Budapest, 1971. (9. évfolyam)
5. szám május - Dr. Gács Ferenc: Védekezés a rágcsálók ellen
Zolnay László Magyarország legnagyobb kolostorromja a budai hegyekben A XIV. század első esztendejében balták, fejszék csattogásától zengtek a budai erdők. Rendre dőltek a göcsörtös tölgyek, sima testű bükkök. A mai János-hegy és Hárs-hegy nyergén, a Ságvári ligetnél hatalmas monostor építésébe fogtak. A tájat ekkoriban Románnak, Nándornak hívták. A szerzeteseket pedig, akik itt otthont találtak, pálosoknak, Remete Szent Pál szerzetének. Messze földről sereglettek ide kőfaragók, kőmívesek. És noha országos zűrzavarnak időszaka volt az 1300-zal kezdődő lustrum — erre a monostorépítésre kerek Magyarország odafigyelt. Hiszen az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendnek, a pálosok rendjének épült itt új székhelye! Ez azután — Szentlőrinc, Budaszentlőrinc néven — hamarosan a pálosoknak országos, majd nemzetközi főkolostora lett. 1304-ben már itt tartották meg a pálosrend nemzetközi nagykáptalanát. S alig telt bele pár évtized, Szentlőrinc a magyar művelődésnek is egyik fellegvára lett. Rendjük megalapítója Eusebius — Özséb — esztergomi kanonok volt. Pár évvel a tatárjárás után, 1246 körül meghasonlott rangos papságával. Remeteként a Pilis egyik barlangjába vonult. Nemsokára többen csatlakoztak hozzá. 1262-ben már arra is sor került, hogy a római pápai kúria kanonizálja, elismerje a remeték rendjét. Rendjük védőszentjéül az őskeresztények ismert egyiptomi remetéjét, Remete Szent Pált választották. A rend megalakulásának, szerzetesi szabályainak jóváhagyását nem kisebb ember járta ki Rómában, mint Aquinói Szent Tamás — olvassuk a régi rendtörténész írásában. Első kolostorukat az 1260-as években Pilisszentkereszten építették meg. Innen a tudós Lőrinc remetének vezetésével 1300-ban kerekedtek fel s egyik csoportjuk megkezdte Budaszentlőrinc építését. Az új kolostort első perjelüknek, Lőrinc barátnak védőszentjéről, Szent Lőrincről keresztelték el. És az 1300. esztendőtől fogva Budaszentlőrinc azt a szerepet játssza a pálosok történetében, mint Montecassino a bencésekében. A XIX. század írója, Jankovich Miklós az 1820-as években elmereng a romok felett, amelyek már egy emberöltő alatt is megfogyatkoztak. Jankovich nevezi „Magyar Eskuriál"-nak ezt a hajdani csodálatos épületet. Innen rajzottak ki a magyar pálosok a középkori Lengyelország, Spanyolország, Németország, Portugália felé. Szerzeteseik mint térítő papok a XVI. században eljutottak az Újvilág földjére is. Leghíresebb kirajzásuk mégis 1384-ben ment végbe. Ekkor ugyanis a lengyel Opuliai László, Nagy Lajos rokona, magyar nádor megalapította a czestochowai pálos kolostort, a lengyeleknek — máig — nemzeti zarándokhelyét. Czestochowa és Szentlőrinc — leány- és anyaegyház — kapcsolata a törökkorig, Szentlőrinc feldúlásáig fennmaradt. A XVI. század elején a lengyel főkolostor élén egy ideig a magyar pálos, Fráter Martinuzzi György állt. György barát előbb szentlőrinci rendi sáfár volt. Utóbb bíboros, Magyarország nádora. A tündöklő kolostorváros Századokon át nem telt el esztendő úgy, hogy Budaszentlőrincet ne bővítették volna. Utoljára 1510 körül építették meg a kolostor — általam az utóbbi évtizedben feltárt — nyugati XV. századi magyar pálos kolostor (Zalalövő) Molnár János reprodukciója