Budapest, 1975. (13. évfolyam)
6. szám június - Szabó Gabriella: A munkáslakás-építés új formái
építés új formája Vagyis egy 52 m2-es lakás a Centenárium lakótelepen kb. 240 000 Ft-ba kerül, az 57 m2-es pedig 280 000 Ft-ba, beépített bútorral, gázkonvektoros fűtéssel. Az a dolgozó tehát, aki állami dotációra jogosult és vállalati lakásépítési támogatásban részesül, két gyermek — vagy azok vállalása — esetén 16—18000 Ft készpénz befizetése ellenében új otthonhoz juthat. Három vagy több gyermekes családoknak ezt az összeget is elengedik. Az OTP-hitel évi 1%-os kamattal 35 évig törleszthető. A Centenárium lakótelep arra is jó példa, hogy e lakásépítési formánál jól felhasználhatók a vállalati szórványkapacitások. Itt ugyanis más és más vállalat végzi a tervezést, a közmunkát, a közművesítést, az anyagszállítást, az építést — igaz, hogy gondosan összehangolva folynak mind e munkálatok. A lakásépítő szövetkezet előnyei közé tartozik, hogy a tagok sokoldalúan közreműködhetnek az építkezésben, ezzel is csökkenthetők a költségek. A vállalatok hosszú lejáratú kölcsönön és támogatáson felül szállítóeszközzel, építőgépekkel, használt építési anyagokkal és más módon is segítik dolgozóikat új otthonuk megteremtésében. A lakótelephez a XVI. kerületi tanács óvodát, iskolát építtet. A házkezelési, karbantartási teendőket a szövetkezet látja el, mely az építkezés befejeztével fenntartó szövetkezetté alakul át, természetesen gondoskodva az ehhez szükséges feltételekről. A Centenárium lakótelephez hasonló jó példa jócskán akad nemcsak a fővárosban, hanem országszerte is. Jelenleg már közel 400 lakásépítő szövetkezet működik az országban. Az ily módon elkészült és tervezett lakások száma több mint 20 000, ebből 6200 Budapesten épült illetve épül. 1971-ben a kormányrendelet nyomán indult el a lakásépítkezésnek ez a formája, tapasztalatok híján, sok nehézséggel. Sem a tanácsok, sem a vállalatok nem ismerték akkor még ezt az építési formát; nehezen találtak alkalmas területet, lassan haladt a közművesítés, nem volt építési anyag, kapacitás stb. A legnagyobb akadályt azonban az jelentette, hogy amikor a kormányrendelet megjelent, akkor már a negyedik ötéves terv irányelvei részleteiben elkészültek. A tervek készítésekor még ismeretlen volt ez az új építési forma, így a tanácsok sehol sem biztosíthattak máról-holnapra megfelelő területet és pénzügyi keretet az előközművesítéshez. Még ma is tapasztalható tájékozatlanság,sőt közömbösség is. A vállalatoknak, a társadalmi szerveknek minden lehetőséget fel kell használniuk, hogy a legtöbb előnyt s a még sok tartalékot tartogató szövetkezeti munkáslakás-építést szorgalmazzák. Ily módon ugyanis ugyanabból az összegből több dolgozó lakásigényét meg tudják oldani. A lakásépítő szövetkezetek — a MÉSZÖV-ök és a SZÖVOSZ adatai szerint — az ötödik ötéves tervben 30—35 ezer lakást akarnak építeni. Hogy ez a terv megvalósulhasson, annak feltétele, hogy a tanácsok a következő tervidőszak kidolgozásakor vegyék figyelembe a szövetkezetek igényeit, számoljanak velük a telekgazdálkodásnál, a közművesítésnél. Az ötödik ötéves terv lakásépítési koncepciójának már szerves része a terület biztosítása. A jövőben a központi alapból fedezik a területelőkészítés pénzügyi szükségleteit, ami lakásonként több mint 100 000 forintot jelent. A szövetkezeti építőipar eddigi pénzügyi problémáit is megoldják, oly módon, hogy a nagyobb lakásépítést végző szövetkezetek forgóalapot kapnak. Ennek birtokában megszűnnek a pénzhiány okozta fennakadások a szövetkezeti építkezéseken. Napjainkban már minden lényeges feltétel együtt van ahhoz, hogy a szövetkezeti munkáslakás-építés üteme meggyorsuljon. És vannak még rejtett tartalékok is. Például a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa felhívta a figyelmet arra, hogy a munkáslakás-építkezésekkel kapcsolatos külföldi tapasztalatokra jobban lehetne és kellene támaszkodni. Szabó Gabriella A Centenárium lakótelep, Siklós Péter felvételei 11