Budapest, 1946. (2. évfolyam)

9. szám - KOZMA LAJOS: A bélyeg művészete

ЯШШШ A BÉLYEG MŰVÉSZETÉRŐL ,/A középkor hajnalán, jóval a könyvnyomtatás előtt már olyan jelekkel és képi ábrázolásokkal találkozunk, amik az írott szöveg helyett, vagy még ennél is világosabban adtak tudtul egynémely közölni valót. Nem a pecsétek és a címerek nyelve volt ez, mert hiszen a heraldika szövevényes titkos­írása csak a hozzáértőkhöz szólott. A céhjelvények és a házakat megjelölő ábrázolások voltak azok, amik a városba tóduló falusi népnek és az idegeneknek megkönnyítették a tájékozódást. Az utcáknak ha volt is nevük, de a házaknak nem volt számuk. S ezek az ábrázolások meg a házjelek kalauzolták az embereket. Régi városokban még ma is láthatók a kapu fölé rakott faragott vagy festett ábrázolások : a polgárság eme maga alkotta címerei. A műhelyeket pedig vasból vagy fából alakított cégérek jelölték meg : cipők, perecek, kalapácsok és ollók, amik a suszter, pék, kovács és a szabó műhelyének hollétéről adtak számot. A várostörténet eme beszédes és könnyen érthető jelei régi szokások szellemidézői. A céhek jelvényeit, a nemes csizmadia céh, a szűrszabók vagy ezüstművesek jeleit ma már csak a múzeumok, gyűjtők és könyvek őrzik, a porcellán- és fajanszmárkáknak, a papírmerítők vízjegyeinek és a könyv­nyomtatók mesterjeleinek érdekes ábrázolataival együtt, melyek közül ma nem egy ismertebb, mint főurak és fejedelmek címerei. (Aldus, Plantin.) A mai szignet, a védjegy a gazdasági élet követelményeihez illeszkedve, a régi mesterjelekből alakult ki. Ezek a szellemi röppentyűk elvontságukban is sűrített érzéki formájukban pár vonással is egész kis világot reprezentálnak. Lényegüket vonzón, figyelmet ébresztőn, megkapóan, de egyúttal időállóan adják : jellemzők és emlékeztetők egyszerre. Mi ezeknek a jeleknek a titka? Mi emeli őket kifejező erőben a nyom­tatott szöveg fölé? Feltétlenül jellemző a formájuk és vizualitásuk : ez teszi őket néha olyan felejthetetlenné. De nemcsak a jellemző forma kihang­súlyozása váltja ki e jelek memorizálhatóságát, hanem az a szűkszavú és sűrített formálási mód is, ami annyira sajátos és alapvető tulajdonsága e miniatűr művészet érzékletességének. Ez a képtáviratstílusban, művészi ökonómiával megszerkesztett és felfokozottan érzékelhető módon ábrázolt jel tömörebben beszél, mint bármilyen szöveg. 1 Renaissancekori házmegjelölés, 2 Népies házmegjelölés 1743, 3 A brassói aranyművesek céhjegye, 4 A berlini kocsigyártók céhjelvénye, 5 Mészárosok céhpecsétje 1640 1 Renaissance plaque, 2 XVIII Century plaque, 3 The emblem of the Brassó goldsmithä guild, 4 The emblem of the Berlin coach-builders, 5 The seal of the butchers guild 1 Эмблема на доме эпохи Ренессанс, 2 Эмблема на доме в 1743 г., 3 Знакцеха золотых дел мастеров в Брашшо, 4 Значок цеха берлинских каретников, 5 Печатьцеха мясников 1640 г. 1 Signe symbolique d'une maison (époque de la Renaissance), 2 Signe symbolique populaire d'une maison (1743), 3 Marque de la corporation des orfeies á Brassó, 4 Marque de la corporation des fabricants de voiture á Berlin, 5 Sceau de la corporation des b uchers (1640)

Next