Budapest, 1975. (13. évfolyam)
6. szám június - Kövendi Judit: Portré vázlat Preisich Gáborról
Kiemelkedő építészeti és városrendezési munkája alapján, ,,az európai kulturális örökség megőrzése és továbbfejlesztése terén szerzett érdemeiért" ez év májusában Bécsben Herder-díjjal tüntették ki Preisich Gábor építészt. (Az első magyar Herderdíjas Kodály Zoltán volt, 1965-ben.) Preisich Gábort — legalábbis a nevét — olvasóink közül is sokan ismerik. Folyóiratunkkal tartott kapcsolata a mi számunkra egyszerre hasznos és megtisztelő. A lapszerkesztéshez nyújtott sok értékes tájékoztatása, nálunk publikált írásai, és legszűkebb munkatársi gárdájának nagyrészt az ő ösztönzésére írott cikkei révén vált évről évre szorosabbá ez a kapcsolat. Életéről, személyéről már kevesebbet tudunk, munkásságát is jobbára általánosságban ismerjük. Hogy nagyformátumú ember, azt még most is inkább csak sejtem, most, hogy először volt alkalmam hosszasabban beszélgetni vele — róla magáról. Ahogy főbb vonalaiban nyomon követhettem pályáját, gondolatait, kibontakozott előttem egy nagy tudású, sokoldalú érdeklődésű, színes egyéniség. S talán az általa elmondottaknál is többet tudtam meg az építészetről vallott nézeteiről abból a könyvből, amit Walter Gropiusról, a Bauhaus alapítójáról, a modern építészet egyik legnagyobb alakjáról írt. Preisich Gábor 1909-ben született. Édesapja gyermekorvos volt, egyetemi tanár, Magyarország határain kívül is elismert tudós, a kommün alatt a járványkórház igazgatója. ,,A szüleimnek nagyon sokat köszönhetek — mondta. — Például azt, hogy kicsi koromtól önállóságra neveltek. Ötéves voltam, amikor vörhenyben megbetegedtem, s a hallásomat csaknem teljesen elveszítettem. Akkor még nem volt hallókészülék. Ennek ellenére sohasem kísérgettek az iskolába, édesanyám nap mint nap reszketve, de hallatlan önuralommal figyelte az ablakból, hogyan kelek át a forgalmas Körúton ... Ennek az lett az eredménye, hogy nekem a rossz hallásom miatt semmiféle kisebbrendűségi érzésem nem volt. Az iskolában egyszerűen fogtam egy széket és kiültem a katedra elé, hogy megértsem a tanárt. Azt is bölcsen tették, hogy reáliskolába írattak. Jól rajzoltam, verseket írtam, elsősorban a művészetek érdekeltek. A humán érdeklődés és a reáliskola hatása: talán e kettősségből eredeztethető, hogy építészkarra jelentkeztem." A fiatalemberben már tudatossá vált az önállóságra törekvés: az első évfolyamot a karlsruhei egyetemen végezte. A Műegyetemen 1930-ban diplomázott. A modern építészettel — még műegyetemi hallgató korában — a Bauhaus-elveket valló, baloldali érzelmű, kitűnő, modern építészek: Molnár Farkas, Ligeti Pál, Fischer József révén került kapcsolatba. Csatlakozott a CIAM (a Modern Építészet Nemzetközi Kongresszusa, melyet Le Corbusier alapított, 1929-től Gropius volt az alelnöke) magyarországi szekciójához s részt vett a CIAM 1930-as berlini kongresszusán is. Szeretett volna még egy ideig külföldi tanulmányokat folytatni. Berlinben összeismerkedett Meutschen belga professzorral, s megkérte, vegye fel az irodájába, akár a legcsekélyebb fizetésért• • Így 1930—31-ben az ő liége-i építészeti irodájában kezdett tervezni. (1958-ban, amikor Meutschen meghívására Belgiumba utazott, a liége-i tervezőiroda falára függesztve viszontlátta néhány tervrajzát• •) 1931-től 1944-ig tervező-építészként dolgozott idehaza. Vadász Mihállyal, majd Gerle Györggyel társulva jelentős épületeket tervezett (ezeket magyar és külföldi szaklapok publikálták), tanulmányokat írt. A felszabaduláskor már az ismert nevű modern építészek közé tartozott. -Hosszan időztem az ifjúkornál, mert meggyőződésem, hogy a család haladó szellemű légköre, s a CIAM körül csoportosuló modern építészek hatása — párosulva az egyén adottságaival — determinánssá váltak további pályáján. Az építészetet mindinkább komplexitásában látta; ezen felül nem egy-egy épületben, hanem háztömbökben, lakótelepben, városközpontokban, a Város egészében gondolkodottálmodott, már pályája kezdetén is. A harmincas évek derekán olvasott arról, hogy készítik Budapest városfejlesztési programját. Fogta magát, ismeretlenül elment a fejlesztési program készítését irányító kiváló várospolitikus, Harrer Ferenc lakására, s közölte: őt ez a fejlesztési terv nagyon érdekli! Harrer a kezébe nyomta az addig elkészült javaslatokat, hogy tanulmányozhassa, s észrevételeit megtegye. Harrer Ferenc mmn- Portrévázlat Preisich Gáborról a Herder-díj elnyerése alkalmából Az ,,OTI"-házak a Köztársaság téren, 1933 (Terv: Árkay, Faragó, Fischer és Molnár, Ligeti, Preisich és Vadász) A volt Simplon - ma Bartók mozi nézőtere, 1934 (Terv: Preisich, Vadász)