Budapest, 1973. (11. évfolyam)
9. szám szeptember - A Fővárosi Pedagógiai Tanácskozás felszólalásaiból
Iskolai előkészítő foglalkozások óvodába nem járt gyerekeknek Közoktatáspolitikánk egyik nagy vívmánya a Művelődésügyi Minisztérium által 1970-ben kibocsátott rendelet, mely intézkedett az általános iskolai tanulmányokra előkészítő foglalkozások szervezéséről. Ennek szükségességét az indokolja, hogy az óvoda egyre szakszerűbben készít fel az iskolára, így azok a gyerekek, akik közvetlenül a családból jönnek, legtöbbször nagy hátránnyal indulnak. Ez okozza a kezdeti iskolai kudarcok jelentős részét. Az előkészítés célja az, hogy az óvodába nem járt tanulókat megkísérelje azoknak a gyerekeknek szintjére emelni, akik óvodai előkészítéssel lépnek az első osztályba. Sok év tapasztalata bizonyítja, hogy az óvodába járt gyerekek könnyebben illeszkednek be az új közösségbe, hiszen évekig éltek már közösségben! Közülük százalékosan több az iskolaérett gyerek, mint az otthon neveltek között. Kerületünkben, Óbudán a számok a következő képet mutatják: az óvodába jártak közül az 1971/72-es tanévben 2,7% volt az iskolaéretlen, az óvodába nem jártak közül pedig 17%; tavaly az óvodások 3,4%-a, a nem jártaknak 13,5%-a. A most következő tanévre szóló vizsgálatok még nem fejeződtek be, de az eddigi adatok szerint hasonló arány várható. Kerületünkben az óvodai nevelésben részesülők aránya jobb, mint a fővárosi átlag. Az 1971/72-es tanévben óvodai nevelésben részesült az első osztályos budapesti tanulók 78,1 %-a, tavaly 78,2%-a — a kerületben 82,8—84%. A miniszteri utasítás hatására 1971 tavaszán szerveztük az első előkészítő tanfolyamokat, olyan iskolákban, amelyek mindenünnen jól megközelíthetők. Három tanfolyamra való gyerek gyűlt össze. De éltünk az utasítás adta lehetőséggel, hogy indokolt esetben alacsonyabb létszámmal is indulhat tanfolyam: 11 gyerekkel megnyitottuk a negyedik csoportot a külső Bécsi úton, ahol a fizikai dolgozók gyerekeinek számaránya 90% fölött van — a legmagasabb az egész kerületben. Ha ezeket a gyerekeket máshová irányítjuk, gyakorlatilag lemondtunk volna róluk, olyan rosszak a közlekedési lehetőségek. A legjobban rászoruló gyerekeknek tehát igyekeztünk a legjobb feltételeket megteremteni. Először az alacsony létszámmal, ez nagyobb lehetőséget biztosított az egyéni foglalkozásra. Másodszor azzal, hogy az a nevelő foglalkozott a gyerekekkel, aki az első osztályban tanítójuk lett. Harmadszor: a csoportok részére felszerelésre, játékra biztosított 1000—1000 forintos költségből itt több jutott egy főre, mint a többi csoportban. Az első évben az óvodába nem jártaknak 78%-a vett részt előkészítő tanfolyamon. A szülők egy része nem vállalta az iskolába kísérést. Szándékosan mondom, hogy nem vállalta, és nem azt, hogy nem tudta vállalni, mert otthon gondozott gyerekekről lévén szó, valaki úgyis felügyelt rájuk napközben, aki a kísérést is megoldhatta volna. Az első évben beiratkozáskor — előzetes felvilágosítás után — azt kérdeztük a szülőktől, kívánják-e gyermeküket előkészítőre járatni? Tavaly és az idén már úgy tettük fel a kérdést, hogy melyik előkészítőre akar jelentkezni? A választási lehetőség és a tv, a rádió, a sajtó hathatós segítsége együttesen azt eredményezte, hogy tavaly 91%-os, az idén közel 100%-os a tanfolyamokon való részvétel! Idén már 6 csoportunk van. A felszerelési többletköltséget úgy takarítottuk meg, hogy egyik iskolánk meglevő tanfolyama mellé helyeztük az újat, és a foglalkozásokat más napokon tartjuk — a felszerelést tehát közösen használhatják. A tanfolyamot vezető pedagógusok személyének megválasztásánál arra törekedtünk, hogy több éves elsőosztályos tapasztalattal rendelkezzenek, és emberi tulajdonságaikkal is kitűnjenek. Sikerült is erre a szép, de igen fárasztó munkára — mely éppen az iskolaév legnehezebb időszakára esik — olyan pedagógusokat