Budapest, 2004. (27. évfolyam)

9. szám november - Erő Zoltán: Lakópark: megoldás vagy zsákutca?

BUDA­I' F. S I' fllfluff NOVEMBER feltétlenül kertvárosnak nevezném, de nem használnám ezt a kifejezést Pesterzsébet vagy Rákospalota családiház­tengerére. (Ezzel együtt, tudjuk, a szokásos szóhasználat nem ilyen szigorú. És sokan az alacsony sűrűségű családi­házas övezetek mellett a magasabb sűrűségű lakótelepek­re is ráaggatják a kertváros kifejezést.) Érdemes ízlelgetni a tisztviselőtelep kifejezést is, ame­lyet az 1800-as évek végétől többnyire olyan kertvárosok esetében használunk, ahol a lakók valamilyen fehérgallé­ros munkát végeznek, és lakóhelyükön sem kívánnak ke­veredni a kétkezi munkásokkal. Budapesten a tisztvise­lőtelepek kiemelkedő lakóterületi környezeti minőséget képviselnek a mai napig, akár az Orczy úti, akár például az albertfalvai tisztviselőtelepre gondolunk. A kétkezi munkások eközben kolóniákon kaptak helyet. Vidéken sokfelé bukkanhatunk a munkáslakás-építés különféle korai formáira, ahol az ipartelepítés kapcsán néha silány, nemritkán azonban kifejezetten jó minőségű lakóterüle­tek jöttek létre: bányász-kolóniák, vasutas-kolóniák, ki­sebb lakótelepek formájában. Budapesten jellegzetes példának tekinthetjük a Ganz-kolóniát a Vajda Péter utcában, de külön figyelmet érdemelnek az óbudai gáz­gyári lakótelepek is. Itt a munkáskolóniától elkülönülve az igazgatósági tagok számára a Duna-parton elkerített parkban épültek villajellegű többlakásos házak. Más köz­művek, közintézmények szándékából és használatára is születtek ilyen kislakótelepek a saját ingatlanokon belül - például a Fővárosi Vízműveké a Váci út mentén vagy a Csillagvizsgáló alkalmazottainak Csillebércen. Mai szó­használattal ezeket is bátran nevezhetjük lakóparkoknak. Amikor Budapest lakótelepeiről beszélünk, az azonos szóhasználat mellett is feltétlenül differenciálnunk kell az egyes típusok között. A „lakótelep" elnevezés vala­milyen módon a korlátlan közterület jellegű telekhasz­­ n .,1*11" Gázgyári telep 8

Next