Budapest, 2005. (28. évfolyam)
2. szám február - Angelus Róbert - Buza Péter: Köz? Munka? Tanács? - Budapest és a Duna
3 FEBRUÁR 2QQ5/2 BUDAP'EST lója. Ráadásul: akiknek az akaratából kormányoz éppen... Ha annak idején, amikor a fővárosra vonatkozó, a rendszerváltást követően megszületett első törvényt - később annak továbbrontott változatát -, az udvari bolondoknak erre az alkalomra összezárt csapata dolgozta volna ki, sem sikerülhetett volna rosszabb változatot összehozni ennél. Olyat, ami - tizenöt év bizonyítja - semmire se jó. Hogy senkinek se, azt persze nem gondolja senki. Két és fél évvel ezelőtt alakult meg a Nagy Budapest Törzsasztal. Civilek s nem várospolitikusok a tagjai. Budapest-szakértő polgárok. Többszöri programvitát követően követeik hozzáfogtak fölkeresni azokat, akikről feltételezték, hogy hatásuk lehet arra: szülessen újra meg, persze a huszonegyedik század stílusához, rendjéhez, társadalmához és lehetőségeihez igazított új közmunkatanács. Egyetlen partnerre sem akadtunk, aki komolyan megfontolta volna, hogy hatalmával melléáll nem is másnak, csak a tervezésnek, az előmunkálatoknak. Pedig - nem egy azok közül, akikről itt szó van - hivatali, kutatói kötelessége volna keresni a megoldást. Nagyjából két éve hívták életre építészek, városfejlesztéssel foglalkozók köréből az Urbannissimus fórumát, hogy társadalmi-tudományos műhelye legyen a Budapestre s vonzáskörzetére együtt vonatkozó fejlesztési koncepciók kidolgozásának. Kerekasztal-tanácskozásaik anyagaival azóta is bombázzák az amúgy főleg golyófogóként fungáló hivatalokat, de hogy nem adják fel, arra bizonyság: alig egy hónapja megalakult kezdeményezésükre a Budapesti Civil Körök Állandó Konferenciája (BUCIKÁK-nak nevezik megbocsátható infantilizmussal, de lehet hogy a hivatalos infantilizmusra ez a legjobb válasz). A szövetség programja (Hankiss Elemér után szabadon): Találjuk ki Budapestet! Ugyanezt kívánja a Budapest Kör. 2004 májusában bontott zászlót. Hogy a „várost szerető, Budapest jövőjéért aggódó szakemberek rendszeresen találkozhassanak, tanácskozhassanak egymással. A Budapesti Városfejlesztési Koncepciót akkortájt készítő mérnökök, társadalomkutatók kaptak meghívást a részvételre, a kör később további állandó vendégekkel bővült, legutóbbi, januári kerekasztalukon az eddig a városra megszületett fejlesztési koncepciókat vitatták meg, mérték össze, s a konklúzió: „az 1869. évi (az alakuló Közmunkatanács működésének alapját jelentő B. P.) első átfogó elképzelést sokkal kevésbé innovatív tervek követték (csak 1940-ben a következő!), és még az 1870-es tervek is beszűkültebbek szemléletükben az első legjobbnál, pedig akkor jóval nagyobb hatalom A Madách-házak kapuzata fölötti zárókövön a három betű a Közmunkatanács megszűnte előtti időkben elfoglalt irodáinak emeletét mutatja. Jelkép a kőben. Erős szimbolikája van ennek a képnek. Mert a rend, az út, amely alatta fut, tulajdonképpen immár sehová sem vezet