Budapest, 2005. (28. évfolyam)
6. szám június - A címlapon: Sebestyén László: A budapesti barnaövezet
1 MAIL' SEPQS/L B IT DAI'EST BUDAPEST a városlakók lapja XXVIII. évfolyam 6. szám Megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 ////. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 (szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) Szerkesztő: Buza Péter A júniusi szám társszerkesztője: Holló Szilvia A kiadást gondozzák a Nagy Budapest Törzsasztal tagjai és vendégei: Angelus Róbert, Bogárdi Mihály, Bor Ferenc, Buza Péter, Buzinkay Géza, Del Medico Imre, Fodor Béla, Frankl Aliona, Gerle János, Gyimesi Zsuzsa, Holló Szilvia Andrea, Juhász Gyula, Mezei Gábor, N. Kósa Judit, Nemes Tamás, Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Rozsnyai József, Saly Noémi, Stumpf-Bíró Balázs, Tosics Iván, Török András, Vadas Ferenc, Vargha Mihály, Vékás Magdolna, Zeke Gyula, valamint Csordás Lajos, Kelecsényi László. A szöveggondozást Bognár Antal végezte. Megjelenik a Száz magyar falu könyvesháza Kht. kiadásában. Felelős kiadó: Farkas Erika ügyvezető igazgató. A szerkesztőség levelezési címe: 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Telefon: 262-5747, fax: 261-4453 E-mail: budapest@mail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu Szerkesztőségi órák: minden hónap első keddjén délután öttől hétig a Spinozaházban (Budapest, VII. Dob utca 15.) Stúdiómunka: Tandem Grafikai Stúdió - Faragó István és László Zsuzsa http://tandemgrafika.hu Telefon: 355-3777 Nyomdai munka: Grafika Press Rt. 1101 Budapest, Monori utca 1-3. Vezérigazgató: Farkas Tamás. Telefon: 262-5747, 261-5680 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A borítón: A budapesti barnaövezet, írásunk a 2-6. oldalon A hátsó borítón: A képekben is őrzött város. Cikkünk a 10-13. oldalon • BUDAPEST. Ismerjük? Hunyjuk be a szemünket, és utazzunk vissza gondolatban majd másfél századot! Induljunk el éjszakai mulatozásra Pesten, a városszéli Újvilág mulatóba. Ne féljünk, hiszen a rendre maga Thaisz Elek rendőrkapitány vigyáz. Az út poros, kövezetlen, üres telkek, raktárak, gyárak mellett akadoznak a kerekek. Közvilágítás - nos, az nincs. De nyugalom, mindjárt odaérünk, s ha szerencsénk van, és útközben egyetlen marcona alakba sem botlunk, megmarad a pénzünk a dupla tarifára. Aki már-már regénybe illőnek véli a fenti képeket, és azt gyanítja, Dickens nyomán londoni miliőt helyeztük át képzeletben a 19. század álmatag Pestjére, hát az kérem, nagyon téved. Az Újvilág mulató valóban létezett az akkori városszélen, csakhogy ma már helyén a Vígszínház pompás tömbje magasodik. Igen, igen, sokat beszélünk arról, s erre is van okunk, mennyi minden pusztult el, ment tönkre és tűnt el végleg fővárosunkban. De arról kevés szó esik, hogy voltak, vannak, és bizonyára lesznek is olyan negyedek, utcák, melyeknek korábbi elhanyagolt arca szépül, jellegük megváltozik, az ott élők helyére mások költöznek és éppen ez az oka, hogy a hely lassacskán felértékelődik... Szálljunk csak fel a Moszkva téren a hatos villamosra, és úgy menjünk át Pestre. Budának ez a manapság ugyancsak rendezetlen forgalmi csomópontja reméljük, előbb-utóbb átalakul, de hát ott olyan nagyon nincs is min nosztalgiázni: korábban ezen a helyen téglavető üzemelt, majd sportpálya, ahol télen korcsolyázni lehetett. Döcög a villamos Pestre, át a Szent István körútra, ahol régen a fentebb említett, amúgy kétes hírű mulató állt. Azzal szemben, s körülötte körbe-körbe gyárak (fegyver-és gépgyár, cukorgyár, no meg malmok szép számmal). Hírmondójuk sem maradt, helyükön masszív bérpaloták magasodnak. Pestre érve átszállhatunk a kettesre, a panoráma-villamosból igéző a Duna-part, a budai oldal... De ne ábrándozzunk el, a valóság prózaibb: a Parlament helyén hajdan vízműtelep működött. A Lánchídhoz érve leszállhatunk, és gyalog folytathatjuk sétánkat. Tudják, hogy a Bazilika helyén egykor állatokat hecceltek, ezzel szórakoztatva a vérszomjas közönséget? Irány az Erzsébet tér! A Gödör feletti parkban letelepedve most ne foglalkozzunk azzal, hogy hajdan itt hantolták el a pesti polgárokat, miután Mária Terézia megtiltotta a templomok körül való temetkezést. No persze, az se lehetett lélekemelő, amikor az országutak csomópontjában századokkal ezelőtt megnyílt itt, a Deák téren a káposztáspiac. S innen merre induljunk tovább? Dél felé, a millenniumi Konstantinápoly mára elfeledett mulatóihoz, melyek helyére - felszámolva a kietlen pusztaságot -egyetemi város épült? Vagy inkább északra, és nézzük meg, mi lett a Váci útból és környékéből? Vajon hová tűntek az egykori füstös gyárak? Helyükön ma már irodaházak állnak, városi a környezet. Hasonló túrát bárki tehet, nem is kell hozzá más, mint az, hogy kézbe vesz régesrégi térképeket, és csak úgy, találomra rábökve a lapra, elindul múltidéző sétájára. Semmiből semmibe tartó sínpárok rejtélye oldódik meg, s rácsodálkozhatunk, mit rejthet a föld a lábunk alatt... Gondolkodjunk hát el a város ezerarcúságán, s azon, hogyan rendeződött át a századok során. Tönkrement gyárak, grundok, felszámolt temetők helyén ma irodák, lakások, színházak sorakoznak, parkok csábítanak pihenésre. Minden örök változásban van, s ez a körforgás arra figyelmeztet, kevés nosztalgiázni és sóhajtozni, mennyi érték tűnt el a városban gondatlanság vagy valamilyen (többnyire ember okozta) katasztrófa folytán. Az új, megváltozott feladat megszépíthet, felértékelhet. A megkopott, a csúnya, a szürke - a barnaövezet - mögött fedezzük fel a szépséget és rendet. Az adottságokat, amelyekkel itt új világot alapozhat meg a városfejlesztés, tapintatos beavatkozással. Ha egy negyed, kiszolgáló komplexum elveszítette feladatát, ne a lassú haldoklás, az enyészet tegyen sorsa, hanem az átváltozás, a megújulás. Ezzel is épülhet BUDAPEST •