a magyarnak, a fajmagyarnak a himnusza. Mit akarnak tehát Pavlovics Ljubomirral ? Ha a büntető törvénykönyv