Budapest, 1988. (26. évfolyam)
12. szám december - Tarr László: Hol volt, hol nem volt Nemzeti Színház az elmúlt 151 évben
amely a társaság feladatává tette a magyar játékszín jó színdarabokkal való ellátását is. Pest vármegye követei azonban az országgyűlésről hazatérve ennél magasabb célokat tűztek a vármegyei közgyűlés elé. Sikerült megnyerniük a közgyűlés prominens tagjait a magyar nyelv védelmének és művelésének. A „honi nyelv terjesztésére ügyelő küldöttséget" választottak, amely 1831 óta a színházi ügyekkel is foglalkozott. Elnöke Földváry Gábor volt, a vármegye második alispánja, akinek neve szorosan összeforrott az első megvalósult színház történetével. A küldöttség tagjává választották Széchenyi Istvánt, sőt, megbízták, hogy dolgozzon ki tervezetet a játékszín megvalósítására. Széchenyi lelkesen látott munkához. Egy könyvecskét írt a témáról; 1832 februárjában fogott hozzá, s április 18-án már ezt jegyezte a naplójába: „Megjelent a Magyar játékszínről." Széchenyi nem festett ábrándképeket, rámutatott a várható anyagi nehézségekre is. A színház épületét, amelyet akkor még szerénynek képzelt el, a József piacra, a mai József nádor tér 5-6. számú telekre szánta. Ez volt tehát a második olyan kiszemelt hely, ahová a színházat sohasem építették fel. Széchenyi tervezetét Pest vármegye közgyűlése, bár elfogadta, nem kísérte tetszéssel. Földváry Gábor, akkor már alispán, állt az élére annak a megyei csoportosulásnak, amely — Széchenyi aggályait nem fogadva el — hamar megvalósítható, gyors megoldást keresett. Ezért Pest vármegye 1834. március 3-án felszólította Pest város tanácsát, hogy a Magyar Játékszín építésére „fundust" jelöljön ki. Pest városának választott polgársága 1834. április 12-i ülésén elvileg kimondta, hogy nemcsak telket ad, hanem hajlandó azon a színházat is felépíteni ugyanazon a módon, amint a már álló német színházat. Pest városa komolyan vette ígéretét, későbben — igaz, hosszas procedúrák után — ki is jelölte a telket, de közben történt valami, ami a dolgoknak más irányt adott. Földváry Gábor alispánnak ugyanis kapóra jött, hogy a tékozlásáról ismert Grassalkovich Antal herceg szorult helyzetbe jutott: hitelezői, köztük több bécsi, szorongatták, árveréssel, sequestrummal fenyegették. Ebből a kutyaszorítóból a vármegye, pontosabban Földváry Gábor alispán erélyes közbelépése mentette ki a herceget. Grassalkovich ellen ugyanis mint gödöllői birtokos nemes ellen csak Pest vármegye révén lehetett bármilyen bírói eljárást foganatosítani. Ezt pedig a vármegye közgyűlése megtagadta, és így Grassalkovich mentesült a kellemetlen és türelmetlen hitelezők zaklatásától. Amikor pedig a hálás herceg megkérdezte Földvárytól, hogy mivel fejezhetné ki köszönetét, készen állt a válasz: ajándékozza Kerepesi úti majorjának faraktárát nemzeti játékszín céljára. Ez a faraktár a Kerepesi (ma Rákóczi) út elején volt, de nem a sarkon, hanem egy telekkel beljebb, a volt Pannónia Szálló mai épülete mellett. (Akkor ez az épület még nem állt.) Téves tehát a Múzeum körúti telekszegélyen felállított emléktábla szövege, amely azt hirdeti, hogy: ,,Ezen a helyen állott az 1837. augusztus 22-én megnyílt pesti Magyar Színház. ••" mert az vagy 50 méterrel odébb épült fel. A saroktelken is faraktár állt. Széchenyi sehogyan sem tudott a Grassalkovich-telekkel kibékülni, a színházat is pest-kerepesinek nevezte. Pest városa ugyanis időközben kijelölte a felajánlott telket a Duna-parton, az Ullmann-házzal szemben. Ez a telek ma is beépítetlen, körülbelül ott volt, ahol Széchenyi szobra áll. (Nem pedig ott, ahol az Akadémia van.) Széchenyi szívvel-lélekkel e mellé a terv mellé állott. Valósággal a nyakára járt — mint naplója tanúsítja — Földváry Gábornak, hogy lebeszélje a Grassalkovich-telekről. De közben el kellett utaznia az Al-Dunára, s mire visszajött, Földváry már el is kezdte az építkezést. Hiába érvelt ezután Széchenyi, Földváry kitartott elképzelése mellett. A makacsság mögött valószínűleg az a gyanú búvik meg, amellyel a vármegye urai Pest városi tanácsát illeték: még az is elképzelhető, hogy nem szívesen látták volna, ha a magyar nemzeti színházat a német ajkú pesti burgerek építik fel. Egyszer ugyan a (Folytatás a 32. oldalon) A Rákóczi úti Nemzeti Színház bérháza, amelyet Skalniczky Antal tervezett. Elkészült 1874-ben