Budapest, 2004. (27. évfolyam)
1. szám március - Saly Noémi: Hódolva az ifjúság lángoló honszerelmeinek - A Pilvax - forradalom előtt és után
BUDAPEST 2014/1 MÁRCIUS Hódolva az ifjúság lángoló honszerelmének SALY NOÉMI A Pilvax - forradalom előtt és után Azt, hogy a Pilvax milyen szerepet játszott az 1848-as forradalomban, a kisiskolások is tudják, de valahogy úgy tűnik, mintha ez a híres kávéház a semmiből bukkanna elő a márciusi esőben, s pár hónap után a semmibe is hullana vissza. Ez persze nem így volt: elő- és utóélete is sok érdekességet tartogat számunkra. • A ház az Urak utcájában ( a Petőfi Sándor utcában) hetedmagával állt azon a telken, amelyen 1911 óta a mai Pilvaxnak helyet adó bérház dülleszkedik. Tulajdonosa a lengyel származású Libasinszky Vince volt, aki 1837 tavaszán lélegzetelállító újdonsággal lepte meg lakóit és a Renaissance kávéház vendégeit. A Rajzolatok erről számol be: „A Libasinczky-ház az uri utcában egészen légszesszel volt kivilágítva: a benne lévő 15 bolt, a kávéház és a fő hágcsók, minden a legszebb gázfény ragyogott." (E „legszebb gázfény" jóvoltából az üzlet kissé morbid, de reklámnak mindenképpen pompás nevet kapott a pesti rossznyelvektől: „az Örök Világossághoz".) Ne feledjük, hogy a város utcáin csak az 1850-es évek közepétől kezdődött el lassacskán a gázlámpák fölszerelése, a lakásokban pedig még a XX. század elején is sok helyütt használatban volt a petróleumlámpa, sőt a gyertya. Mi lehetett vonzóbb a sötét, hideg szobácskákban vacogó, friss hírekre, társaságra, szórakozásra vágyó diákfiúk számára, mint egy sok újsággal csábító, pompásan világított, fűtött belvárosi kávéház? „...a fiatal törvénygyakorló maga jószántából is majd mindennap elvetődik az úriutcai kávéházba, mert sok unalmas munkája végeztével... üres óráit itt töltheti el legéldelhetőbben azon vele rokonszenvű, vele egyszerű társak és vidor barátok közt, kikkel bizalmasan, otthoniasan mulatnia a neki annyira idegen s mindnyájunknak kevés szellemi élvet nyújtó fővárosban legnagyobb gyönyörére válik. [...] Azok, kik e mulatóhelyen újságot nem olvasnak, nem tekéznek vagy a játszókat nem nézik, többnyire politikai vagy irodalmi dolgokról szoktak egymás közt beszélgetni... faggatják egymást mindenféle szövevényes (capitosus) jogkérdéssel, s a magyar törvények majd minden szakát nagy tűzzel vitatják meg" - meséli Vahot Imre. Ráadásul „Privorszky, a kávéház tevékeny tulajdonosa mindent elkövet hasznos friss forrásként megújuló ifjú vendégseregének jókedvbeni tartására s kielégítésére, s minthogy udvarias, szíves és nem szolgalelkű magyar ember, a fiatalság bizalmasan társalog és játszik vele." Privorszky Ferencet 1835. június 1-jén iktatják a pesti kávés céh tagjainak sorába. A Regestrum Arendatorum, a bérlők jegyzéke szerint akkor 26 esztendős. Katolikus, a Szont vármegyei Ipolyszalkán született. Korábbi működéséről nincs adatunk. A pesti kávés céh beírókönyvének belső címlapja Mivel kényezteti vendégeit e szívélyes férfiú? Például azzal, hogy „kávéháza csinos termét mindinkább díszesíti, kényelmesíti, különösen hódolva az ifjúság lángoló honszerelminek, buzdító jelül Bezerédy, Deák Ferenc, b. Eötvös, Fáy András, Kossuth, Klauzál stb. derék hazánkfiai arcképeit függeszté a falra." A vendégeknek egy ideig nem kisebb híresség muzsikált, mint Rózsavölgyi Márk, akinek a kávéháztól való megválását Vahot ebben az írásában így nehezményezi: „fölötte kár, hogy most már jeles hangszerzőnk, Rózsavölgyi kis zenetársasága nem játszik e helyt, hol azelőtt válogatottabb magyar nóták előadásával lelkesítő hatást eszközlött." Búcsúzzunk ezzel a lelkesedéssel a derék Privorszkytól. Még sokáig meghatározó személyiség marad a pesti kávéházak és a céh történetében, de utolsó üzletébe annyi pénzt öl, hogy nem tudja visszafizetni a hiteleket. Megrendítő sorsra jut: a pesti szegényházban végzi. A kávéház 1843-ban színre lépő új bérlője „régi bútordarab": a volt kávéslegény, Pillvax Károly. (Az anyakönyv tanúsága szerint így írta a nevét, két l-lel.) Felesége követelésére teszi saját nevét a firmára. Ujabb átalakításra is rászánja magát. A Regélő 1843. augusztus 20.-i híradása szerint „...az oldalfalak hosszanta elfutó boltívekbe arabeszkek és füzérektől környezve, egy-egy jeles magyar előd arczképét festett al fresco, minek Zrínyi, Rákóczi, Szent István, Mátyás király, Révay stb. mind olly nevek s férfiak, mellyek szintoly elmés, mind jellemző emblemául szolgálhatnak egy magyar, s különösen törvénygyakor