Budapest, 2004. (27. évfolyam)
9. szám november - Erő Zoltán: Lakópark: megoldás vagy zsákutca?
BUDAI' F. S I' fllfluff NOVEMBER feltétlenül kertvárosnak nevezném, de nem használnám ezt a kifejezést Pesterzsébet vagy Rákospalota családiháztengerére. (Ezzel együtt, tudjuk, a szokásos szóhasználat nem ilyen szigorú. És sokan az alacsony sűrűségű családiházas övezetek mellett a magasabb sűrűségű lakótelepekre is ráaggatják a kertváros kifejezést.) Érdemes ízlelgetni a tisztviselőtelep kifejezést is, amelyet az 1800-as évek végétől többnyire olyan kertvárosok esetében használunk, ahol a lakók valamilyen fehérgalléros munkát végeznek, és lakóhelyükön sem kívánnak keveredni a kétkezi munkásokkal. Budapesten a tisztviselőtelepek kiemelkedő lakóterületi környezeti minőséget képviselnek a mai napig, akár az Orczy úti, akár például az albertfalvai tisztviselőtelepre gondolunk. A kétkezi munkások eközben kolóniákon kaptak helyet. Vidéken sokfelé bukkanhatunk a munkáslakás-építés különféle korai formáira, ahol az ipartelepítés kapcsán néha silány, nemritkán azonban kifejezetten jó minőségű lakóterületek jöttek létre: bányász-kolóniák, vasutas-kolóniák, kisebb lakótelepek formájában. Budapesten jellegzetes példának tekinthetjük a Ganz-kolóniát a Vajda Péter utcában, de külön figyelmet érdemelnek az óbudai gázgyári lakótelepek is. Itt a munkáskolóniától elkülönülve az igazgatósági tagok számára a Duna-parton elkerített parkban épültek villajellegű többlakásos házak. Más közművek, közintézmények szándékából és használatára is születtek ilyen kislakótelepek a saját ingatlanokon belül - például a Fővárosi Vízműveké a Váci út mentén vagy a Csillagvizsgáló alkalmazottainak Csillebércen. Mai szóhasználattal ezeket is bátran nevezhetjük lakóparkoknak. Amikor Budapest lakótelepeiről beszélünk, az azonos szóhasználat mellett is feltétlenül differenciálnunk kell az egyes típusok között. A „lakótelep" elnevezés valamilyen módon a korlátlan közterület jellegű telekhasz n .,1*11" Gázgyári telep 8