Budapest, 1975. (13. évfolyam)
12. szám december - Konrádyné Gálos Magda dr.: A Wohl nővérek irodalmi szalonja
* a hajdani Pesten szalonja A tekintélyes irodalmi társaságokban az elismert írónagyságok fejtették ki eszméiket. A lázongó fiatalok szerkesztőségi szobák mélyén vagy kávéházi asztaloknál vitatkoztak. De még néhány másféle — nemsokára már anakronizmussá váló — irodalmi szalonban is élénk élet folyt. A Wohl-nővérek szalonjának vendégei a művészeti élet nagy egyéniségei közül kerültek ki. Édesapjuk nagylátókörű orvos volt, édesanyjuk — Brunswick Teréz barátnője — művelt, öntudatos asszony. A lányok: Janka és Stefánia világlátott, gondolkodó, erős egyéniségek. Szüleik halála után írói, fordítói, szerkesztői munkájukból tartották fenn magukat, nő létükre — akkoriban ez még nagy szó volt! Wohl Stefánia szerkesztett, regényeket és regéket írt. Műveit maga fordította németre, franciára, angolra, sőt egy angol lap munkatársaként is működött. Hátrahagyott iratai (amelyeket 2 kötetben adtak ki) művelődéstörténetileg igen érdekesek. Nővére, Janka, költőként kezdte, majd szerkesztői, szervező, fordító munkát végzett. Emberi és szellemi kapcsolataik gyűjtötték otthonukba koruk legjobbjait. Arany Jánost még csitri korában Nagykőrösön ismerte meg Wohl Janka. Akkor írta emlékkönyvébe a költő az itt közölt verset. Pestre költözésétől kezdve Arany János, feleségével együtt,gyakori látogatójuk lett és verseket is adott lapjuk számára. Jókai Mór szívesen üldögélt egyszerű fogadószobájuk egyik kényelmes karosszékében. Ő adta ki Wohl Janka verseskötetét, aki büszke volt rá, hogy ,,az első magyar nő, akinek 30 ívnyi költeménye megjelent." (Hozzátenném, hogy később ő volt az első írónő, akit az MTA fordítással hivatalosan megbízott. Többek közt Dickens, Georg Sand, Sainte-Beuve műveit fordította.) Jókai mindig kész volt lapjukat egy-egy novellával gazdagítani. Wohl Janka emlékkönyvébe ezt írta, a szabadságharcra emlékezve: ,,A nemzeti költészet és a nemzeti közélet együtt emelkedik és együtt hanyatlik. Minden nemzetnek akkor volt fénykora, amikor a legfényesebb költői ragyogtak ..." A szalon élete nem meghívott vendégek rangos összejöveteleit, hanem otthonos délutánokat jelentett, amelyek szellemi, művészi élményt nyújtottak és új gondolatok felé irányították a figyelmet. Volt, aki ritkán jöhetett — mint Eötvös József—, de eszméi sokat foglalkoztatták őket. Fraknói Vilmos történész a múltat idézte. Szász Károllyal a műfordítás alapelveit elemezték. Arany László készülő művéből, a Délibábok hőséből olvasott fel és adott is lapjuknak közlésre részleteket. Még a mogorva Reviczky Gyula is eljött néha. A szellemes Prielle Kornélia a magyar színházak kérdéseit vetette fel. Munkácsy Mihály a festőiskolákról beszélt, akárcsak László Fülöp vagy Feszty Árpád. Liszt Ferenc állandó vendégük volt, szenvedélyes zongorajátéka is felcsendült néha. Wohl Jankának, róla készülő könyvéhez, élete sok mozzanatát feltárta a Mester; ez is bizonyítja bensőséges kapcsolatukat. Mindkét nővér nagy zeneértő volt. A kor sok más muzsikusa is megfordult náluk, így Hubay Jenő is. Legjobb barátjuk a fiatalon meghalt Justh Zsigmond volt (Levelezésük — több mint száz írás — az OSZK kézirattárában van.) Justh rendszerint szenttornyai, 600 főt befogadó parasztszínházáról mesélt. „A kocsmák egymásután buknak — a körszínház tele" — büszkélkedett. Plautust, Shakespeare-et, Moliére-t játszottak paraszt-színészei. Justh megcsömörlött úri osztályától, amelynek „ .. . a világ csak agarászat és váltó". Ő a köznép egészséges tulajdonságaitól, felemelésétől várta társadalmunk megújhodását. Színháza számára írt darabjaiból is felolvasott Wohléknál. Nem ál-népszínműveket írt, a paraszti élet reális ábrázolója volt. A szalon egyik alapvető témája a nőkérdés volt. Itt indult meg „A Nők Munkaköre" című, „nevelési, gazdasági és szépirodalmi közlöny", amelynek „laptulajdonosai és szerkesztői Wohl Janka és Wohl Stefánia" voltak. Később összeolvadt a lap a „Magyar Bazár"-ral. A lap tartalma Justh Zsigmond arcképe Diane de Beausacq párizsi irodalmi szalonja az 1870-es években