Budapest, 1973. (11. évfolyam)

9. szám szeptember - A Fővárosi Pedagógiai Tanácskozás felszólalásaiból

Iskolai előkészítő foglalkozások óvodába nem járt gyerekeknek Közoktatáspolitikánk egyik nagy vív­mánya a Művelődésügyi Minisztérium által 1970-ben kibocsátott rendelet, mely intézkedett az általános iskolai tanulmá­nyokra előkészítő foglalkozások szervezé­séről. Ennek szükségességét az indokolja, hogy az óvoda egyre szakszerűbben készít fel az iskolára, így azok a gyerekek, akik közvetlenül a családból jönnek, legtöbbször nagy hátránnyal indulnak. Ez okozza a kezdeti iskolai kudarcok jelentős részét. Az előkészítés célja az, hogy az óvodába nem járt tanulókat megkísérelje azoknak a gyerekeknek szintjére emelni, akik óvo­dai előkészítéssel lépnek az első osztályba. Sok év tapasztalata bizonyítja, hogy az óvodába járt gyerekek könnyebben illesz­kednek be az új közösségbe, hiszen évekig éltek már közösségben! Közülük százalé­kosan több az iskolaérett gyerek, mint az otthon neveltek között. Kerületünkben, Óbudán a számok a következő képet mutatják: az óvodába jártak közül az 1971/72-es tanévben 2,7% volt az iskolaéretlen, az óvodába nem jártak közül pedig 17%; tavaly az óvodások 3,4%-a, a nem jártaknak 13,5%-a. A most következő tanévre szóló vizsgálatok még nem fejeződtek be, de az eddigi adatok szerint hasonló arány várható. Kerületünkben az óvodai nevelésben ré­szesülők aránya jobb, mint a fővárosi átlag. Az 1971/72-es tanévben óvodai nevelésben részesült az első osztályos budapesti ta­nulók 78,1 %-a, tavaly 78,2%-a — a kerü­letben 82,8—84%. A miniszteri utasítás hatására 1971 ta­vaszán szerveztük az első előkészítő tan­folyamokat, olyan iskolákban, amelyek mindenünnen jól megközelíthetők. Három tanfolyamra való gyerek gyűlt össze. De éltünk az utasítás adta lehetőséggel, hogy indokolt esetben alacsonyabb létszámmal is indulhat tanfolyam: 11 gyerekkel meg­nyitottuk a negyedik csoportot a külső Bécsi úton, ahol a fizikai dolgozók gyere­keinek számaránya 90% fölött van — a legmagasabb az egész kerületben. Ha ezeket a gyerekeket máshová irányítjuk, gyakorlatilag lemondtunk volna róluk, olyan rosszak a közlekedési lehetőségek. A legjobban rászoruló gyerekeknek tehát igyekeztünk a legjobb feltételeket megterem­teni. Először az alacsony létszámmal, ez nagyobb lehetőséget biztosított az egyéni foglalkozásra. Másodszor azzal, hogy az a nevelő foglalkozott a gyerekekkel, aki az első osztályban tanítójuk lett. Harmadszor: a csoportok részére felszerelésre, játékra biztosított 1000—1000 forintos költségből itt több jutott egy főre, mint a többi cso­portban. Az első évben az óvodába nem jártaknak 78%-a vett részt előkészítő tanfolyamon. A szülők egy része nem vállalta az iskolába kísérést. Szándékosan mondom, hogy nem vállalta, és nem azt, hogy nem tudta vállalni, mert otthon gondozott gyerekek­ről lévén szó, valaki úgyis felügyelt rájuk napközben, aki a kísérést is megoldhatta volna. Az első évben beiratkozáskor — előzetes felvilágosítás után — azt kérdeztük a szü­lőktől, kívánják-e gyermeküket előkészí­tőre járatni? Tavaly és az idén már úgy tet­tük fel a kérdést, hogy melyik előkészítőre akar jelentkezni? A választási lehetőség és a tv, a rádió, a sajtó hathatós segítsége együttesen azt eredményezte, hogy tavaly 91%-os, az idén közel 100%-os a tanfolya­mokon való részvétel! Idén már 6 csoportunk van. A fel­szerelési többletköltséget úgy takarítottuk meg, hogy egyik iskolánk meglevő tan­folyama mellé helyeztük az újat, és a fog­lalkozásokat más napokon tartjuk — a fel­szerelést tehát közösen használhatják. A tanfolyamot vezető pedagógusok sze­mélyének megválasztásánál arra töreked­tünk, hogy több éves elsőosztályos tapasz­talattal rendelkezzenek, és emberi tulaj­donságaikkal is kitűnjenek. Sikerült is erre a szép, de igen fárasztó munkára — mely éppen az iskolaév legnehezebb időszakára esik — olyan pedagógusokat találnunk, akik