Budapest, 1980. (18. évfolyam)
7. szám július - Miklóssy János: „A hegedű száraz fája”
A hegedű szárai fája" rendeződött zenei életünk. Az általuk kialakított értékrendben a cigánymuzsika is az őt megillető helyre került — elismerték különleges értékét. Ebben jelentékeny szerepet játszott a rádió elterjedése és Magyary Imre (1894— 1940) rendkívüli tehetsége, népszerűsége is. Magyary neves debreceni muzsikusdinasztia szülötte (anyai ágon dédunokája a legendás Boka Károlynak). A muzsika mellett a műveltség szeretetét is a szülői házból hozta. Édesapja, idős Magyary Imre, a századforduló országszerte kedvelt debreceni prímása, írókkal, művészekkel tartott barátságot. (Ady Endre, gyakori vendége volt a Késes utcai háznak, s lelkes dicsérője „drága anyám" főztjének.) A debreceni református kollégium is irodalombaráttá neveli: haláláig lelkes olvasója újabb irodalmunknak és kedves költőjének, Juhász Gyulának. Az érettségi után, tarsolyában immár a debreceni konzervatórium oklevelével, Radics Béla zenekarába kerül másodprímásként. És mint a népmesékben, nemcsak az öreg király fele királyságát, hanem világszép leányát, Radics Erzsikét is meghódítja. 1916-tól saját zenekara élén aratja sikereit. „Primási" karrierje jóval korábban kezdődik. 1903-ban — kilencévesen — a régi Népszínházban, a Dankó-szobor javára rendezett országos cigányhangversenyen, öreg prímások elől nyeri el a nagy aranyérmet, a Fráter-díjat. Mindenki csodálkozik — a győztes kivételével. Átesett ő már édesapja zenekarában különb próbákon is. Prímásaink közül Európa-szerte máig ő a legismertebb. A Hungária-Szállót, ahol húsz éven át játszott, főként az ő kedvéért keresték föl a messzi földről érkezett külföldiek és a vidékiek. A holland rádió sorozatosan szerepeltette műsorán. A Magyar Rádióhoz érkező külföldi levelek is többnyire Magyary zenekarának játékát kérték. A Magyar Rádió fennállásának ötödik évfordulóján, 1930-ban ún. „tapsversenyeket" hirdettek. A hallgatók legkedvesebb műsorszámaikra, előadóművészeikre szavaztak. A nóta muzsika és Magyary zenekara lett az abszolút győztes. Mi varázslatos sikereinek a titka ? Elsősorban egyedülállóan szép tónusa, a dalok érzelgősségtől mentes interpretálása, ízléses formálása, a csárdások mértéktartó, egyenletes tempója, sohasem öncélú, mindig a muzsikát szolgáló technikája. Virtuóz hegedűs (Émile Vuillermoz külön tanulmányban méltatta tehetségét, a Candide 1933-as évfolyamában), játéka mégis nemesen egyszerű, mint az igazán nagy művészeké. Magyarul legjobb cigányzenekari hagyományaink továbbfejlesztőjeként — a „régi magyar nótát", Biharit, Csermákot, Lavottát — e vadvirág-bizarrságokat — és a klasszikus, népies műdalt játszotta legszívesebben, helyet adva a repertoárjában a népdalnak is. A rádióban sugárzott műsorai mesterien szerkesztettek. Mint előadóművész és mint zenekarvezető messze kiemelkedik kortársainak sorából. Bihari, Boka, Radics művészetében csak kevesen gyönyörködhettek. Magyaryt az éteren át az egész ország, sőt, határainkon túl is hallgathatják. Fénykora egybeesik a cigányzene újjászületésének — a múlt századi sikert és színvonalat felidéző — időszakával. Radics csak az utolsó vendég távozása után kezdhetett Debussynak muzsikálni. Magyary a rádió jóvoltából függetlenülhetett megrendelőitől. Radics Béla és Magyary Imre századunk legkiválóbb prímásai, műfajuk szerencsés kezű továbbfejlesztői. „Nincs más tervem — nyilatkozta egy alkalommal Magyary —, mint hogy felneveljem a fiamat, aki hallatlanul tehetséges, nagy muzsikust akarok belőle csinálni.'''' Az apa kívánsága — ha nem is érhette meg — teljesült. Nagy muzsikus lett immár deresedő fejű fiából. 