Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Vásárhelyi Tamás: Budapest természetesen

kásába, és ahogyan az élővilághoz, a környezetünkhöz való viszonyunk eközben változott.­­Aquincumot most nem ajánlom meglátogatni. Az a nyil­vánvaló humánevolúciós következte­tés, hogy a rómaiak ott is, mint min­denütt, csak derékig érő falak között laktak, miközben a mi fejünk fölött már tető van, nem állja ki a tudomá­nyos kritikát.) Mi él a ház körül? Hagyjuk a múltat és a madártávlatot, és nézzük meg, milyen élőlényekkel kell megosztanunk ma a hajlékunkat. Mert itt vannak ők, a pincétől a pad­lásig mindenhol találkozhatunk ve­lük. Csak ők nem így osztályozzák az élőhelyeket, hanem a körülmények szerint. A hűvösebb, nedvesebb, egész évben kiegyenlítettebb klímájú he­lyeken (a pincékben) könnyen talál­kozhatunk ászkarákokkal, csúf, nagy, fekete bűzbogarakkal, álkaszáspókok­kal, nedves, földes pincékben varan­gyokkal is. A télen hideg, nyáron me­leg, száraz padlások más ökológiai igényű lények megtelepedését te­szik lehetővé. A madarakat, nyesteket, nagy petéket, denevéreket nem zavarják ezek a körülmények. A padlásdarázs is jól érzi magát itt, és gyakran építi egyemeletes, gyermektenyérnyi lé­pét a tetőcserepek belső oldalára. A lakásnak is megvannak a maga környezeti jellemzői, amelyeket már saját magunk ökológiai vagy pszicho­lógiai igényei befolyásolnak. Ha raj­tunk (és nem a pénztárcánkon) múlik, lakásunk inkább száraz, mint ned­ves, inkább meleg, mint hűvös, vilá­gos és télen is fűtött. Itt is vannak nedvesebb helyiségek persze, ide hú­zódó élővilággal. Az ezüstös ősrovar­nak mindegy, hogy azért nedves a környezet, mert bőségesen locsoljuk virágcserepeinket, mert csőtörés van és nagy vizes folt párásítja a levegőt, vagy mert a WC-csésze párologtat. Ha a külső fények napszállat után el­enyésznek, előmerészkedik nappali rejtekéből, és táplálék után néz. La­tin neve Lepisma saccharina. A 'lepis' jelentése pikkely, azokra a pikke­lyekre utal, amelyek a testét fedik, mint a lepkék szárnyát a hímpor vagy a halak testét a „halpénz". (Németül halacskának is hívják.) A 'saccharina' nevet pedig azért kapta Linnétől, mert elsősorban cukrot vagy cukor­származékokat, tehát lisztet, kemé­nyítőt, csirizt, cellulózt (azaz papírt is) fogyaszt. Ja, és hogy honnan is­merhetjük? Ő az a centiméteres, hát­rafelé vékonyodó lény, aki kígyózó mozgással iparkodik eltűnni a WC padlójáról, vagy iparkodna kifelé a mosdókagylóból, kádból, amikor éj­szaka váratlanul villanyt gyújtunk. J r LI 11 S ^flgfl K I DA P E S T

Next