Budapest, 2004. (27. évfolyam)
10. szám december - Budapest
DECEMBER ZFLFLFLFLFL B 11 O A LE ST BUDAPEST a városlakók lapja XXVII. évfolyam 10. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 ////. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Angelus Róbert, Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Del Medico Imre, Droste Wilhelm, Fodor Béla, Frankl Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Lakatos Tibor, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula, valamint Csordás Lajos, Mikes Éva, Varga Lajos Márton. A szöveggondozást Bognár Antal végezte. Megjelenik a Száz magyar falu könyvesháza Kht. kiadásában. Felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség levelezési címe: 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Telefon: 262-5747, fax: 261-4453 E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinozaházban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa http://tandemgrafika.hu Telefon: 355-3777 Nyomdai munka: Grafika Press Rt. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Vezérigazgató: Farkas Tamás. Telefon: 262-5747, 261-5680 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: Benyovszky a múzeumlakás szalonjának asztalán. Cikkünk az 5-8. oldalon A hátsó borítón: Montázsok B.B.B. portréiból, írásunk a 26-31. oldalon • BUDAPEST karácsonyi készülődését - mint persze más nagyvárosokét is - a lámpagirlandok mellett reklámok és szórólapok tömege jelzi. Záporoznak a bevásárlóközpontok „akciói", zúdulnak az ajándék ötletek, kis- és nagykereskedők hadonásznak az ember orra alatt mindenféle nélkülözhetetlen haszontalansággal, űzött bennszülöttek tolonganak a járműveken szatyrokkal és dobozokkal... Ismerjük, utáljuk. Lassan már megszokottá váló régi-új hagyomány az is, hogy ilyentájt megjelennek az utcán a különféle jótékony célú egyesületek képviselői: vásárt rendez, forralt bort és pogácsát vagy zsíros kenyeret árusít Rotary és Lyon 's, Zonta és Soroptimist. Nagy divatja volt ennek hajdanán. Irgalmat nem ismerő alapítványi hölgyek bundában, tollas kalapban, perselyt csörgetve kéregettek a Belvárosban, halálra rémisztve a járókelőket: jaj volt annak az ismerős úriembernek, aki fizetés nélkül próbált volna elslisszolni előlük. (Ehhez persze kisebb város szükségeltetett, ahol az emberek még ismerték egymást.) Névsorok jelentek meg a lapokban, az adakozók neve mellett az összegeket is feltüntetve, ezzel sarkallva versengésre a jobb társaság tagjait. Egyszeri felbuzdulások voltak ezek, mint a mostaniak legtöbbje: az adventi időszakon kívül legföljebb a farsang kínált alkalmat az alapítványi kasszák feltöltésére: „jótékony célú" bálok szolgáltak egyszerre mulatságul és jövedelemforrásként. De minden valamirevaló kávéházban, kisvendéglőben összejárt egy vagy több asztaltársaság, jobbára középosztálybeli polgárok, iparosok, akik nem csak decemberben gondoltak a karácsonyra. Egész évben gyűjtögették a koronát, a krajcárt, majd a pengőt, a fillért valami malacperselybe. Nagy gaudium közepette fizetett jelképes pénzbüntetést az, aki otthon felejtette a pipáját vagy a dohányzacskóját; fizetett, aki idegen szót használt egy jó magyar kifejezés helyett; fizetett, aki elkésett - szinte mindegy, mi volt az ürügy: valami keveset mindenki fizetett, folyamatosan, egész évben. Decemberre aztán kikerekedett egy csinosabb összeg, netán ki is pótolták egy kicsit - és akkor nyájas vetélkedés kezdődött a helyi újság hasábjain. A Buda és Vidéke hírül adta, hogy a Zöldfa vendéglő Budenz-asztaltársasága fölruházott kilenc szegény gyereket. Egy hét múlva hírül adta, hogy a Bittner-vendéglő asztaltársasága még fölruházott tizet, és még meg is vendégelte őket... A Buda-Újlaki Első Magyar Asztaltársaság (vagy hetven taggal) bérelt egy grundot, és jégpályát nyitott rajta. A bevételből a „gyereköltöztető" - az elemi iskola igazgatója, hisz ki ismerné nála jobban a rászorulókat, - bölcs belátása szerint látta el karácsonyi segéllyel a kiválasztott kis szegény manók családjait. (Elég sokat.) A New-York kávéház híres színészasztalánál, a Kövessy-várban vagy másfél évtizedig szabályos kalandjáték folyt, várnagyokkal, igricekkel, pecsétőrrel s minden egyébbel, ami kell. . kincstár minden év december 21-én kiürült: a munkaképtelen, állástalan, magányos öreg színészek karácsonya emésztette föl az egy év alatt összegyűlt, tetemes summát. Nem az volt a kiindulási alap, hogy „az összesen úgyse tudok segíteni, inkább nem adok egynek se". Adtak annak az egynek, adtak tízen vagy húszan ötnek vagy tíznek. Ismerősök adták ismerősöknek. Nem volt szégyen adni, nem volt szégyen elfogadni. Jó szó is járt mellé, köszönet is járt érte - nemcsak az adakozás, de a hála öröme is átjárta az ünnepet. Jó lenne, ha ezt a nagyon egyszerű és hatékony divatot is fölélesztené BUDAPEST •