1948 — a zeneakadémiai diploma megszerzése — óta egyik kitűnősége a világszerte méltán ünnepelt Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának. Nem lett hűtlen a cigánymuzsikához sem (nagyszámú rádiófelvétele bizonyítja), elismert nevű dalszerző (Vallomásra küldöm, Piros hajnal, piros élet stb.), híresek népi és kamarazenekarra készült népdalfeldolgozásai is. „Apám a példaképem emberként, muzsikusként egyaránt" — villan felém aranykeretes szemüvege az emlékek számbavételekor. Aztán derűs epizódok következnek: a tizennégy éves Lónyay-gimnazista kemény „inaséve" a Hungáriában, felejthetetlen édesapja oldalán, így száll a „hegedű száraz fája" apáról fiúra. Mikdóssy János Az Osztrák- Magyar Monarchia hadserege különféle egyenruhában pompázott. Minden fegyvernemnek más-más formájú és színű volt az uniformisa, még a parok és a gombok színe is változott ezredenként. Ennek a sokszínű ármádiának legfényesebb díszei a katonazenekarok voltak. Nagyon sok neves zeneszerző és muzsikus élete kapcsolódott rövidebb-hosszabb időre a k.u.k. hadsereg zenekaraihoz. Közöttük említhető dezséri Bachó István, aki 1858. január 15-én Pozsonyban született. Pozsony, az ősi koronázó város abban az időben a művészetek valóságos melegágya volt. Hatott rá — különösen, ami a zenét illeti — Bécs közelsége. Többek között itt tanított Klein Heinrich, Beethoven barátja, nála tanult évekig zeneszerzést Erkel Ferenc is. E városból indult el zenei útjára a fiatal Bachó. Hangszeréül a fuvolát választotta. 1872-ben Pestre kerül, és az akkor már nagy hírű Nemzeti Zenedében folytatja fuvolatanulmányait 1876-ig. Hangszeres tanulmányait Bécsben, a Zeneakadémián fejezi be, ahol elvégzi a zeneszerzési szakot is. Részt vesz az 1878-as boszniai okkupációban, itt megkedveli a színes, mozgalmas katonaéletet, és 1882-ben leszerződik a cs. és kir. Gondrecourt nevét viselő gyalogezred karmesterévé. Abban az időben a katonakarmesterek szerződtetett polgári alkalmazottjai voltak az ezred parancsnokának, illetve a tisztikarnak. Elődje a híres katonakarmester, zeneszerző, később operettszerző Carl Michael Ziehrer volt, feltételezhető, hogy jól összeszokott zenekart hagyott utódjának, melyet Bachó szervezőkészségével és zenei tudásával még magasabb művészi szintre emelt. Az ezredet 1884-ben Bécsbe helyezték, így került Bachó a „császárvárosba". A jó megjelenésű katonakarmester rövidesen meghódítja zenekarával a kényes ízlésű bécsi közönséget. A bécsi tartózkodás azonban nem tart hosszú ideig. A lengyel legénységű ezredet 1885 végén Przemyslbe helyezik át. Bachó még velük tart, de Bécs után a lengyel kisváros nagy zuhanást jelentett a fiatal karmesternek, aki 1890-ben átszerződik a magyar legénységű cs. és kir. József főherceg nevét viselő 37. gyalogezredhez Nagyváradra. Az 1867-ben létrejött a magyar királyi honvédség. Összesen 28 honvéd gyalogezredet szerveztek. Ezeket és tíz huszárezredet hét „honvéd területbe" osztották be. 1896-ban a millenniumi ünnepségekre való tekintettel honvéd kerületenként egy-egy, összesen tehát hét zenekar felállítását engedélyezte az uralkodóház. Bacó István Lovasjátékok a Tattersallban 1902-ben