találnunk, akik gyakorlati tapasztalatból érezték ennek szükségességét, magukévá tették az előkészítés koncepciójának lényegét és szemléletét. Az első évben részletes eligazítást adtunk a nevelőknek. Tavaly ezt a megbeszélést egy óvodában tartottuk, ahol iskolaelőkészítő foglalkozások megtekintése után tapasztalatcserét folytattunk az óvónőkkel. Az első évben a játékokat a napköziből kapták kölcsön a csoportok; tavaly a kerületi Művelődésügyi Osztálytól kapott 1000—1000 forintból játékokat és eszközöket szereztünk be; ezeket az idei összegből kiegészítettük. A tanulók valamennyi eszközt megkapják az iskolában, ez is segít a szülők megnyerésében. Megkívánjuk viszont a tornaruhát és a „tisztaság"csomagot, hiszen az első osztályban ezekre úgyis szükség lesz, és legalább szeptemberben ennyivel is kevesebb a szülők kiadása. Kerületünkben a legjobb a váltakozási arány a fővárosban (1,1%), így üres terem biztosítása délutánra nem okoz gondot. Az iskolák igazgatói messzemenően segítették a kedvező körülmények megteremtését: biztosították a szemléltető eszközöket, diavetítőt filmekkel, tv-t, applikációs sorozatot, magnót stb. A nevelők az első évben az „Útmutató" javaslatai alapján végezték a munkát. Támaszkodtak az Óvodai Nevelési Programra, a Tanító című lapban megjelent szakirodalomra, különösen Réti László cikkeire. Az első év tapasztalatai alapján a programból már válogatnak, helyenként az ajánlott anyagon változtatnak is. Sok segítséget jelentett tavaly az iskolatelevízió, a tv-évi sorozata. Több nevelő bizonyos szervezési és gondozási feladatok ellátására igénybe vette előző osztályainak rátermett és önként jelentkező kisdobosait, akik segítségnyújtásukkal próbakövetelményt is teljesítettek. A nagyobb napközisek pedig szívesen készítettek feladatlapokat, többnyire mesenyomdával. (Igen nagy segítséget jelentene, ha ezeket a feladatlapokat központilag kaphatnák a csoportok.) A szülők megnyerése és — bátran mondhatom — felkészítése az iskolai életre párhuzamosan folyt és folyik a gyerekek felkészítésével. Az első szülői értekezleten kívül a kísérés alkalmait is felhasználják a pedagógusok a beszélgetésre. Az utolsó foglalkozás után egyéni tanácsokat adnak a nyári hónapokra. Főleg arra hívják fel a figyelmet, hogy teremtsenek sok alkalmat a gyerekkel való beszélgetésre. Az esetleges hiányzókat (nem sokan vannak, mert a gyerekek nagyon szeretnek idejárni) számontartják, különös gondot fordítva azokra, akik az előző évben felmentést kaptak, valamint a fizikai dolgozók gyerekeire. A gyülekezés és a szabadtéri játékok alkalmait egyéni megfigyelésekre használják a nevelők. A gyerekek megnyilvánulásait figyelve, megállapítják a közösségi élethez való alkalmazkodás, beilleszkedés mértékét. Hosszú évek szeptemberi tapasztalatai azt mutatták, hogy az óvodából jött gyerekekkel szemben az otthon nevelt gyerekek beszédkészsége igen fejletlen. Komoly nehézség mutatkozik az írási előgyakorlatnál is, a finom mozgások fejletlensége miatt. A fő feladat tehát a beszédkészség fejlesztése, szoros kapcsolatban a szókincsfejlesztéssel. Bábozást, dramatizálást, mesemondást szerveznek, ahol a visszahúzódó, félénk, szegényes szókincsű gyerekek is lassan-lassan megszólalnak. A beszédhibásokat logopédushoz irányítják. A finom mozgások fejlesztése érdekében vonalvezetési gyakorlatokat, rajzolgatást, festést iktatnak be, sokkal többet, mint amit az Útmutató javasol. Kérésünkre a nevelők valamennyi gyerekről részletes és folyamatos feljegyzéseket készítenek, ezeket a foglalkozások befejeztével a gyerekek minden munkájával együtt beküldik a Művelődésügyi Osztályra. Innen továbbítjuk a feljegyzéseket azokba az iskolákba, ahová a gyerekek beiratkoztak. Ezt az anyagot az első osztályos nevelő kapja meg a gyerekek márciusi iskolaérettségi vizsgálatának anyagával A Fővárosi Pedagógiai Tanácskozáson elhangzott felszólalásokból.