Budapest, 2005. (28. évfolyam)
7. szám július - Vásárhelyi Tamás: Budapest természetesen
kásába, és ahogyan az élővilághoz, a környezetünkhöz való viszonyunk eközben változott.Aquincumot most nem ajánlom meglátogatni. Az a nyilvánvaló humánevolúciós következtetés, hogy a rómaiak ott is, mint mindenütt, csak derékig érő falak között laktak, miközben a mi fejünk fölött már tető van, nem állja ki a tudományos kritikát.) Mi él a ház körül? Hagyjuk a múltat és a madártávlatot, és nézzük meg, milyen élőlényekkel kell megosztanunk ma a hajlékunkat. Mert itt vannak ők, a pincétől a padlásig mindenhol találkozhatunk velük. Csak ők nem így osztályozzák az élőhelyeket, hanem a körülmények szerint. A hűvösebb, nedvesebb, egész évben kiegyenlítettebb klímájú helyeken (a pincékben) könnyen találkozhatunk ászkarákokkal, csúf, nagy, fekete bűzbogarakkal, álkaszáspókokkal, nedves, földes pincékben varangyokkal is. A télen hideg, nyáron meleg, száraz padlások más ökológiai igényű lények megtelepedését teszik lehetővé. A madarakat, nyesteket, nagy petéket, denevéreket nem zavarják ezek a körülmények. A padlásdarázs is jól érzi magát itt, és gyakran építi egyemeletes, gyermektenyérnyi lépét a tetőcserepek belső oldalára. A lakásnak is megvannak a maga környezeti jellemzői, amelyeket már saját magunk ökológiai vagy pszichológiai igényei befolyásolnak. Ha rajtunk (és nem a pénztárcánkon) múlik, lakásunk inkább száraz, mint nedves, inkább meleg, mint hűvös, világos és télen is fűtött. Itt is vannak nedvesebb helyiségek persze, ide húzódó élővilággal. Az ezüstös ősrovarnak mindegy, hogy azért nedves a környezet, mert bőségesen locsoljuk virágcserepeinket, mert csőtörés van és nagy vizes folt párásítja a levegőt, vagy mert a WC-csésze párologtat. Ha a külső fények napszállat után elenyésznek, előmerészkedik nappali rejtekéből, és táplálék után néz. Latin neve Lepisma saccharina. A 'lepis' jelentése pikkely, azokra a pikkelyekre utal, amelyek a testét fedik, mint a lepkék szárnyát a hímpor vagy a halak testét a „halpénz". (Németül halacskának is hívják.) A 'saccharina' nevet pedig azért kapta Linnétől, mert elsősorban cukrot vagy cukorszármazékokat, tehát lisztet, keményítőt, csirizt, cellulózt (azaz papírt is) fogyaszt. Ja, és hogy honnan ismerhetjük? Ő az a centiméteres, hátrafelé vékonyodó lény, aki kígyózó mozgással iparkodik eltűnni a WC padlójáról, vagy iparkodna kifelé a mosdókagylóból, kádból, amikor éjszaka váratlanul villanyt gyújtunk. J r LI 11 S ^flgfl K I DA P E S T