Budapest, 1947. (3. évfolyam)
12. szám - PETŐFI SÁNDOR: Szilveszter éje 1847-ben (Vers)
I. Hejh, vannak ma számadások! Háziasszony, házigazda, Mit bevett és kiadott az Év folytában, összeadja. Vizsgálják a pénzes erszényt, Mennyi volt benn s mennyi van még, S törlik le a verítéket, Melylyel azt a pénzt szerezték. Feleségem, lásd, milyen jó, Hogy mi nékünk nincsen pénzünk : Nem piszkoljuk be kezünket, S nem csorog a verítékünk. Amazoknak a ládáik, Mi nekünk szíveink telvék . . . Az milyen szegény gazdagság, Ez milyen gazdag szegénység. De félre, félre a tréfával, Hisz beteg mellett állunk , Beteg, haldoklik az esztendő, Ez a mi drága kedves jó barátunk . . . Fonjunk áldásból liliomfüzért. Megkoszorúzni haldokló fejét. II. Még csak egy magam valék Tavaly ilyen tájban. Az idén már kettecskén Vagyunk a szobában. Furcsa lesz, ha már ez egy Darabig majd így mén : Esztendőre, hármacskán. Azután négyecskén. III.