Budapest, 1974. (12. évfolyam)
11. szám november - Vértesy Miklós: Az Országúttól a Mártírok útjáig
hogy megvárja a következő társaskocsit. A lóvasút a Kisrókus utca sarkán rendezte be istállóját. A villamosítás után a telepen az omnibuszok, szemetes- és öntözőkocsik lovait tartották. Udvarán a húszas évek végén még ott szomorkodott néhány kiselejtezett omnibusz és locsolókocsi. Tér, iskola, könyvtár, mozi Az út mellett régen három, az 1929-es meghosszabbítás után négy teret találunk; az elsőt, amelynek nincs külön neve, a hídfőnél, mindkét oldalán kis parkkal. A régi Klemm téglavető helyén terül el a 18 000 m2 területű Mechwart liget vagy más néven Statisztika park, benne egy száz esztendősnél idősebb császárfával. A teret északról a Statisztikai Hivatal épülete határolja, a benne emelkedő domb tetején épült fel az ötvenes években a II. kerületi tanács székháza. A harmadik és negyedik tér, a Széna tér és a Moszkva tér, tulajdonképpen összeér. Itt terült el az 1892 —94-es feltöltés után a Budapesti Budai Torna Egylet tenisz- és jégpályája, valamint klubháza. Ez utóbbit a régi agyagbánya emlékre „gödör"-nek nevezték. 1941-ben a területet közlekedési csomópont kialakítására vették igénybe, s a BBTE a Pasaréti út ut .13. szám alatt kapott helyet új sporttelep létesítésére (most a Vasasé). A Mártírok útjának elemi iskolája a ferences templom mellett az 1870-es évek végén épült, azóta csak anynyiban korszerűsítették, hogy kibővítették tornateremmel. (E sorok írója már 1916-ban, amikor ide beíratták, nagyon szegényesnek, elavultnak találta, valószínűleg azért, mert korábban a modern Váli utcai elemibe járt.) Középiskolákat csak a környező utcákban (Jurányi, Keleti Károly stb.) találunk. A volt katonai törvényszék épületében a felszabadulás után szakmunkásképző intézet nyílt meg. A kulturális létesítmények közül hiányzik egy közművelődési könyvtár. Ezt a hiányt némileg pótolja a Statisztikai Hivatal nyilvános könyvtára (Keleti Károly utca), amely 1897 óta kötelespéldányokat kap, állományában így nemcsak szakmai kiadványok találhatók. Katalógusát már 1885-ben nyomtatásban adta ki. A főváros legrégibb mozijainak egyike az 5/b házban levő Helios, a mai „Bem" mozi, amely időközben az Astra és a Budai Híradó nevet is viselte. Nézőtere eredetileg két, egymással derékszöget alkotó részből állt a Margit körút, illetve a Török utca vonalában. A két rész találkozóhelyén kifeszített vetítővásznat így mindenünnen i35°-os szögből, tehát nagyon ferdén lehetett látni. Később a Margit körúti részt megszüntették, a nézőtér mérete majdnem a felére csökkent, viszont a látás kifogástalanná vált. Valahol az 58-as számú ház helyén, alacsony földszintes épületben működött a környékbeliektől „poloskamozi"-nak becézett Orfeusz. Nézőtere az utca szintjénél mélyebben feküdt, a filmek ide legutoljára kerültek, amikor már másutt nem vetítették. A harmincas évek közepén bontották le, nagyjából egyidőben a modern, minden igényt kielégítő elsőhetes Atrium (ma „Május 1.") filmszínház megnyitásával. Még egy mozit lehet megemlíteni: a Margit körúttól pár lépésnyire, a Hattyú és a Csalogány utca kiindulásánál felépült Budai Apollót. Nagybefogadóképességű, utánjátszó filmszínház volt. Hangszórója kicsit torzított, de viszonylag olcsó helyárai miatt sohasem nélkülözte a látogatókat. Buda ostromakor elpusztult, nem építették újjá. Gyárak, katonai törvényszék A környék nem nélkülözte az ipartelepeket. Az első Ganz gyár a mai Bem József utcában épült fel. Vasúti kerekek kéregöntésével és hengerszékeivel világhírre és sok országba szóló külföldi megrendelésekre tett szert. Ma már nem dolgoznak benne, öntőcsarnokát múzeumnak rendezték be, többi részét 1965-ben lebontották. A Ganz Villamossági Részvénytársaság a város akkori peremén, a Lövőház és a Kisrókus utca közti vizenyős, lakatlan területen 1878-ban emelte első gépcsarnokát. Ez a vidék ma már Buda belterülete, de a gyár kitelepítése olyan sokba kerülne, hogy gondolni sem lehet rá. Transzformátorait, áramfejlesztőit minden iparosított országban ismerik. A Trieszti Általános Osztrák Gáztársulat 1866-ban a Kisrókus utca mellett, az akkori Országúton állította fel budai gázgyárát. 