Budapest, 1904. június (28. évfolyam, 151-180. szám)

1904-06-01 / 151. szám

Június 1. .'BUDAPEST* III. szám. ($, tartott, melyben kijelentette, hogy Kállay Béni nyomdokait követi. A költségvetésnek különben összes címeit megszavazták. — A magyar delegáció hadügyi albizottsága ma hitelesítette a hadügyi jelentést. — Az osztrák delegáció ma teljes ülést tartott, melyen meg­kezdte a hadsereg rendkívüli szükségletének tárgyalását. — Minisztertanács. Ma délután mi­nisztertanács volt, amelyen a kabinet vala­mennyi tagja részt vett. — Beszámoló: Inkey József báró, a csurgói kerület kormánypárti képviselője vasárnap tar­totta beszámoló beszédét. A kerület több köz­ségében jelent meg s igen jó hatást tett a képviselőnek az a kijelentése, hogy ő a nemzeti követeléseknek híve. — A kvótabizottság megalaku­lása. A közösügyi kiadások hozzájárulási arányának újból való megállapítására kikül­dött magyar országos albizottság ma délután 5 órakor tartotta alakuló ülését, a­melyen részt vett a kormány részéről Tisza István gróf miniszterelnök is. Harkányi Fngyes kor­elnöklete alatt elnökké megválasztatott Des­­sewffy Aurél gróf, előadóvá Falk Miksa. Tisza István gróf miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány azon adatokon kívül, melyeket ed­dig már rendelkezésre bocsátott, a vita során kívánt összes adatokat rövid uton még a leg­közelebbi napokban a bizottság tagjainak megküldi. A bizottság ezt tudomásul vette és elhatározta, hogy első érdemleges ülését jú­nius hó 7-én, kedden, délután 5 órakor fogja megtartani. Bánffy győzelme. — A szegedi képviselőválasztás. — Budapest, május 31. Ma zajlott le Szegeden a képvi­selőválasztás. És napestig tartó szívós küzdelem után a kormánypárt maiden erőfeszítése dacára, Bán­ffy Dezső báró lett a győztes. Csaknem az egész ország nagy érdeklődéssel fordult e választás elé, részint mert a Bánffy báró által alapí­tott új­ párt­nak ez volt az első mérkő­zése ; másrészt mert Szeged első kerü­lete, a­mely most Lázár György kép­viselő polgármesterré választatása foly­tán üresedett meg, — mindig kormány­párti volt. A Tisza Lajos gróf örökös — Menj Puka, szól az úri nő, nézd meg, itt van-e még mindig az az ember, mondom neked, itt kell neki lenni... hallok valakit köhögni a házban. Kérdezd meg tőle, mit akar. Ne, ne kérdezz tőle semmit, de adj neki pénzt, sok pénzt és mondd meg neki, hogy távozzék tüstént. A néger nő lemegy a kertbe s végre megpillantja a halvány fiatal embert a bok­rok közt. — Mama ezt a pénzt adja neked, mondja neki, de elmenj. Ezzel reszketve visszatér az asszonyá­hoz és elmondja neki, hogy az ismeretlen sírni kezdett és megcsókolta neki a kezét. — Én is sírtam, tette hozzá, mert úgy beszél, mint az ott messze. — Mit mondasz! Sírt és megcsókolta a kezedet ? Oh istenem, megcsókolta a kezedet! Puka, ez megöl, meghalok! Mondd csak, mi­lyen idős ez a fiatal ember? Talán olyan mint az én Gáspárom. Fuss utána, hívd vissza, látni akarom őt, az én kezemet is csókolja meg ! De Puka a földre vetette magát, a sző­nyeghez verte a homlokát és üvöltött: Gás­pár ! Oh nem Gáspár! Gáspár egész kicsiny! E pillanatban lódobogás hallatszik. Az ezredes tért haza. — Oh istenem! jajgat a nő. Puka, menj le a kertbe s mondd annak az ember­nek, hogy meneküljön! Nézd, egész testem­ben reszketek, meghalok! De az ezredes már jöntel a lépcsőn, be­­­lterülete volt ez, azé a Tisza Lajosé,­­ akinek szobrát most készülnek Szege­den leleplezni. Mindenesetre az idők örvendetes jele, s Szeged város polgárságának be­csületére válik, hogy ebben a kerület­ben diadalra tudott jutni ma olyan Prog­ramm, a­melynek alapelveit: a magyar nemzeti állam kiépítése, az önálló vám­terület és nemzeti bank, valamint a magyar vezényleti nyelv s a magyar udvartartás képezi. Ez a függetlenségi eszmék és elvek diadalát is jelenti, s alapos reményt nyújt arra, hogy legközelebbi alkalom­mal már Szeged II. kerületéhez hason­lóan, a nagy magyar alföldi város első kerületében is a tiszta 48-as független­­ségi lobogó fog győzedelmeskedni. Az ellenzéki pártvezérré lett volt főudvarmester rendkívül érdekes és iz­galmas mérkőzéséről a következő táv­irati tudósításokat vettük: Szeged, május 31. A választást Lázár György választási elnök reggel 8 órakor nyitotta meg s a város­háza