Budapest, 2004. (27. évfolyam)
6. szám augusztus - Rátonyi Gábor Tamás: Vakáció a halott utcában
BUDAPEST GFLFLFLFLJ AUGUSZTUS Vakáció a halott utcában Szöveg: RÁTONYI GÁBOR TAMÁS Fotó SEBESTYÉN LASZLO • Míg a Budán élőknek a Ráckert és a Zöld Pardon, nekünk, pestieknek a belső-erzsébetvárosi romházak jutottak nyári szórakozóhelyül. A bontásra ítélt, kiürített házak udvarában létrehozott kocsmákat pillanatok alatt ellepték a városlakók, az újsütetű szórakozóhelyek pedig nemcsak a szeszkereskedelemre, de a biciklis kultúrára is pozitív hatást gyakoroltak. Az első olyan hely, ahol nem ki-hanem beülni lehetett a szabad ég alá -mintegy két nyárral ezelőtt a Szimpla udvar nevet viselte. A kávéházi szakkifejezésekre felfűzött vendéglátóipari konglomerátum (Szimpla, Dupla, Extra) addigra már megkapaszkodott a városszövetben, így a hagyományos presszók és kocsmák jóvoltából a név ismerősen csengett a városlakók fülében. Ma már bátran elmondhatjuk - ha akkoriban hallgattunk is róla -, hogy a Kazinczy utcai Szimpla indulása nem volt ígéretes: a borok garantált okozói voltak a másnapi masszív fejfájásnak (mennyiségtől függetlenül), s a pult mögötti emberek sem voltak bajnokai az alapvető matematikai műveleteknek. Még az ittasabb vendégeknek is szemet szúrt, hogy egy éjszaka alatt nem sikerül kétszer ugyanannyit fizetni ugyanazért. Az ősi vendéglátós módszerektől függetlenül azért tudtunk aggódni a helyért: egy alkalommal az önkormányzat bezáratta a műintézményt mondván, az utcában lakók sokat panaszkodtak a zajra. A Szimpla pár nap múlva újra megnyitott, de a kapu előtt ücsörgő, a kitóduló publikum hangerejét mintegy humánpotméterként letekerő jóemberek későbbi megjelenése kétségkívül erre a konfliktusra vezethető vissza. Itt ragadom meg az alkalmat, hogy megkövessem mindazokat, akiknek városszerte azt híreszteltem két évvel ezelőtt, hogy a Szimpla kert a Wichmann-birodalom része. Ez alaptalan következtetés volt (ősi újságírói vircsaft), mely abból eredt, hogy akkoriban e sorok írója épp az önkormányzati rolólehúzás után próbált behatolni a helyiségbe, és a zárt kapuk előtt tanácstalanul téblábosok között megpillantotta a szomszédos Wichmannkocsma tulajdonosát. Wichmann Tamás olyan lógó orral tájékoztatta a jelenlévőket a bezárás okairól, hogy nem a konkurenciától megszabaduló vendéglátóst, hanem az érdekelt vállalkozót láttuk benne. De „ugorgyunk". Eltelt két esztendő, a Szimpla kertben jobb lett a bor, a kiszolgáló személyzet részben megfiatalodott, és valószínűleg PISA-pozitív növendékek is bekerültek a csapatba, mert a számolás is gördülékenyebben megy, a végeredmények azonos körök kikérésekor egyre inkább közelítenek egymáshoz. Ellenben a Szimpla kert elköltözött, mi több -talán a korszerű franchise modell alapján - egy új egysége jelent meg a Király utcán túli Terézvárosban, mely Kis Szimpla kert néven üzemel. A Kazinczy utca túlvégén lévő új Szimpla tágas, és hogy valami egyedi jelleget 10