Budapest, 2005. (28. évfolyam)
7. szám július - Vásárhelyi Tamás: Budapest természetesen
BUDAPEST gflflifl IM, I II S Budapest - természetesen Szöveg és fotó: VÁSÁRHELYI TAMÁS Először is vagyunk itt emberek, ugye, majd kétmillióan. Mi egyetlen faj képviselői vagyunk, azok mellett a fajok mellett, amelyek ezerszámra éltek itt előttünk, és meg is maradtak, amelyek az elmúlt évszázadokban jöttek és jönnek folyamatosan, hogy velünk, belőlünk éljenek, illetve amelyeket mi hoztunk ide a magunk örömére, néha bánatára. Csak macskából több tízezer példány van (ennyi ember már egy kisvárost ad ki), képzelhetjük, mennyi házi veréb lehet, mennyi csótány és szúnyog, juharfa és petúnia, fokföldi ibolya és penészgomba. Bonyolult kapcsolatban élünk egymással, amit egy fiatal biológiai tudományág, a városökológia próbál feltérképezni. Térkép e táj? • Tanulságos elnézegetni egy történelmi atlaszban vagy másutt, hogyan fejlődött ez a sok falu és városka lassan nagyvárossá és agglomerátummá. A városok története többnyire a zöldterületek eltűnésének története. Itt a közhelyszerű, könnyen elképzelhető fejlődést az teszi számunkra sajátossá, hogy tudjuk: a Rákos mezején valaha jeles események történtek, és pár évtizede élt még ott a rákosi vipera (melyet akkoriban sürgősen rákos rétinek kellett átkeresztelni). Tudjuk, a Városmajor és a Vérmező földje az Ördög-árok csatornává alakított változatát rejti. Lefedett patakban (mely persze nem patak többé, de nem is büdös lefolyóárok) nem élnek halak, nem kel belőlük kérész, tegzes, sem szitakötő. Az ember nem tudja, örüljön vagy bánkódjon ezen, vagy azon, hogy a Sváb-hegy, a Szabadság-hegy lankáin már kertváros van, és nem az a dzsuva, amely a 19. századi szőlők helyét elfoglalta a filoxéravész pusztítása után.Jókaiék villájába szüreti mulatságra kikocsizni nem akármilyen program lehetett - ma tömegközlekedés visz oda.) Ma akkoriban létezett volna a földfelület hőmérsékletét mutató hőfelvétel, pár Celsius-fokkal hidegebbet mutatott volna a mainál kisebb belváros űrfelvétele. És nedvesebb volt a klímája. Az esővíz a háztetőkről azonnal lecsorgott akkor is, de a mainál sokkal dúsabb növényzet lombjában, a fák törzsén, a mohapárnákban és avarban, a földes utcák, a kertek talajába beszívódva és a nyitott árkokban sokáig jelen volt még. Hűtötte a levegőt, táplálta az árnyat és párát adó növényeket. Ma az esővíz viszonylag hamar eltűnik a csatornanyílásokban, száraz tehát a klíma. A hatalmas épületek, a fekete, széles utak a napsütésben felmelegszenek, és ezt a meleget éjszaka kisugározzák, a szárazságot tehát meleg is tetézi. Ha valakit érdekel e városi élővilág történelmi változása, menjen múzeumba! Nem azért, mert ezen lények oda szorultak volna. Van, ahol virulnak ők, köszönik szépen! Hanem például a Budapesti Történeti Múzeumban (a Várban vagy Kiscellben) remek festményeken, metszeteken tanulmányozható, milyen volt korábbi századokban e város természeti képe. A Természettudományi Múzeumban pedig az a folyamat látható, ahogyan őseink lakából, a barlangból indulva - a sátoron és a földbe vájt kunyhón át - elérkezünk a 20. század panelja- 2