Budapest, 1972. (10. évfolyam)
8. szám augusztus - Jemnitz János: Vámbéry Rusztem
Élete úgy indult, hogy minden nehézség elhárul útja előtt, nagyszerű tudományos karriert fut be. Vámbéry Árminnak, a világhírű orientalistának fia, s már a születésénél szellemi és politikai hírességek, nagyhatalmú dinasztiák keresztapáskodtak. A humanista jogász 1896-ban ügyvédi oklevelet szerez. Rövid ideig az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályán dolgozik; kiváló kriminalista, tudományos munkákat jelentet meg. 1901—-1915 között már a budapesti egyetemen a büntetőjog tanára. Az egyetemi-tudományos és egyúttal államipolitikai karriert azonban csakhamar zavaró mozzanatok felhőzik. Vámbéry nem volt szobája falai közé zárkózó tudós. Társadalmi elkötelezettségét mutatja, hogy a Jászi Oszkár vezette Társadalomtudományi Társaság tagja és a Huszadik Század cikkírója lett. Az maradt azután is, hogy a Társaságban a jobb- és baloldal között bekövetkezett a szakadás, s a Huszadik Században a radikális polgári demokraták ugyanúgy megszólalhattak, mint a szociáldemokraták és a szindikalisták. 1913-ban állami-igazságügyminisztériumi posztját (táblabíró volt) feladja. Radikalizmusa elmélyül. 1918-ban a Nemzeti Tanács tagja, majd a Tanácsköztársaság idején nyilvános rendes egyetemi tanárnak nevezik ki, amit azután a győztes ellenforradalom von vissza. A bírói-törvényhozói karrier után az egyetemi pályafutásnak ily módon a győztes ellenforradalom vetett véget. Noha Vámbéry nem volt kommunista, sőt, szociáldemokrata sem , a fehérterror rendszere nem bírta el, hogy a budapesti egyetem tanári székéből kritikus, radikális gondolatokat terjesszenek. A professzori székből eltávolított tudós rövidesen mint a nagy politikai perek vádlottainak védője terelte magára a figyelmet, s az akkori Magyarország politikai hatalmasságainak, jobboldali sajtójának gyűlöletét. Védő volt a nevezetes „népbiztos" perben, 1920-ban. Károlyi Mihály jogtanácsosa az 1920-as években; védte Rákosi Mátyást, védett szociáldemokratákat, kevésbé emlékezetes nevű kommunista és más felfogású politikai vádlottakat, köztük a korszak legnagyobb proletárköltőjét, József Attilát. Ahogyan azonban egyetemi karrierjét az ellenforradalom derékba törte, ügyvédi munkásságát is lépten-nyomon nehezítették. Eljárásokat indítottak ellene, mígnem Magyarország további fasizálódása idején az Ügyvédi Kamarából is kizárták. Vámbéry azonban már régóta nem elégedett meg azzal, hogy pusztán a bíróság előtt, a bírói székből vádolja — ahogyan ő nevezte — az ,,ó-konzervatív" magyar kormányzati rendszert. 1925-ben újjászervezte a híres Huszadik Század folyóiratot, amely részint az ő szerkesztésében jelent meg. Emellett a szociáldemokrata párt lapjában, a Népszavában jelentek meg rendszeresen tárcái, de írt a kritikai szellemű polgári lapokba, a Pesti Naplóba is. Nem tért ki az elől sem, hogy olykor a nagy elterjedtségű polgári lapoknak, így az ,,Az Est"-nek is interjút adjon, ott is megszólaljon — csakhogy a kormányt eredményesebben bírálhassa, szava szélesebb körben terjedjen. Vámbéry eszmei arculata Már eddigi életpályája, szereplése alapján is felvethető: polgári politikus volt-e, szociáldemokrata, vagy kommunista szimpatizáns! Hol lehet politikailag s ideológiailag kijelölni a helyét? Vámbéry esetében nem lehet egyértelmű meghatározást