Budapest, 2004. (27. évfolyam)
1. szám március - Budapest
BUDAPEST a városlakók lapja XXVII. évfolyam 1. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 ////. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Del Medico Imre, Droste Wilhelm, Fodor Béla, Frankl Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Lakatos Tibor, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Prusinszki István, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula. A szöveggondozást Bognár Antal végezte. Megjelenik a Száz magyar falu könyvesháza Kht. kiadásában (1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/B.) felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség címe: 1142 Budapest, Erzsébet királyné útja 36/B. Telefon: 252-4772. E-mail cím: budapestfolyoirat@fw.hu Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinozaházban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa Telefon: 355-3777 Készült a Grafika-Typopress Nyomdában. Ügyvezető igazgató: Farkas Tamás. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Telefon: Ibl-SIM: 261-5680 ISSN: 1785-590 X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: Saly Noémi és Zeke Gyula írásai a kávéházi kultúráról a 2-5. oldalon Sebestyén László felvétele A hátsó borítón: Benza Károly Herman szerepében, Than László akvarellje M Á R CI US 2004/1 BUDAPEST • BUDAPEST. Amikor 1945 októberében megjelent az első szám, a megrokkant Budapesten még szárnyalt a szándék. A városszeretet büszkesége válogatta az írásokat. Igényes, hozzáértő, pontos szövegek, tudós ügyszeretettel rendezett illusztrációk, szenvedélyes tisztelete a tárgynak, a városnak magának készült a lap. 1941 decemberéig tartott a lendület. Már hónapokkal korábban támadta a közgyűlés a város kiadásában megjelenő lapot, a Nemzeti Parasztpárt, a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt képviselői vállvetve szónokolnak a finanszírozás megtagadásának indokoltsága mellett: „A dolgozók nem olvassák, ebből a lapból nem sok demokratikus átnevelést kapnak"; „romantikus, kispolgári, idillikus hangulatot próbál teremteni"; „luxusfolyóirat. .. nem kulturszükséglet". Sokan élünk ebben a városban, akik nosztalgiával emlékszünk vissza erre a folyóiratra. Egy olyan korban jött létre, amikor az igényesség és a hozzáértés felszámolandó luxusnak minősült, s nem lehet tagadni, amikor másodjára, 1966-ban újraindult, sem volt még minden rendben a minősítése körül. A magyarországi szocializmus első nagy reformhullámához kapcsolódó szellemi mozgalom termékeként újraszületett Budapest nélkülözte minden vonását az olyanfajta propagandasajtónak, amelytől a nevelést, a meggyőzést várta a politika. Ahogy az is tény, hogy XXVI. évfolyamát zárva ismét arról tett bizonyságot a produkció: igyekszik megmaradni a politika szolgálóleányának jelmezében, amit a végjátékban már a szellemi függetlenség maradékát is felszámoló, gyanús igyekezetek ráaggattak; továbbá, hogy amikor megszűnt - most már tudjuk, tizenöt évig tartott a szünet -, a rendszerváltással átalakuló várospolitika maga húzta meg felette a lélekharangot, kisajátítva saját tematikájának, a civakodó önkormányzati belefeszüléseknek. Időközben azonban abban a huszonhat, részben csonka évben, amelyben a folyóirat számai megjelentek - mindig jelen volt a szerkesztés parancsnoki hídján, az érkezés kikötőinek szellemi dokkjaiban az a fajta igényesség, amivel annak idején Lestyán Sándor és Némethy Károly útjára bocsátották. Szempontjait nem tagadta meg Mesterházi Lajos sem. Különösen nem a Vargha Balázs-Jávor Ottó páros, amely nagyjából két évtizeddel ezelőtt újra kristálytisztára törölte a város luxusának tükrét: megmutatták önmagának a várost, kendőzetlenül. De a szépet, az okosat, a tudhatót, kultúrája-hagyománya arcvonásait, lényének lényegét, hogy polgárai lehessünk az otthonunknak végre, mert ez minden szellemi fényűzésnek ebben a tárgyban az alfája s az ómegája. Polgárnak lenni sokan akartunk ebben a városban. S voltunk polgárai mindig is, bármilyen tornádó söpörte volna el tartásunk támasztékait. Akartunk tudni róla mindent, ami fontos, megérteni, megélni természetét, az egyetlent és összetéveszthetetlent. Élményét az ittlétnek, fölépítve a jelenvalóság titkos sírkamrákat nem rejtő piramisát. Budapesti feeling - mondja ma a pesti, ha a megfelelő kifejezést keresi, amellyel leírhatja érzés, élmény, érzelem együtt futását, mert a magyar ma sok mindent másként mond, mint annak előtte. De nincs előjele ennek a következtetésnek. Nincs a polgár szónak sem a mi olvasatunkban. Szép szavunkat józanul használjuk. Akik most összefogtunk, civil igyekezetből, újra azt akarjuk, amit az alapítók. Közös reményünk: lesz erőnk, tehetségünk hozzá, hogy a város folyóiratából újra a régi fény sugározzék. Hogy aki Budapestre kíváncsi, kétezer évére - múltjára, értékeire, jelenségeire, figuráira, ünnepi arcára, kíváncsi a városlakókra, a polgárra, aki kultúrájával, múltjára alapozva, építi szépnek remélt holnapjait, megtalálja kérdéseire a választ ezeken a hasábokon. Ilyen álmainkban BUDAPEST. •