Budapest, 2004. (27. évfolyam)
5. szám július - Rátonyi Gábor Tamás: Festett falak
BUDAPEST Zflflflp I I'l I. T II S Festett falak Szöveg: RÁTONYI GÁBOR TAMÁS Fotó: ERDÉLYI ÁGNES GRÉTA • Egyelőre nincs nagy divatja a városban árválkodó tűzfalfelületek óriás reklámplakátként való felhasználásának, pedig a jobban sikerült falfestmények nemcsak kedves színfoltjai a városnak, hanem - ha hinni lehet a konkrét összegek említése nélkül tett nyilatkozatoknak - az egyik legolcsóbb közterületi hirdetés lehetőségét nyújtják. A csupaszon ágaskodó tűzfalak nem bántják ugyan mindenkinek a szemét - egyesek szerint a városkép szerves része egy-egy monumentális téglafal, míg mások az örökké átalakuló, megújuló város szimbólumának tartják a foghíjtelkek mögül kikandikáló tűzfalakat, de abban szinte mindenki egyetért, hogy a jobban sikerült, egész falfelületet beborító festmények többet nyújtanak, mint pusztán egy réteg vakolatot. Azért is érdekes a főváros tűzfalainak kihasználatlansága, mert miközben idehaza épp hogy csak szaporodásnak indultak a muráliák, külföldön - például New Yorkban -határozottan kezd kimenni a divatból a falfestészet. Az amerikai metropolisban már a perifériára szorultak ezek a gigantikus képek, pedig arrafelé annak is hagyománya volt, hogy a ház tulajdonosa vagy a város megrendelésére pusztán az esztétikai gyönyörködtetés kedvéért készíttessenek -minden reklámot mellőző - falfestményeket. Miközben a tengerentúlon már felejtik, nálunk - ha lassan is - felfedezik ezt a lehetőséget. Igaz, egyelőre legfeljebb jó tucatnyi egész falat beborító murát található a városban. Hogy melyik lehetett a legelső? Ez már az emlékezet ködébe vész: talán Pataki Ági Kálvin téri alakja vagy a szintén ugyanott látható fa, amelynek ágain akkori élelmiszeriparunk remekei csüggtek? Mindenesetre a rendszerváltás utáni időszak úttörőjének az egyik külvárosi pékség épületét lefedő életképet tartják, melyen - nem meglepő - két pék látható munka közben. Egy-egy egész falat beborító kép elkészülte néha hosszú hónapok munkájának gyümölcse. Többnyire a hirdetni óhajtó cég instrukciói alapján készül el a terv, amelyet képző- vagy iparművész fest meg - ez nem más, mint a majdani falfestmény kicsinyített mása. A terveket ügynökségek készíttetik, s a vállalkozás vezetőinek jóváhagyását követően a falfelület bérbeadója kilincsel az engedélyekért. Ez a leghosszabb munkafázis: nemcsak az épület tulajdonosával, de az önkormányzattal is el kell fogadtatni a tervet - az sem ritka, hogy elölről kell kezdeni mindent, ha a hatóság nemet mond. Az engedélyeztetési eljárás tehát a papírforma szerinti hatvan naptól akár tíz hónapig is eltarthat. Egyes, az engedélyezésben jártas kivitelezők szerint nincs jelentős különbség a fővárosi és a vidéki önkormányzatok ügymenetében. Budapesten az engedélyeztetés többszintű (nemcsak a kerület, de például főútvonal melletti fal esetében a főváros jóváhagyása is szükséges), vidéken az eljárás gyorsabb. Érzékletes példa a döntéshozók kifürkészhetetlen szempontrendszerének illusztrálására: az egyik megyeszékhely belvárosi panelépületére készítettek volna egy életképet, a majdani festményen megőrizve és hangsúlyozva az épület jellegzetes elemeit. A településen azonban általában ellenérzéssel viseltettek a belvárosi miliőtől idegen épülettel szemben, és a terveket látva felmerült, hogy a falfestmény csak még jobban kihangsúlyozza a szocialista építőipar produktumának rondaságát. Később azonban belátták: az a ház még hosszú ideig ott lesz, az elképzelt falfestmény pedig legalább vidámabbá teszi a tömör betont. De van ízelítő másféle mentalitásból is: egy tízemeletes panelház szürke tűzfalának festését azzal utasította el az ön- Márvány utca Angyal utca 24