1871-től innen kapta a gázt Óbuda is. A főváros, amely 1910-ben házi kezelésbe vette a gáztermelést, 1913-ban nyitotta meg modern óbudai üzemét. Ettől kezdve a Margit körúti telep csak elosztóként működik, gáztartálya ma is megvan. A katonai törvényszék és fogház kétemeletes, komor épülete szomorú nevezetesség. Rajta emléktábla hirdeti: „A mártírok emlékének, akik szenvedtek és meghaltak a magyar szabadságért 1919 —1945. A volt bajtársak." Sok munkást, baloldali érzelmű embert kínoztak itt meg, sokan szenvedtek mártírhalált, köztük 1942-ben Schönherz Zoltán. Különösen népesek lettek a cellák a proletárdiktatúra leverése, még inkább a második világháború kitörése után. A súlyosan elítéltek mellett itt töltötték büntetésüket azok a hadiüzemi munkások — minden jelentősebb üzem hadiüzem volt —, akiket igazolatlan mulasztás vagy lázítónak bélyegzett magatartás miatt a katonai parancsnokok ítéltek rövidebb időtartamú fogságra. Azok emlékére, akik itt szenvedtek, akiket itt végeztek ki, és akiket innen kísértek Sopronkőhidára, német koncentrációs táborokba, kapta a Margit körút a felszabadulás után a Mártírok útja nevet. Az épülő Margit körút Az út szélén sokáig javarészt földszintes házak sorakoztak. A Keleti Károly és a Lövőház utca közti páratlan oldalon például még a harmincas évek elején sem lehetett látni egyetlen emeletes épületet sem. A régi házacskák közül csak két építészeti szempontból érdekeset emelhetünk ki: a 25-ös és a 29-es számúakat; az előbbi egyemeletes, az utóbbi földszintes. Mindkettő 1800 körül épült copf stílusban, frontja közepén timpanonnal. A századforduló után többnyire négyemeletes házakat építenek; ilyenek a már említett 5/a és 5/b számú házak, ilyen a budai szabadkőművesek Galilei páholyának a Kapás utca sarkán emelt, kissé erődszerűnek ható székháza. A páholy helyiségei a Kapás utcából nyíltak, ma a Budai Táncklub működik itt. Az egykori pestistemetőt sokáig nem merték felásni, féltek a járvány felújulásától, így ez a terület megmaradt a város tulajdonában, és rajta épült a Bárczy István polgármester által kezdeményezett lakásépítő akció keretében a Az egykori Lövölde 64/a és 64/b számú ház. A további építkezéseknek az első világháború és az utána következő ínséges inflációs korszak vetett véget. Két évtizeden át szünet következett, változást csak az 1934. évi adórendelet hozott. Ez Budapest egyes részeire, amelyeket hangsúlyozottan fejleszteni akartak, nagy építési adókedvezményeket biztosított. Akik pedig nem üres telekre, hanem elavult s ezért lebontott — mai szóhasználattal : „szanált" — házak helyére emeltek modern, meghatározott magasságú épületeket, további kezdvezményt is kaptak. A Margit körutat a fejlesztendő utcák közé sorolták. A kedvezmény hatására öt esztendő alatt húsz túlnyomóan szép, modern bérház épült, korszerű lakásokkal, tartós külső borítással. Ilyenek a Weiss Manfréd Vállalatok nyugdíjpénztárának épülete, ahol az Elektromos Művek kirendeltsége kapott helyet (15 — 17 szám), a Trust nyugdíjpénztár háza (29), a Recept ház és az Átrium-palota. Ez utóbbi arról nevezetes, hogy az első fővárosi acélvázas 18