Budapest, 2004. (27. évfolyam)

7. szám szeptember - Varga Dóra: Tömegoktatás és hozzáadott érték

BU­DAPEST flflflfl SZEPTEMBER Tömegoktatás és hozzáadott érték Szöveg: VARGA DÓRA Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ Iskolás főváros • Hat „fantom" tanulót találtak egy minőség-ellenőrzés során az előző tan­év vége felé a kőbányai Szent László téri Általános Iskolában. A 8/a., b. és c. osztályok naplóiba nem létező diákok nevét írták be. Egyértelműen azért, mert az így kialakult létszámok ép­pen elegendőek voltak ahhoz, hogy ne kelljen a három osztályt kettővé összevonni. A fenti eset csak egy az utóbbi évek számos próbálkozása közül, amelyek­kel a közoktatás különböző szereplői az iskolabezárások, összevonások, osz­tálymegszüntetések ellen próbálnak védekezni. A hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok a korai beiskolázással igyekeznek gondoskodni az utánpót­lásról, és idejekorán elhappolják a di­ákokat az egyébként is egyre jobban elnéptelenedő általános iskoláktól. Más iskolák mind változatosabb okta­tási programokkal próbálják igazolni létjogosultságukat. Már alsó tagozat­ban nyelveket és számítástechnikát oktatnak a kicsiknek, a fenntartónak is jelezve, egy ilyen széleskörű neve­lési kínálattal bíró iskolát óriási hiba volna bezárni. Egy-egy iskolabezárás­kor elmaradhatatlanok a szülői tilta­kozások, szélsőségesebb esetben a tüntetések. A szülők érthető módon nem akarják gyermeküket kiszakíta­ni a megszokott környezetből, sem naponta hosszas buszozásra vagy vil­lamosozásra ítélni. A pedagógusok az állásukat féltik, az éppen hatalmon lévők politikai ellenlábasai pedig -kihasználva a téma érzékenységét -nyilatkozataikkal tovább dúlják az amúgy sem túl higgadt kedélyeket. Pedig már jó egy évtizede lehet tud­ni: a jelenlegi gyermeklétszámhoz ké­pest az iskolarendszer túlméretezett, azt a korábbi, sokkal nagyobb létszá­mú diákseregletre szabták. A szüle­tésszámokból jó előre ki lehet kalku­lálni, hogy hat év múlva hány diák ül majd be az általános iskolák első osz­tályainak padsoraiba. Magyarországon az élve születések száma 1991 óta fo­lyamatosan csökken, ennek hatására természetszerűleg egyre kevesebb az általános iskolás diák. Az 1990-91-es tanévben a felső évfolyamokra 165— 180 ezer tanuló járt, a belépő évfolya­mokra viszont csak 125-130 ezer. Az elmúlt öt évben tanévenként az álta­lános iskolákba bekerülő diákok szá­mSSSSi . Difel­ma tízezerrel volt alacsonyabb, mint a kilépőké. A diákok fogyása nem áll meg: jelenleg az általános iskolákból kilépő és belépő tanulók száma kö­zött a különbség több mint húszezer fő. És sajnos nem az utóbbiak javára. Ezt tetézi, hogy egyre több általános iskolás vált menet közben hat vagy nyolc évfolyamos gimnáziumra, ami további csaknem harmincezerrel csök­kenti az általános iskolákba járók lét­számát. Budapesten még rosszabb a hely­zet. A főváros „fogyása" az elmúlt 13 évben meghaladta az országos népes­ségcsökkenés mértékét. Az 1990-es évhez viszonyítva az országos csökke­nés 2,2, Budapesté 14,7 százaléknyi. Tizennégy évvel ezelőtt az ország la­kosságának húsz százaléka volt 14 évnél fiatalabb, Budapesten az arány 17,4 százalék volt. A 14 év alattiak ará­nya 2003-ra országosan 16 százalékra esett vissza, a fővárosban 12,6 száza­lékra. A budapesti adatok alakulásá­ban persze nagy szerepet játszik a szuburbanizáció is: a magasabb jöve­delmű lakosság a fővárostól nyugatra, észak-nyugatra fekvő településekre költözik ki, a szegényebbek távolabb­ra, a kevésbé jól fejlett falvakba és vá­rosokba települnek át. Nem véletlen, hogy Pest megyében az iskoláskorúak aránya nem csak hogy magasabb a fővárosi vagy az országos átlagnál, de az általános tendenciával szemben még növekszik is. Miközben 2

Next