adni. Életútja során az előjelek, hangsúlyok maguk is változtak. Kezdetben inkább radikális polgári demokrata, később azonban szocialista felfogása feltétlenül megerősödött. Jobboldali ellenlábasai kommunista-barátnak vélték, ő magát Károlyi hívének tekintette, de Károlyit egy időben bírálta, amiért szerinte túl messzire ment a kommunistákkal való szövetségben. Károlyi viszont éppen azért élt vele szemben fenntartásokkal, mert ,,egyszerű" szociáldemokratának tekintette, márpedig a szociáldemokratákat ekkoriban MacDonald mércéjével becsülte fel, úgy vélte, hogy opportunizmusuk miatt mindig készek engedni a szocializmus programjából. Vámbéry kétségtelenül nem volt sem kommunista, sem szociáldemokrata, ha az ellenforradalmi bíróság előtt védte is őket, politikailag alkalmasint együttműködött szociáldemokratákkal — lapjaikban írt —, vagy olykor kommunistákkal is — mint azt a Madzsar József szerkesztette Társadalmi Lexikon esete példázza. Nem tartozott azonban egyik párthoz sem, s erről ő maga így írt éppen Károlyinak, politikai múltját és felfogását jobban tisztázandó. ,,"Téves ama feltevésed, hogy én szociáldemokrata vagyok vagy voltam. Mint tudománnyal foglalkozó ember, érthető okokból semmiféle dogmatikus pártprogramba nem tudtam beilleszkedni, s a budapesti Népszavába nem mint a párt tagja, hanem azért írtam éveken át, mert máshol nem volt módom kellemetlen igazságokat elmondani." S a Népszava éppen azért adott helyet Vámbéry cikkeinek, hogy ezeket az igazságokat elmondja. Ezért írta a Népszava 1932-ben, Vámbéry 60. születésnapját üdvözölve: ,,A Vámbéry név Európaszerte. . . elismerést szerzett a magyar kultúrának. Az a Vámbéry Ázsia titkaiért vállalt szenvedést. . . A másik Vámbéry köztünk él, harcosan, keresve nem Ázsiát, hanem Európát és abban is a magyar népet".A Vámbéry és a magyar szociáldemokrata párt egymásra találása azonban korántsem volt teljes. A párt vezetői Vámbéryt értékes, segítőkész alkalmi vendégnek, nagytudású munkatársnak tekintették, s Vámbérynak ugyancsak megvoltak a maga fenntartásai a magyar, sőt a külföldi pártvezetőkkel szemben. Néhány évvel később, részben MacDonald és politikai elvbarátainak kormánypolitikájáról, valamint magyarországi tapasztalatairól szólt Károlyinak írott, fentebb idézett levelében, hogy ti. a háború idején az Egyesült Államokban megindított új magyar demokratikus mozgalom „éppen a szociáldemokraták jellemtelen kompromisszumaival szemben új utakat keres az Internacionálék egy esetleges szintézisében". A már idézett sorok is, úgy hisszük, messzemenően bizonyítják, hogy Vámbéry ugyanúgy nem tekinthető a két világháború közötti időszakban sem egyszerűen polgári politikusnak (még csak a haladó radikális polgárok nézeteit hirdető politikuspublicistának sem, ahogyan azt Sándor Pál posztumusz, Vámbéry Rusztem születése centenáriumának szentelt nagyon szép, tartalmas cikkében a Népszabadságban állította), mint Károlyi. Még akkor sem, ha Károlyi ez időben valóban a kommunistákkal fogott össze, Vámbéry pedig a szociáldemokratákkal. E korban a felvilágosult „radikális" értelmiségiek, így a magyar oktobristák közül töb- Jemnitz János VÁMBÉRY RUSZTEM Születésének 100. évfordulójára Vámbéry Rusztem 1943. február 1-i levele Károlyi Mihályhoz. Párttörténeti Intézet Arch., Károlyi Mihály Gyűjtemény. * Népszava, 1932. március 1. 20