Budapest, 1980. (18. évfolyam)

12. szám december - Radnai Lóránt: A Szépítő Bizottság elnöke: József nádor

A Szépítő Bizottság elnöke: József nádor a Városerdő fáinak pusztítása láttán. Szé­chenyi 1830. június 18-án ezt jegyzi be nap­lójába: „A fákra nézvést, miket ültetni akarok, a nádor kipirult arccal és felforrt epével je­lentette ki »megtiltaná«." Mégis József nádor volt az, aki a mai Városliget, a Margitsziget szépítésén és később az alcsúti birtokán a ma is páratlan arborétum létesítésén fáradozott. Második feleségével, Hermina hercegnővel — 1815. augusztus 30-án kötött házasságot vele — szinte „felfedezi" a Margitsziget szépségeit, a hőforrásokat, a ferences romokhoz épí­tett „nyári­ lak" előnyeit, fürdőépületet is tervezett a szigeten. 1815. október végén a Margitszigeten szó­rakoztatja a bécsi kongresszus résztvevői közül I. Sándor orosz cárt és III. Frigyes Vilmos porosz királyt. Ezt az alkalmat hasz­nálja fel a nádor arra, hogy a gellérthegyi Csillagdát jelenlétükben felavassa. Ez az épület Pasquich János pesti egyetemi tanár javaslatára, Hud József tervei szerint épült. Felszerelését a nagyszombati egyetemnek a budai Várba áthelyezett csillagvizsgálójából kapták. Az új csillagvizsgáló építéséhez a nádor engedélyt, anyagi támogatást és to­vábbi felszerelési eszközöket szerzett az uralkodó Ferenc királytól. József nádor második felesége, Hermina, 1817. szeptember 14-én ikerszülés követ­keztében meghalt. Az ikrek egyike, a leány, a Hermina, a fiú pedig — aki később az ország utolsó, szám szerint 104. nádora lett — az István nevet kapta. 1819-ben a király a nádornak adomá­nyozta azt az alcsúti birtokot, amelynek kas­télya ma már csak maradványaiban látható, mert a második világháború után kirabolták, lerombolták, tégláit széthordták. Még meg­van viszont az említett arborétum, amely a kastély parkjából keletkezett, és amelynek legfőbb gyarapítója éppen a nádor volt. (A védetté nyilvánított arborétumot ma inkább csak a természet és az egyre gyérülő őrsze­mélyzet gondozza.) B­ár Pest város szabályozásának kérdései­ben a nádor és Széchenyi István között — különösen a parkok tekintetében — akadtak véleménykülönbségek, egyéb ügyekben szo­ros volt a közöttük levő kapcsolat. Aki ol­vasta Széchenyi István Naplóját, észrevehet­te, milyen gyakran előfordul benne József nádor neve. Ha csak annyi is, hogy: „ma a nádornál", a szűkszavú sorok között is sej­teni lehet együttműködésük jeleit. Ez ért­hető, ha arra gondolunk, hogy Széchenyi­nek szüksége volt olyan befolyásos emberre, aki az ő nagyvonalú terveit támogatta, József nádor pedig örömmel fogadta a nála 15 évvel fiatalabb, haladó szellemű munkatársat, aki lendületével, értelmével, hasznos gondolataival erősítette és népszerű­sítette nádori működését. Valójában a két nagy egyéniség jól kiegészítette egymást, ha politikai felfogásuk eltérő volt is. 1819. augusztus 24-én kötötte meg Jó­zsef nádor harmadik házasságát az akkor 23 éves Mária Dorottyával. Ebből a házasság­ból három leány — közülük Máriából belga királyné lett — és két fiú született, köztük József, aki Alcsúton nevelkedett, és nagy népszerűségnek örvendett, mert jól beszélt magyarul, ő szerkesztette meg az első cigány szótárt. Később Palatinus Jóska né­ven emlegették. Édesanyja, Dorottya is megtanult magyarul. Ő volt az uralkodóház első nőtagja, aki jól beszélte nyelvünket, ő