gyakorlati tapasztalatból érezték ennek szükségességét, magukévá tették az előkészítés koncepciójának lénye­gét és szemléletét. Az első évben részletes eligazítást ad­tunk a nevelőknek. Tavaly ezt a megbeszé­lést egy óvodában tartottuk, ahol iskola­előkészítő foglalkozások megtekintése után tapasztalatcserét folytattunk az óvónőkkel. Az első évben a játékokat a napköziből kapták kölcsön a csoportok; tavaly a kerü­leti Művelődésügyi Osztálytól kapott 1000—1000 forintból játékokat és eszkö­zöket szereztünk be; ezeket az idei összeg­ből kiegészítettük. A tanulók valamennyi eszközt megkapják az iskolában, ez is segít a szülők megnyerésében. Megkíván­juk viszont a tornaruhát és a „tisztaság"­csomagot, hiszen az első osztályban ezekre úgyis szükség lesz, és legalább szeptember­ben ennyivel is kevesebb a szülők kiadása. Kerületünkben a legjobb a váltakozási arány a fővárosban (1,1%), így üres terem biztosítása délutánra nem okoz gondot. Az iskolák igazgatói messzemenően segí­tették a kedvező körülmények megterem­tését: biztosították a szemléltető eszközö­ket, diavetítőt filmekkel, tv-t, applikációs sorozatot, magnót stb. A nevelők az első évben az „Útmutató" javaslatai alapján végezték a munkát. Támaszkodtak az Óvodai Nevelési Prog­ramra, a Tanító című lapban megjelent szakirodalomra, különösen Réti László cikkeire. Az első év tapasztalatai alapján a programból már válogatnak, helyenként az ajánlott anyagon változtatnak is. Sok segít­séget jelentett tavaly az iskolatelevízió, a tv-évi sorozata. Több nevelő bizonyos szervezési és gondozási feladatok ellátására igénybe vette előző osztályainak rátermett és önként jelentkező kisdobosait, akik segítségnyújtásukkal próbakövetelményt is teljesítettek. A nagyobb napközisek pedig szívesen készítettek feladatlapokat, több­nyire mesenyomdával. (Igen nagy segítséget jelentene, ha ezeket a feladatlapokat köz­pontilag kaphatnák a csoportok.) A szülők megnyerése és — bátran mondhatom — felkészítése az iskolai életre párhuzamosan folyt és folyik a gyerekek felkészítésével. Az első szülői értekezleten kívül a kísérés alkalmait is felhasználják a pedagógusok a beszélgetésre. Az utolsó foglalkozás után egyéni tanácsokat adnak a nyári hónapokra. Főleg arra hívják fel a figyelmet, hogy teremtsenek sok alkal­mat a gyerekkel való beszélgetésre. Az esetleges hiányzókat (nem sokan vannak, mert a gyerekek nagyon szeretnek idejárni) számontartják, különös gondot for­dítva azokra, akik az előző évben felmentést kaptak, valamint a fizikai dolgozók gyere­keire. A gyülekezés és a szabadtéri játékok alkalmait egyéni megfigyelésekre használ­ják a nevelők. A gyerekek megnyilvánulása­it figyelve, megállapítják a közösségi élet­hez való alkalmazkodás, beilleszkedés mér­tékét. Hosszú évek szeptemberi tapasztalatai azt mutatták, hogy az óvodából jött gye­rekekkel szemben az otthon nevelt gyere­kek beszédkészsége igen fejletlen. Komoly nehézség mutatkozik az írási előgyakorlat­nál is, a finom mozgások fejletlensége miatt. A fő feladat tehát a beszédkészség fejlesztése, szoros kapcsolatban a szókincs­fejlesztéssel. Bábozást, dramatizálást, mese­mondást szerveznek, ahol a visszahúzódó, félénk, szegényes szókincsű gyerekek is lassan-lassan megszólalnak. A beszédhibá­sokat logopédushoz irányítják. A finom mozgások fejlesztése érdekében vonal­vezetési gyakorlatokat, rajzolgatást, festést iktatnak be, sokkal többet, mint amit az Útmutató javasol. Kérésünkre a nevelők valamennyi gye­rekről részletes és folyamatos feljegyzése­ket készítenek, ezeket a foglalkozások be­fejeztével a gyerekek minden munkájával együtt beküldik a Művelődésügyi Osztály­ra. Innen továbbítjuk a feljegyzéseket azok­ba az iskolákba, ahová a gyerekek beirat­koztak. Ezt az anyagot az első osztályos nevelő kapja meg a gyerekek márciusi iskolaérettségi vizsgálatának anyagával A Fővárosi Pedagógiai Tanácskozáson elhangzott felszóla­lásokból.

Next