Budapest, 2005. (28. évfolyam)
6. szám június - Polgár Judit: Gyár állott, most kőhalom
BUDAI' KSTGFLFLGFFI LL LNIUS Gyár állott, most kőhalom Szöveg: POLGÁR JUDIT Fotó: SEBESTYÉN LÁSZLÓ A budapesti barnaövezet • írásom tárgya, a budapesti barnamezős térség (más, plasztikusabb elnevezés szerint rozsdaövezet), a városlakók nagy többsége és a városlátogatók számára nem célterület. Budapest 525 négyzetkilométernyi területéből körülbelül 68 négyzetkilométert foglal el a (volt) ipari terület, amely hatalmas közlekedési (főként vasúti) területeket és lakótelepi zárványokat is magába foglal. Ez a barnamezős térség része annak a köztes, átmeneti zónának, amely a sűrűn beépített lakóövezet és az alapvetően kertvárosias elővárosok között alakult ki. József Attila korában ez volt a külváros. „A város peremén, ahol élek, / beomló alkonyokon / mint pici denevérek, puha / szárnyakon száll a korom, / s lerakódik, mint a guanó, / keményen vastagon. " (József Attila: A város peremén) Miközben az ipar területi elhelyezkedése alig változott, Nagy-Budapest létrejöttével (1950) ez a térség a belváros és a kertváros közé szorult. Nem is olyan régen még ez az övezet volt Budapest gazdaságának központja, ahol több mint félmillió ember dolgozott, és nem kevesen a gyárakhoz, üzemekhez tartozó kolóniák munkáslakásaiban laktak. Azóta a nagyvállalatok szétdarabolódtak vagy csődbe mentek, a gazdasági struktúra gyökeresen átalakult, az ipar részaránya radikálisan csökkent. A rendszerváltozás lázas átalakulása a barnaövezet fizikai struktúráját még alig-alig érintette, „...vasgyár, cementgyár, csavargyár. / Visszhangzó családi kripták. / A komor föltámadás titkát / őrzik ezek az üzemek" - felrémlenek a költő hetven évvel ezelőtt írott szavai. Akkoriban még csak a külvárosi éjszaka csöndesítette el a város széli gyártelepek csattogó-kattogó gépsorait. Mára tartósan megdermedt a budapesti gyáripar. A géppark nagy részét leszerelték, az üzemcsarnokok törött ablaküvegeit vastag pókhálók takarják. A volt külváros viszont „beköltözött" a város belsejébe a közigazgatási határ kitolódása következtében. A városszerkezet részeként nagy tehetetlenségű, gyenge láncszemmé változott az az ipari övezet, amely egykor Budapest fényes világvárossá fejlődésének motorja volt. A spontán funkcióváltás ez idáig a barnaövezetnek csak kisebb mozaikjait újította meg. Hogyan alakult ki? A 19. század első felében, az ipar megtelepedésének első korszakában a Duna mint szállítási útvonal volt az elsődleges telepítési tényező. Később az üzemek vízigényének kielégítésében is döntő szerepe volt a folyónak. Budapest 19. századi, viharos gyorsaságú növekedésének legelső és legfontosabb mozgatója a terménygyűjtő, -kereskedő szerepkör és az erre épülő feldolgozóipar volt (malmok és szeszgyárak). A nagyszabású építkezésekhez szükséges nyersanyagok lelőhelyei (agyag- és kőbányák) határozták meg az ipari fejlődés következő fontos helyszíneit (Kőbánya, Óbuda, Újlak). A város funkcionális övezeteinek alakulásában a század közepétől kezdődően a vasút játszott kiemelt szerepet. Az ipari zónák kialakulásának helyét és időrendjét a vasútvonalak iránya és üzembe helyezésének sorrendje határozta meg. Elsőként -1846-ban - a váci vonalat adták át. Ez alapozta meg az észak-pesti ipari zóna (Angyalföld, a Váci út környéke, Újpest) elhelyezkedését. A következő vaspálya (1848) Szolnokig épült meg. Ez lett a kelet-pesti ipari övezet (Külső-Józsefváros, Kőbánya) tengelye. Az ebből leágazó kecskeméti vonal a 20. század elején tovább bővítette a kelet-pesti zóna kiterjedését Kispest és Pestszentlőrinc irányába. A Budapest-Szabadka vasútvonal mentén, illetve a déli összekötő vasúti hídhoz vezető vasút mellett kezdett formálódni a dél-pesti ipari övezet (Ferencváros, Pestszenterzsébet). Kisebb szerepet játszott a vasút az óbudai ipari övezet kialakulásában (az esztergomi vonalat csak 1895-ben adták át). A 20. században naggyá nőtt lágymányosi-kelenföldi és csepeli iparterületek nem a vasútra települtek, bár iparvágányaik révén természetesen kapcsolódtak a vasúthálózathoz. A kézművesipart felváltó gyáripar első korszakát tehát a dunai vízi szállításra alapozott terménykereskedés, raktározás, malomipar, valamint a fakereskedés és -feldolgozás jellemezte. Ezt egészítette ki a hajógyártás meg az élelmiszeripar egyéb ágazatai: szeszgyárak, cukorgyárak. A textilgyártás óbudai megtelepedése is a technológia magas vízigényével állt összefüg- A Millenáris új szerepét szolgálja a régi lépcső .