Budapest, 2004. (27. évfolyam)

6. szám augusztus - Rátonyi Gábor Tamás: Vakáció a halott utcában

BUDAPEST GFLFLFLFLJ AUGUSZTUS Vakáció a halott utcában Szöveg: RÁTONYI GÁBOR TAMÁS Fotó SEBESTYÉN LASZLO • Míg a Budán élőknek a Ráckert és a Zöld Pardon, nekünk, pestieknek a belső-erzsébetvárosi romházak jutot­tak nyári szórakozóhelyül. A bontásra ítélt, kiürített házak udvarában létre­hozott kocsmákat pillanatok alatt el­lepték a városlakók, az újsütetű szó­rakozóhelyek pedig nemcsak a szesz­kereskedelemre, de a biciklis kultú­rára is pozitív hatást gyakoroltak. Az első olyan hely, ahol nem ki-ha­nem beülni lehetett a szabad ég alá -mintegy két nyárral ezelőtt a Szimp­la udvar nevet viselte. A kávéházi szakkifejezésekre felfűzött vendég­látóipari konglomerátum (Szimpla, Dupla, Extra) addigra már megka­paszkodott a városszövetben, így a hagyományos presszók és kocsmák jóvoltából a név ismerősen csengett a városlakók fülében. Ma már bátran elmondhatjuk - ha akkoriban hallgat­tunk is róla -, hogy a Kazinczy utcai Szimpla indulása nem volt ígéretes: a borok garantált okozói voltak a más­napi masszív fejfájásnak (mennyiség­től függetlenül), s a pult mögötti em­berek sem voltak bajnokai az alapve­tő matematikai műveleteknek. Még az ittasabb vendégeknek is szemet szúrt, hogy egy éjszaka alatt nem sike­rül kétszer ugyanannyit fizetni ugyan­azért. Az ősi vendéglátós módszerek­től függetlenül azért tudtunk aggódni a helyért: egy alkalommal az önkor­mányzat bezáratta a műintézményt mondván, az utcában lakók sokat pa­naszkodtak a zajra. A Szimpla pár nap múlva újra megnyitott, de a kapu előtt ücsörgő, a kitóduló publikum hang­erejét mintegy humánpotméterként letekerő jóemberek későbbi megjele­nése kétségkívül erre a konfliktusra vezethető vissza. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megkövessem mindazokat, akiknek városszerte azt híreszteltem két évvel ezelőtt, hogy a Szimpla kert a Wich­mann-birodalom része. Ez alaptalan következtetés volt (ősi újságírói vir­csaft), mely abból eredt, hogy akkori­ban e sorok írója épp az önkormány­zati rolólehúzás után próbált behatol­ni a helyiségbe, és a zárt kapuk előtt tanácstalanul téblábosok között meg­pillantotta a szomszédos Wichmann­kocsma tulajdonosát. Wichmann Tamás olyan lógó orral tájékoztatta a jelen­lévőket a bezárás okairól, hogy nem a konkurenciától megszabaduló ven­déglátóst, hanem az érdekelt vállal­kozót láttuk benne. De „ugorgyunk". Eltelt két eszten­dő, a Szimpla kertben jobb lett a bor, a kiszolgáló személyzet részben meg­fiatalodott, és valószínűleg PISA-po­zitív növendékek is bekerültek a csa­patba, mert a számolás is gördüléke­nyebben megy, a végeredmények azo­nos körök kikérésekor egyre inkább közelítenek egymáshoz. Ellenben a Szimpla kert elköltözött, mi több -talán a korszerű franchise modell alap­ján - egy új egysége jelent meg a Ki­rály utcán túli Terézvárosban, mely Kis Szimpla kert néven üzemel. A Ka­zinczy utca túlvégén lévő új Szimpla tágas, és hogy valami egyedi jelleget 10

Next