alapította meg a pesti jótékony nőegyle­tet, és támogatta Brunsvick Terézt, a kisded­óvás ügyének kezdeményezőjét. Férje halála után sokáig Alcsúton élt. 1855-ben halt meg Budán, őt is a nádori sírboltba temet­ték. József nádor nevéhez fűződik a Vakok Országos Intézetének alapítása 1826-ban a mai Zeneakadémia telkén, ő vásárolta meg 60 ezer forintért a híres Orczy-kertet, amelyen felépült az édesanyjáról elnevezett Ludovika Tisztképző Akadémia. Az intéz­mény — a közbejött események miatt — csak jóval a szabadságharc után kezdhette meg működését. 1830. január 30-án látott napvilágot Szé­chenyi Hitel című munkája. Hatására már 1831-ben elhatározták, a Kereskedő Csarnok — Lloyd-palota — építését a kereskedelem, ipar és mezőgazdaság támogatására, vala­mint a korszerű hitelélet megindítására. A nádor elsőként jegyzett részvényeket a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank alapításakor, amely a csarnok Duna-parti szárnyában lelt első otthonra. Ez a Pollack Mihály tervezte Lloyd-palota a magyar klasszicista építé­szet egyik remekműve volt. A második vi­lágháborúban súlyosan megsérült, és — bár helyreállítására még volt remény egy ideig — a tudatlanság és a közömbösség áldozata lett. Üres telkén most épül a MALÉV -szálló. 1832. április 18-án megjelent Széchenyi Magyar Játékszínről című írása, és 1837. augusztus 21-én megnyílt a Pesti Magyar Színház, amely ugyan elsősorban Földváry Gábor Pest megyei alispán lelkesedésének kö­szönhette létét — ezért valójában Pest megyei színház volt. A megye élén József nádor állott, mint örökös főispán. A pesti nagy árvíz idején — 1838. március 13—15-én — az akkor már 62 éves nádor helyett 21 éves István fia személyesen részt vett a mentés munkálataiban. Ugyanakkor a nádor kétmillió forintnyi kölcsönt szerzett az újjáépítéshez. Új utcamegnyitásokat, utcaszélesítéseket határozott el, egyszersmind megtiltotta Pesten a vályogházak építését, s S­zéchenyi István tervei egyre merészeb­bek. Az állandó pest-budai híd, a Lánchíd ügyében 1832-ben Angliába utazott, és megismerkedett Clark Ádámmal. Már a következő évben foglalkozni kezdett az Al-Duna szabályozásával. Ne feledjük, hogy az ilyen nagy horderejű kérdések akkoriban az uralkodó és az örökké féltékeny bécsi kor­mány és minisztériumok feladatkörébe tar­toztak, tehát igen jelentős volt a nádor köz­vetítő szerepe. Széchenyi az alkotmányos utat választva, mindenkor a nádor szemé­lyére hatott, őt igyekezett megnyerni az országos ügyeknek. Ugyanakkor a nádor politikailag két kő között őrlődött, hiszen ha helyeselte is az újító törekvéseket, az uralkodóház és kormánya felé nem tűnhetett fel aktív magyar reformerként, hanem meg kellett elégednie a jóindulatú pártfogó szerepével. Az ő pártfogásának volt kö­szönhető a későbbi József Nádor Műegye­tem létesítése, amely először (1844—45) mint Ipartanoda működött a tudomány­egyetem keretében, majd a budai Várba köl­tözött, „és az állami egyetemi nyomda épületének Országház utca felé eső részét foglalta el" (1856-tól Politechnikum). Így történt a Nemzeti Múzeum építésé­nél is, ahol ő bízta meg Pollack Mihályt a tervezéssel és Pietro Nobile udvari építészeti tanácsost a tervek felülbírálásával. A vasút­építés terén viszont nem sikerült elérnie az államvasúti rendszer kiterjesztését, hanem vasúttársaságok segítségével kezdte meg a A kripta alaprajza

Next