Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Vásárhelyi Tamás: Budapest természetesen

BUDAP­E­­S­T gflflifl­­ IM, I II S Budapest - természetesen Szöveg és fotó: VÁSÁRHELYI TAMÁS Először is vagyunk itt emberek, ugye, majd kétmillióan. Mi egyetlen faj képviselői vagyunk, azok mellett a fajok mellett, amelyek ezerszámra éltek itt előttünk, és meg is maradtak, amelyek az elmúlt évszázadokban jöttek és jönnek folyamatosan, hogy velünk, belőlünk éljenek, illetve amelyeket mi hoztunk ide a magunk örömére, néha bánatára. Csak macskából több tízezer példány van (ennyi ember már egy kisvárost ad ki), képzelhetjük, mennyi házi veréb lehet, mennyi csótány és szúnyog, juharfa és petúnia, fokföldi ibolya és penészgomba. Bonyolult kapcsolatban élünk egymással, amit egy fiatal biológiai tudományág, a városökológia próbál feltérképezni. Térkép e táj? • Tanulságos elnézegetni egy törté­nelmi atlaszban vagy másutt, hogyan fejlődött ez a sok falu és városka las­san nagyvárossá és agglomerátummá. A városok története többnyire a zöld­területek eltűnésének története. Itt a közhelyszerű, könnyen elképzel­hető fejlődést az teszi számunkra sa­játossá, hogy tudjuk: a Rákos meze­jén valaha jeles események történtek, és pár évtizede élt még ott a rákosi vipera (melyet akkoriban sürgősen rákos réti­­nek kellett átkeresztelni). Tudjuk, a Városmajor és a Vérmező földje az Ördög-árok csatornává ala­kított változatát rejti. Lefedett patak­ban (mely persze nem patak többé, de nem is büdös lefolyóárok) nem élnek halak, nem kel belőlük kérész, tegzes, sem szitakötő. Az ember nem tudja, örüljön vagy bánkódjon ezen, vagy azon, hogy a Sváb-hegy, a Sza­badság-hegy lankáin már kertváros van, és nem az a dzsuva, amely a 19. századi szőlők helyét elfoglalta a fi­loxéravész pusztítása után.­­Jókaiék villájába szüreti mulatságra kikocsiz­ni nem akármilyen program lehetett - ma tömegközlekedés visz oda.) Ma akkoriban létezett volna a földfelület hőmérsékletét mutató hőfelvétel, pár Celsius-fokkal hidegebbet mutatott volna a mainál kisebb belváros űrfel­vétele. És nedvesebb volt a klímája. Az esővíz a háztetőkről azonnal le­csorgott akkor is, de a mainál sokkal dúsabb növényzet lombjában, a fák törzsén, a mohapárnákban és avarban, a földes utcák, a kertek talajába be­szívódva és a nyitott árkokban sokáig jelen volt még. Hűtötte a levegőt, táp­lálta az árnyat és párát adó növénye­ket. Ma az esővíz viszonylag hamar eltűnik a csatornanyílásokban, száraz tehát a klíma. A hatalmas épületek, a fekete, széles utak a napsütésben fel­melegszenek, és ezt a meleget éjsza­ka kisugározzák, a szárazságot tehát meleg is tetézi. Ha valakit érdekel e városi élővilág történelmi változása, menjen múze­umba! Nem azért, mert ezen lények oda szorultak volna. Van, ahol virul­nak ők, köszönik szépen! Hanem pél­dául a Budapesti Történeti Múze­umban (a Várban vagy Kiscellben) re­mek festményeken, metszeteken ta­nulmányozható, milyen volt korábbi századokban e város természeti képe. A Természettudományi Múzeumban pedig az a folyamat látható, ahogyan őseink lakából, a barlangból indulva - a sátoron és a földbe vájt kunyhón át - elérkezünk a 20. század panelja- 2

Next