Budapest, 1966. (4. évfolyam)
7. szám október - Antalffy Gyula: Pillantás Zuglóra
,völgyeiben s a hosszú halomhátakon viruló zöldség-kertészeteket, paradicsom-ültetvényeket, gyümölcsösöket éltet a dunai homokra települt lösztakaró, a látóhatárt kedves formájú dombság szegi be gyengéd vonalaival. A párhuzamos dombsorok Gödöllőtől Veresegyháza, Mogyoród, Fót felé futnak, tölgyerdő borítja hátukat, lejtőiken barátságos borházak bújnak meg szőlők, gyümölcsösligetek zöldjében. Ez a távolból is oly kedves dombsor tekintett be zuglói ablakunkon két évtizeden át. Csak esőt jelző, páratelt időben homályosult meg vagy tűnt el egy-két napra árnyalt vonulata, míg most végleg eltakarta egy hirtelen kibontakozott utcasor. A város már nyolc-tíz évvel ezelőtt megindult felénk, nagy, bekerítő mozdulatokkal. Először a jobb szárnyon, a Kerepesi út mentén tört előre, s mire föleszméltünk, a bolgár kertek öntözött kalitkái helyén négy-ötemeletes lakóházak sorai szöktek föl. Ugyanakkor a Nagy Lajos király úti városnegyed épült meg a hátunk mögött, majd a bal szárnyon a Róna utca és az Erzsébet királyné útja felé tolódott el az építkezés lendülete. De előttünk még üresen állt a sík mező. Aztán egy tavaszi napon, váratlanul nagy gépek érkeztek, gyalulni kezdték a talajt utcánk szabad felén, s őszre egy barakszerű emeletes szövetkezeti ház állt a kertészet üvegházai helyén. Nem sokkal később, kissé távolabb, három borvörös, négyszintes bérház nőtt ki a homokból, majd mintegy jeladásra, földszintes családi házak, legkülönbözőbb formájú és színű villák serege burjánzott fel a nagy épületek közti térségen. Máris utcasort alkottak, és pasztelzöld, halványsárga, rozsdabarna falaik párhuzamos soraival lassan bezárták a látóhatárt. Is érzékelhettem r ALását az utóbbi évtizedben. Erre az időszakra esik az a fejlődési folyamat is, amelynek során a Dózsa György úttól Rákospalotáig, Rákosszentmihályig s a Kerepesi úttól a Rákosrendező-pályaudvar sínmezejéig terjedő egész XIV. kerület Zugló néven egyesült a köztudatban. Holott eredetileg csak a ceglédi vasútvonaltól kifelé terjedő családiház-körzet számított Zuglónak, de még az sem egészen, mivel a Thököly úttól délre húzódó ritkásan beépített terület a Törökőr, a Kerepesi útra támaszkodó kertes-villás negyed pedig Rákosfalva nevét viselte. Budapest egyik legfiatalabb kerülete Zugló. Története tulajdonképpen századunk első évtizedeiben kezdődik, amikor a Városligeten túli területeket is megszállták a családiház-építők. Még a Liget históriája nyúlik a legmesszibb, a múlt század elejéig, amikor az egykori marhalegelőt parkosítani kezdték, de végső kiformálására csak a század legvégén kerül sor, hogy méltó színhelye legyen az 1896. évi millenáris kiállításnak. Ekkor válik a hajdani Ökördűlőből korszerűen kiképzett nagy park, a terebélyes platánokkal övezett Stefánia útból pedig a fiatal főváros legelegánsabb útvonala, melynek kocsikorzóján legalább hetenkint egyszer megjelenni kötelességének tartja minden közéleti előkelőség. A Városligettől kifelé eső területet azonban még a századforduló idején is szántóföldek, zöldséges kertészetek vagy éppenséggel futóhomok-sivatagok foglalták el. Itt-ott emelkedett ki a mezőkből egy-egy udvarház, mint amilyen az Erzsébet királyné út 27. szám alatt ma is álló késő klasszicista földszintes kúria 1850 tájékáról, vagy a rákosfalvai HÉV-állomás közelében magasló Cziráki utcai barokk kastély, Zsivora