Budapest, 2005. (28. évfolyam)

8. szám augusztus - Kálmán Attila: A kiváló ivóvíz milliárdos hátteret igényel

BUDAPEST gilflag A IT I, TI S Z T U S A kiváló ivóvíz milliárdos hátteret igényel KÁLMÁN ATTILA A közműhálózatok biztonságos működését bő száz évvel ezelőtt alapozták meg A budapesti ivóvíz, hála a rendkívül jó adottságú északi vízbázisnak s a természetes szűrésnek, évtizedek óta nemcsak Magyarország, hanem Európa egyik legjobb minőségű „különleges élelmiszere". Az állami támogatás megvonásával a rendszerváltás után ugyan meredeken csökkent a fővárosiak vízfogyasztása, de a hatalmas vízi közművek biztonságos üzemeltetése ma is alapvető közegészségügyi követelmény, melynek alapjait csaknem másfél évszázada fektették le. • Miközben a budapestiek konyhá­ikban dinnyét hűtöttek a folydogáló vízben, a világ sok országában, nagy­városában már régóta fizetni kellett az ivóvízért. A '960-as- '70-es évek­ben jártunk ekkor, azóta nagyot for­dult a világ. Tudomásul kellett ven­ni, hogy az ivóvíz bizony pénzbe ke­rül, sokak munkájára, hatalmas hát­térrendszerekre van szükség ahhoz, hogy zavartalanul, hiánytalanul hoz­zájuthassunk. A szakembereknek és a folyamatosan megújuló hálózatoknak köszönhetően nagyobb vízhiányra, vízkorlátozásra lassan másfél évtizede nem volt szükség, leszámítva a gya­korta jelentkező csőtöréseket. Csak­hogy az is tény, van mire építkezni, ha hálózatbővítésről vagy -felújításról van szó. Budapest mai vízellátásának és - ne feledjük - szennyvízkezelé­sének fejlődését eleink előrelátása és nagy korszakok sok munkája alapoz­ta meg. A fővárosiak vízfogyasztási szokásai többször is változtak az el­telt fél évszázadban. Míg az ötvenes, hatvanas évektől nőtt az igény, a ten­dencia az elmúlt tizenöt évben alap­vetően megfordult, minthogy „kide­rült": a víznek is ára van. Mivel e „kü­lönleges élelmiszerért" - ahogy a szakzsargon hívja - egyre többet kell fizetni, ma már nemcsak a dinnyehű­tés, hanem a hetvenes évek közepére napi másfélmillió köbméteresre duz­zadt csúcsfogyasztás is a múlté. Ma nyáron is legfeljebb nyolcszázezer köbméternyi ivóvizet használnak el a budapestiek, általában ennél is ke­vesebbet, 600-650 ezer köbmétert. A mára igencsak leapadt igény az ötvenes, hatvanas években nőtt meg ugrásszerűen, amikor az állam jelen­tős támogatása révén a tényleges ár mindössze tíz százalékát kellett kifi­zetni az ivóvízért. Ez hatalmas pazar­lásra késztette a fővárosiakat - emlék­szik vissza Hajdú György, aki 1962-től 1983-ig állt a Fővárosi Vízművek élén. A lakossági pazarlás persze töredéke volt az iparinak: volt olyan nagyüzem, amely egymaga több vizet használt el, mint Szeged városa. Emiatt a ma­gasabban fekvő területeken, így Bu­ Kutak a Szentendrei-szigeten

Next