Budapest, 1983. (21. évfolyam)
3. szám március - Szombathy Viktor: Fakókeselyű + szirti sas = turulmadár
SZOMBATHY VIKTOR Fakókeselyű+szirti sas-turulmadár A budai várpalota előkertjének északi kapuja a volt Sándor-palota, azaz a régi miniszterelnökség épülete felé néz. A kapufőt hatalmas, bronzból készült, művészien kiképzett turul díszíti. A turulmadarat kitűnő szobrászművész, Donáth Gyula alkotta a várpalotának a múlt század végén történt átépítésekor. Az ő műve a bánhidai turul is, amely Árpád fejedelemnek 896-ban Szvatopluk fejedelemmel vívott csatájára emlékeztet. (A turul az 1944—45-ös harcok idején megsérült, kissé megroskadt, később azonban helyreállították. Kőtalapzata, sajnos, egyike a legösszefirkáltabb emlékműveinknek. A mindössze ötvenkilenc évet élt, 1909-ben elhunyt Donáth Gyula számos alakos szoborral is díszítette a fővárost, többek között az Igazságügyi Palota, a Vigadó, az Operaház homlokzatain is láthatók voltak szobrai, s ő készítette Bártfafürdő számára Erzsébet királyné bronzszobrát. E szobor ma is áll a fürdő főterén, csak a feliratot szedték le róla, ennélfogva a tájékozatlan fürdővendég a gyógyvizek allegorikus alakjának, avagy szláv mitológiai istennőnek véli. De térjünk vissza most a turulmadarakra. Hogyan került a magyar mondabeli szárnyas, egykori totemállatunk a budai Vár kertjébe, illetve a bánhidai mészkősziklára ? Mi volt a minta, és ki találta ki ? Feszty Árpád, volt az ötletadó. Az itt következő visszaemlékezés hiteles. Feszty Árpádnak ma is teljes életerejében lévő nyolcvannégy esztendős unokaöccse, az egykor Komárom megyei - ma dél-szlovákiai — Ógyallán lakó Feszty István mondotta el. Amikor 1894-ben Feszty Árpád hozzáfogott A magyarok bejövetele című, hatalmas méretű körképének megfestéséhez — a mű alapgondolatát Feszty Árpád apósa, Jókai Mór „dobta be" egy családi beszélgetés alkalmával —, igen részletesen végiggondolta az egyes jeleneteket. A tervezés során még arra az „apróságra" is kiterjedt figyelme, hogy dögevő keselyűt fessen a csatatér fölé, mivel a keselyűk szervesen hozzátartoztak a régi csataképekhez. Keselyű azonban még mintául sem akadt. Nem talált keselyűt a Vereckei-szorosban sem, amikor festő barátaival együtt a Kárpátokban „helyszíneltek", hegyeket festvén. Gondján jó barátja, a Fővárosi Állatkert igazgatója, Lendl Adolf zoológus segített. Közreműködése révén sikerült szerezni egy fakókeselyűt (Gyps fulvus) Szerbiából, ám a megbízottak annyira nekilelkesedtek a mimkának, hogy fogtak egy szirti sast is (Aquila chrysatus), s elküldték a mesternek. Feszty Árpád a „nemes" ragadozó madarakhoz illő nagyságú vasketrecet csináltatott, s a madarak sokáig tanyáztak a műteremben. A keselyűt dögökkel etették, a sas Az egyik modell: a szirti sas Dr. Szénássy Zoltán felvétele