Budapest, 2005. (28. évfolyam)
8. szám augusztus - Kálmán Attila: A kiváló ivóvíz milliárdos hátteret igényel
BUDAPEST gilflag A IT I, TI S Z T U S A kiváló ivóvíz milliárdos hátteret igényel KÁLMÁN ATTILA A közműhálózatok biztonságos működését bő száz évvel ezelőtt alapozták meg A budapesti ivóvíz, hála a rendkívül jó adottságú északi vízbázisnak s a természetes szűrésnek, évtizedek óta nemcsak Magyarország, hanem Európa egyik legjobb minőségű „különleges élelmiszere". Az állami támogatás megvonásával a rendszerváltás után ugyan meredeken csökkent a fővárosiak vízfogyasztása, de a hatalmas vízi közművek biztonságos üzemeltetése ma is alapvető közegészségügyi követelmény, melynek alapjait csaknem másfél évszázada fektették le. • Miközben a budapestiek konyháikban dinnyét hűtöttek a folydogáló vízben, a világ sok országában, nagyvárosában már régóta fizetni kellett az ivóvízért. A '960-as- '70-es években jártunk ekkor, azóta nagyot fordult a világ. Tudomásul kellett venni, hogy az ivóvíz bizony pénzbe kerül, sokak munkájára, hatalmas háttérrendszerekre van szükség ahhoz, hogy zavartalanul, hiánytalanul hozzájuthassunk. A szakembereknek és a folyamatosan megújuló hálózatoknak köszönhetően nagyobb vízhiányra, vízkorlátozásra lassan másfél évtizede nem volt szükség, leszámítva a gyakorta jelentkező csőtöréseket. Csakhogy az is tény, van mire építkezni, ha hálózatbővítésről vagy -felújításról van szó. Budapest mai vízellátásának és - ne feledjük - szennyvízkezelésének fejlődését eleink előrelátása és nagy korszakok sok munkája alapozta meg. A fővárosiak vízfogyasztási szokásai többször is változtak az eltelt fél évszázadban. Míg az ötvenes, hatvanas évektől nőtt az igény, a tendencia az elmúlt tizenöt évben alapvetően megfordult, minthogy „kiderült": a víznek is ára van. Mivel e „különleges élelmiszerért" - ahogy a szakzsargon hívja - egyre többet kell fizetni, ma már nemcsak a dinnyehűtés, hanem a hetvenes évek közepére napi másfélmillió köbméteresre duzzadt csúcsfogyasztás is a múlté. Ma nyáron is legfeljebb nyolcszázezer köbméternyi ivóvizet használnak el a budapestiek, általában ennél is kevesebbet, 600-650 ezer köbmétert. A mára igencsak leapadt igény az ötvenes, hatvanas években nőtt meg ugrásszerűen, amikor az állam jelentős támogatása révén a tényleges ár mindössze tíz százalékát kellett kifizetni az ivóvízért. Ez hatalmas pazarlásra késztette a fővárosiakat - emlékszik vissza Hajdú György, aki 1962-től 1983-ig állt a Fővárosi Vízművek élén. A lakossági pazarlás persze töredéke volt az iparinak: volt olyan nagyüzem, amely egymaga több vizet használt el, mint Szeged városa. Emiatt a magasabban fekvő területeken, így Bu Kutak a Szentendrei-szigeten