Budapest, 1946. (2. évfolyam)
9. szám - KOZMA LAJOS: A bélyeg művészete
Minden forma, minden vonal a közös célt szolgálja, a sűrítettség, ötlet, jellemző erő és újszerűség mind a lényeget érzékeltetik. Röviden és megkapóan elmondani valamit és az emlékezetbe vésni : ez eme jelvényeknek a stílusa. Ilyen jelekkel jelölték meg a régiek házaikat, könyveiket, szerszámaikat és iparművészeti holmijaikat századokon át, ha azok helyét, származását vagy minőségét a köztudatba akarták vetíteni, így lettek a polgárság címereivé ezek a jelek, a mesterségek heraldikájának mindenki számára könnyen érthető tömör nyelvén megformálva. De a kevés eszközzel megnyilatkozó ez a tömörség éppen azáltal, hogy a véletlent, a mellékeset kizárta, tulajdonképen a forma tipizálását mozdította elő. A tipizálás nyelvén szerkesztették meg a vízjeleiket, a könyvkiadók jeleit, de a vert pénzeket és a múlt század elejétől kezdve a postaérték-jegyeket, a bélyegeket is. A tipizálás formai egyszerűsítése nélkül a sokszorosítás lényegében el sem képzelhető. A gépi gondolat, amikor az embert a sokszorosítás munkamegtakarításának előnyeire megtanította, egyúttal leckét is adott a kifejezésmód tömörségére. Mert egészen más dolog az egy példányban való megjelenítés számára formát elgondolni, akár szerszámról, bútorról vagy akár csak egy jelvényről is van szó, és más a számtalan példányban sokszorosított formát kialakítani. A sokszorosítás technikája a tipizálás tömör stílusát írja elő akár autóról, székről, kilincsről, vagy akár a bélyeg formájáról van szó. Ez a sokszorosítás alapelve, mely az ábrázolás számára a tartalom lényeges elemeit teszi dominánssá. Az egyetemességet az egyéni helyett, a szükségszerűt a járulékos helyett, a karakter könnyen beidegeztető és emlékeztető vonásait a mellékes elemek szürkesége helyett. Ezen a nyelven beszél hozzánk az exlibris, az üzleti szignet, a magánember sokféle egyéni jele, de ezen a nyelven beszél a pénz, a bélyeg formája is : az államiság, a közösségi élet patetikusabb stílusában. Éppen úgy, mint az építészet sűrített formanyelvén más a sajátsága egy magánépület megjelenésének és más egy középület ünnepélyesebb és hivatalosabb kialakításának. Ez a kétféle hangnem : a lírai és a monumentális, adja e formanyelv két pólusát. A bélyeg és a vert pénz monumentális és tömör formanyelve, mely az állam hatalmát szimbolizálja, hangnemben és jelentőségben tehát egészen más formálást kíván, mint egy magánember vagy cég jelvénye. A régi postabélyegek közül ennek a művészetnek számtalan kitűnő példányával találkozunk a grafikailag is pompásan előállított kis műlapjain régi államoknak. Természetesen a száz év előtti postaforgalom a maihoz képest olyan kevés példányszámot kívánt, hogy ezeket a miniatűr grafikákat akkoriban a rézmetszet és a kőrajz kézi technikájában szólaltathatták meg, ami nem utolsó sorban járult hozzá a művecskék nemesveretű eleganciájához. A jelenlegi nagy forgalmat lebonyolító reprodukciós eljárások fejlettségében ma már viszont olyan gépi technikákkal rendelkezünk, amelyek éppen a rajznak a fotografikus úton való kisebbítésével könnyen hajlamossá tehetik a tervezőt olyan túlzott aprólékosságokra, amik e kisméretű jelvényeknek tömörségét, világosságát, optikai áttekinthetőségét erősen veszélyeztetik. Az angol Victoria-bélyeg eleganciája, kámea-szerű tömörsége jelzi azt a demarkációs vonalat, ameddig a részletezéssel a természetesség megközelítésében elmehetünk e tömör formanyelv bizonyos elvontságot és stilizáltságot megkövetelő előadásmódjában. Ez a bélyeg ihlette meg az első magyar Ferencz József-fejes bélyeg tervét. De micsoda különbség van a két bélyeg között! A magyar bélyeg túlzottan pepecselő részletezéssel hordja össze ezen a kis területen a már magában is túl gazdag monarchiacímer, korona, fej és a szöveg sokféle elemeit. Elköveti azt a hibát, hogy a számot és a címert nem ugyanabban az optikai léptékben ábrázolja, amivel a méretviszony kényes egyensúlyát borítja fel. Ezenkívül a sokféle elemet különböző mértani idomú keretekkel választja el egymástól és ezeket az egymáshoz nem igen illő körvonalú foltokat nem a legkellemesebb módon csoportosítja. Az a benyomásunk, hogy sokan bábáskodhattak ezen a bélyegen és senkinek sem volt meg a bátorsága egyetlen jó művészre bízni a megoldást. Mennyivel sikerültebb ennek a kornak az újságbélyege, ahol a kiírt és a korona kevésbbé zsúfoltan és lapidárisabb nyelven adják talán a legjobb régi magyar bélyeget. A magyar bélyeg hetvenötéves történetében alig találunk egy pár igazán jelentős művészi megoldásra. Az első tervet Kossuth Lajos megbízásából a történelmi festő Thán Mór rajzolta, de ez az elgondolás a viharos idők miatt nem kerülhetett kivitelre. Egészen 1871-ig az osztrák monarchia bélyegei uralkodtak Magyarország területén is. 1871-ben Unrein János terve nyitja meg a magyar bélyegek sorát az előbb ismertetett ferencjózsefi fejjel. 1874-ben S'hiver János államnyomdai rajzoló ( Jénai pékek céhpecsétje, 7 Aldus Manutius nyomdajele, 8 Füst és Schöffer nyomdajegye 1462 V Vízjegy, 10 Braunschweigi bélyeg (XIX. sz.), 11 Hamburgi bélyeg (XIX. sz.), 12, 13 Korai svájci bélyegek (1843, 1854), 14 Első magyar bélyeg (1871), 15 Viktória-bélyeg (Anglia) 1> The seal of the bakers of Jena, 7 Aldus Manutius' printers sign. 8 Fust & Schöffer printers sign. 1462, 'f Watermark 10 Braunschweig stamp (XIX. century), 11 Hamburg stamp (XIX. centurv) Swiss stamps (1843, 1854), 14 The first Hungarian stamp (1871), 15 Penny postage stimp 6 Печать цеха булочников в Иене, 7 Эмблема типографии Алдус Мануииус, 8 Знак типографии Фуст и Шеффер^ 9 Водяной знак 10 Брауншвейгская марка (XIX. век), И Гамбургская марка (XIX. век). 12, 13. Ранние швейцарские марки (1843. 1854), 14 Первая венгерская марка (1871) 15 Марка Виктории (Англия) 6 Sceau de la corporation des boulongers ü Jena, 7 Signet de l imp imerie d'AIdus Manutius. 8 Signet de 1 impnmerie bust et Schöffer (1462), 9 Filigrane. 10 Timbre de Brunswick (XIX* s.), 11 Timbre de Hamburg (XIX" s.), 12-13 Timbres suisses primitifs (1843, 1854), 14 Le premier timbre hongrois (1871) 15 Timbre Victoria (Angleterre) 12-13 Early