ablakából hirdette ki a három jelöltet: Rónay Jenő szabadelvű pártit, Bánffy Dezső báró új-pártit és Becsey Károly függetlenségi pártit. Sorshúzással eldöntötték ezután, hogy a szavazást a Bánffy-pártiak kezdik, majd pe­dig a Becsey- és a Rónay-pártiak következ­nek. Ivankovics Sándor dr. szavazatszedő bi­zottsági elnök előtt pedig a következő rend­ben szavaznak: Becsey, Rónay és Bánfy. A szavazók huszankint vonulnak az ur­nához. A rendet a városi rendőrség tartja fenn, de eddig semmi dolga sem akadt, mert a szavazás teljes rendben folyik. Délelőtt 10 óráig leszavaztak Lázár el­nök előtt. Bánffyra 60 Rónayra 60 Becseyre 7 Ivankovics szavazatszedő bizottsági elnök Rónay 60 Bánffy 40 Becsey 7 Déli 1 órakor a szavazatok aránya ez volt: Rónay 486 nyitja az ajtót. Arcán mély szomorúság tük­röződik vissza. — Kornélia, mondja a nejének, valami mondani­valóm van neked. Igen, imádkozzál, mert valami különös dolog fog történni. Ezzel a szomszéd szobába megy és egy puskát vesz le a tálról. A nő remegve moz­gatja ajkait anélkül, hogy egy szót birna szólani s mikor végre utána rohan, hogy feltartóztassa, az ezredes már kiment a kertbe. — Ah! kiáltotta a nő kétségbeesve s majd elájult. A néger nő fogta karjaiba. Mindketten sóhajtoztak és jajgattak. Kis­vártatva súlyos léptek közeledtek, most már lassan. Az ezredes egy pillanatra megállott a lépcsőn, meglátta a nejét s igy szólott hozzá szelíden: — Kornélia, hallod ? Megölhettem volna őt, de mégis meggondoltam a dolgot és aztán alapjában véve olyan jó arca van annak a fiatal embernek. . . Tudtam, hogy el fog jönni, hogy el kell jönnie... és aztán elgon­doltam magamban . . . A nő térdre vetette magát előtte. — Gáspárom ! — Sohasem akartam veled erről be­szélni, bár hamar rá­jöttem a titkodra. Mint­hogy pedig már itt van, elgondoltam ma­gamban, hogy jobb is lesz, ha ezután hár­­macskán éldegélünk. — Gáspár*, gyermekem ! kiáltotta a nő s eszméletlenül terült el a földön. Lassan jött fel valaki a lépcsőn. Délután háromnegyed 3 órákon Rónay 550 Bánffy 582 Becsey 42 A szavazás kétségkívül eltart a késő esti órákig. A választás rendben folyik. 3 óra 10 perckor: Bánffy 612 Rónay 565 Becsey 52 4 órakor: Bánffy 720 Rónay 630 Becsey 44 Most már az elmaradottak kezdenek szavazni. Negyed. 5 órakor: Bánffy 742 Rónay 643 Becsey 45 Fél 5 órakor Bánffyra 768 Rónayra 658 Becseyre 47 szavazat esett. Több polgár, Hock Jánossal az élén, kérte Becseyt, hogy lépjen vissza, hogy a hátralévő függetlenségiek Bánffyra szavaz­hassanak. Becsey előbb tanácskozni fog párt­­híveivel. A Rónay-pártnak még van tarta­lékja, de Bánffy-pártiak is folyton jönnek a szavazásra. 5 órakor Bánffynak 801 Rónaynak 674 Becseynek 47 szavazata volt. Az utcákon nagy élénkség uralkodik. 5 órakor Becsey Károly kijelentette, hogy párthíveinek szabad kezet enged, mivel belátja, hogy úgyis nagy kisebbségben marad. A szavazat aránya 6 órakor a követ­kező volt: Bánffy 842 Rónay 712 Becsey 48 Az első kerületben ilyen nagy számban még sohasem szavaztak. A Becsey-pártiak rész­­ben Bánffyra szavaznak, részben tartózkod­nak a szavazástól. A választási elnök fél 8 órakor kihir­dette a zárórát. Fél 8 órakor a szavazatok iránya ez: Bánffy 889 Rónay 738 Becsey 48 A választás elnöke este fél 9 órakor hir­dette a választás eredményét. Eszerint Bánffy Dezső 933, Rónay Jenő 768 és Becsey Károly 50 szavazatot kapott. Bánffy Dezső báró tehát 115 abszolút szavazattöbbség­gel képviselővé választatott. Bánffy báró ma éjjel 12 órakor érkezik Szegedre, a­hol párthívei fogadják. A mandátumot holnap veszi át. előtt: Bánffy 476 Becsey 42 A népoktatás reformja. — Szaktanácskozás. — Budapest, május 31. A népoktatás reformja tárgyában ösz­­szehívott szaktanácskozmány ma délelőtt folytatta tárgyalását. Az értekezleten ma is Berzeviczy Albert miniszter elnökölt. Nedeczky János volt az első szónok, aki érdekes kijelentéssel vezette be az eszmecserét. Mint nemzetiségi vidéki képviselő, azt tapasz­talta, hogy a nemzetiségek nem olyan ellenségei a magyar nyelv térfoglalásának, mint ezt álta­lában hiszik, mert a nemzetiségek széles rétege belátja, hogy magyar polgár a magyar állam­nak egészséges szerve csak úgy lehet, ha bírja az állam nyelvét. Szükségesnek tartja, hogy a népoktatás az állami elemi iskolákban ingyen

Next