Budapest, 2005. (28. évfolyam)

7. szám július - Rátonyi Gábor: Tamás Lágymányosi kesergő

BUDAPE S "I gflflgfl ,[ l'í LIUS Lágymányosi kesergő Szöveg: RÁTONYI GÁBOR TAMÁS ERDÉLYI ÁGNES GRÉTA A városlakók esztelenebbjének közreműködése, a fenntartók oda nem figyelése, valamint tervezési-kivitelezési hibák egyaránt hozzájárultak, hogy legifjabb hidunk olyannyira lepusztult állapotot mutat. Nemcsak a híd, de környezete is segítségért kiált. • Autósként talán észre sem veszi az ember, de a gyalogos megdöbbentő­nek találja a Lágymányosi híd és kör­nyezete állapotát. A tíz év során nem­csak a vandálok keze hagyott mély nyomokat a hídon, hanem kiderült az is, mik voltak azok a tervezési hi­bák, amelyek miatt ma annyi bosszú­ság éri a gyalogosokat. Sajnos azt sem lehet elmondani, hogy a fenntartó fő­városi önkormányzat megerőltetné magát a látványos csúfságok eltünte­tése érdekében. Persze­­ kérdezhetnénk­­ ki az az őrült, aki ezen a se szép, se hangula­tos hídon gyalogosan kel át? A Lágy­mányosi az egyetlen hidunk, mely azzal büszkélkedhet, hogy az egyik oldalán nincs járda. Ennélfogva busz­megálló sem épülhetett a híd déli sza­kaszán (a buszról való leszállást köz­vetlenül a Dunába pottyanva végez­hetné az utazóközönség), így alakult ki, hogy a hídfők között Pestről Bu­dára át lehet jutni tömegközlekedés­sel, vissza azonban nem­­ marad a gya­loglás. A híd budai hídfőjénél találha­tó Infopark dolgozói, valamint a kö­zeli egyetemi negyed közönsége je­lenleg csak gyalog tud átjutni Pestre. Egyetlen alternatíva a busszal, majd villamossal való átkecmergés a Petőfi hídon. Csak egy pillanatra érdemes megemlíteni az 1-es villamost, ame­lyet évek óta hiába várnak a budaiak, és illúzióik sem lehetnek, mivel a Podmaniczky tervben sem szerepel a továbbépítése. Ám ha lesz is villa­mos, a ma is látható pályát szemlélve hamar kiderül, hogy a budai hídfőnél az sem fog megállni, merthogy a híd közepén nincs elég hely a megálló kiépítésére. A híd pesti főjénél, a Budára vezető oldalon áll meg a 103-as busz. A meg­állóhoz korábban lépcső vezetett fel a töltés oldalában. A gondot eredeti­leg az okozta, hogy a lépcső mellett deszkákból összetákolt korlátszerű­ség biztosított hamisítatlan balkáni hangulatot - mellesleg senki sem mert hozzányúlni (belekapaszkodni), félve, hogy az egész hóbelevanc összedől. Ám mire lefényképeztük volna a bá­jos ácsolmányt, egy huszárvágással megoldották a problémát: eltűnt a lépcső, s vele a korlát is. Jelenleg csak nagy kerülővel, a híd alá kanyarodva lehet feljutni a megállóba, ami jelen­tősen csökkenti az esélyt, hogy a híd­hoz közeledve megpillantott, épp a megállóba érkező buszt az utazókö­zönség elérje. A hídon való gyaloglás egyébként is bővelkedik kalandokban, mivel a járdát és kerékpárutat magába fogla­ló aszfaltsávot csak néhány korláttal választották el az autóforgalomtól, s mivel a korlát nyitott, esős latyakos, szutykos időben az autók által felvert csapadék teljes egészében elfedi a kerékpárutat. Mivel minden ellenke­ző hír dacára a kerékpárosokban is munkál életösztön, ezért a kétkere­kűkön billegő polgárok igen követke­zetesen az útpályától távolabbi gya­logossávot használják, amit meg le­het érteni, de gyalogosként félni is lehet tőle. Az, hogy a híd pesti és budai tövé­ben kialakított zászlótartó terecskék és azok falai nagy alapossággal össze vannak fújkálva graffitikkel, már szin­te fel sem tűnik. De különösen nem a Fővárosi Önkormányzatnak, mely­nek illetékes hivatalnoka szerint ta­vasztól őszig mentesítik a firkálástól a felületet. Ennek azonban nyoma sincs a falon, hacsak a mentesítést nem graffitinek álcázták. Tetszetős megoldás volt tíz évvel ezelőtt a zászló­kat alulról megvilágító, földbe süly­lyesztett világítóalkalmatosságok app­likálása a hídba. A komoly erőkifejtés­nek is ellenálló, a járdával egy szint­be hozott lámpaburákat a híd szerető közönségének néhány erősebb tagja sorra bezúzta. A sötét, vak lámpasze­mekben azóta megrekedt esővíz, csikk, kosz, szemét gyülemlik. Bár mostanság a pesti oldal támfalát emlegetik mint a megroggyanás szim­bólumát, a budai oldalon már két év­vel ezelőtt szemtanúi lehettünk ugyan­ennek a jelenségnek. A több tízmű­- 28

Next