György csanádi főispán és hétszemélynök uradalmának a központja. A kicsiny dombtetőn romladozó műemlék, négy oszlopos rizalitjával, rozettás frízre támaszkodó timpanonjával, úgy tekint ránk ma is, mint amikor még kedvelt kirándulási célpontja volt a Pest-városi közönségnek. A kastély előtt elfutó Rákos-patakon két vízimalom kelepelt, s a közeli kis erdő vendéglője 2000 akó borra való pincével várta a majálisozó polgárokat. Az 1870-es években Szigligeti Ede, a magyar népszínmű megteremtője és több művésztársa néhány gerendaberakásos, svájcias villa felépítésével megvetette Rákosfalva alapját, és századunk elején a belső Thököly úton is állt már néhány villaszerű kertes ház, de a vasúti töltésnél megállt a fejlődés, a város itt végképp elvégződött. A Hajcsár út — a mai Nagy Lajos király útja — beépítetlen, homokos-mocsaras területeken kanyargott végig. A Kerepesi útról behajtott marhacsordákat ezen a széles, poros úton terelgették a Margit-híd felé, a nyugati piacok induló állomásaira. Külső-Zugló meghódítása tulajdonképpen az első világháború után kezdődik. Otthontalan kisemberek szállják meg a még közművesítetlen területeket, s a Bosnyák tér körül gombamódra nőnek ki a földből az egyszerű földszintes házak. Szinte egyik napról a másikra egész utcasorok burjánzanak föl, és rövid egy-két évtized alatt egészen Kőbányáig, illetve Angyalföldig szétterül az Alsórákosi-rétek rengeteg házsora. A homokon szőlők, gyümölcsösök fakadnak az új házacskák udvarán, egyre szűkebb területre szorulnak a kertészetek, fogynak a szántóföldek, fogynak a „mezők, melyből egy-egy karéjt — szeltek az éhes emberek" .— miként Zelk Zoltán, e táj lakója és költője énekli a 30-as években. Jl DeLup not ok hosszan folyik át ezeken az TMw»"|MuM egymásba kapcsolódó kertes családiház-negyedeken, az egymást derékszögben metsző utcák egységes városépítési elgondolásról tanúskodnak, s ma már alig árulja el valami, hogy milyen embertelen körülmények között vetették meg az alapokat az első honfoglalók a 20-as, 30-as években. Valóságos rémtörténeteket őriznek a korabeli újságok az Alsórákosi-rétek pionírjainak két-három évtizeddel ezelőtti életéről. Akik szeretik az egzotikumokat és kíváncsiak a kultúra és a higiénia vívmányait teljességgel nélkülöző tájakra, azoknak elég a Thököly úti villamos végállomásáig kiutazniuk — ajánlgatják kalandra vágyó olvasóiknak a lapok. „A Bosnyák téren végződik Budapest és kezdődik Ázsia — írja 1928. szeptember 12-i számában a 8 Órai Újság. — A Hajcsár út úgy vágja ketté a fővárost, mint ahogy az Urálhegység Európát elválasztja Ázsiától. Egy lépéssel innen még a modern főváros, egy lépéssel túl pedig kezdődik 50 000 ember purgatóriuma." A Bosnyák tér köré épült új városrész teljesen korszerűtlen, nincs vize, nincs világítás, nincs csatornázása, az utcáknak nincs burkolása, a házak előtt nem futnak járdák. A lakók a házak kapuiból az utca porába zúdítják a szennyvizet, ivóvízért pedig kilométereket gyalogolnak. Egymástól nagy távolságokra fakerítéssel körülvett ásott kutak állanak, ezekhez zarándokol az asszonyok vödrös karavánja. Este sötétségbe borul az egész vidék, mert a villanyvezeték véget ér a Bosnyák térnél. A házak fölött átláthatatlan porfelhők gomolyognak, a kövezetlen utcákon valóságos homokszámumok gördülnek végig. Az Egressy úti lakótelep épületei már derűsebb hatást keltenek A Kerepesi úti lakótelep háztömbjeinek hosszú, rideg sora