Budapest, 2006. (29. évfolyam)
5. szám május - A címlapon: „...a legkedvezőtlenebb égalji viszonyok” - Sebestyén László felvétele
BUDAPEST a városlakók folyóirata XXIX. évfolyam 5. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945-ill. évfolyam, 1945-1947 (szerkesztő: Némethy Károly, Lestyán Sándor) IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 [szerkesztő: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János) FŐSZERKESZTŐ: Buza Péter OLVASÓSZERKESZTŐ: Saly Noémi SZERKESZTŐBIZOTTSÁG: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály, (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal a szerkesztőség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: budapesttamail.tvnet.hu Web: http://budapest.neuropolis.hu/ KIADJA PRESSXPRESS felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 210-2195/103 TERJESZTÉS HÍRVILÁG Press Kft. Tel./fax: 411-0491 E-mail: hirvilag.press0hirvilagpress.com n A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal támogatja GRAFIKAI TERV. TÖRDELÉS: Nemes András NYOMDAI MUNKA: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök u. 1. telefon: 210-4190, 210-4194 ISSN: 1785-590X Nyilvántartási szám: 2.2.4./237/2004 A BORÍTÓN: a legkedvezőtlenebb égalji viszonyok" (10. o.) A HÁTSÓ BORÍTÓN: Halló, itt a hőskorszak! (27. o.) BUDAPEST BUDAPEST mindig joggal volt büszke arra, hogy európai főváros. Miközben mindenki tudja és tudta: mentalitásában olykor uralkodnak — hogy mást, még bántóbbat ne mondjunk — a keleties vonások. Társadalma, közösségeinek működési divatja jobban hasonlít Konstantinápoly zegzugos-bazáros-szerájos nemtörődömségéhez, mint bármely német kisváros, akár falu pedáns figyelemmel ápolt gyakorlatához. Meddő dolog ezen felháborodni, okosabb magatartás tudomásul venni, de aztán ehhez igazítani, amit teszünk és amit várunk s elvárunk. (Miközben persze az sem baj, ha bárkit, akit történetünknek s állapotunknak ez a vonulata érdekel, megpróbálunk meggyőzni arról, mi volna a helyes, ha netán változó viszonya alapján s e „köznevelés" hatására másként nézne körül a háza táján, a maga városában.) Vegyük tudomásul hát: védeni kell, azt, ami mindenkié. Védeni önmagunktól, itt, Budapesten. Sűrűn rakott, nem túl esztétikus oszlopsorral akadályozni, hogy az autó nehogy felnyomuljon a járdára, óriási betonkoloncokkal lezárni a megállók öblét, hogy a troli vagy a busz beállhasson állomásszigetéhez, szúrós bokrokkal erdőt ültetni a szobrok közé, hogy akadályt állítsunk azoknak, akik rájuk rontanának, és, igen, kerítést építeni köréjük, kapuval zárni a közparkokat, a játszótereket, mert csak akkor tudjuk megvédeni azokat, berendezéseiket, élő értékeiket, ha csak addig mehet be oda játszani, ejtőzni bárki, amíg nyitva a kapu, amíg világos van... És az utóbbi tíz évben valóban a beruházási program része, amire pénzt is fordítanak, mert így kerül kevesebbe (noha többe) a dolog: kerítés és kapu védi a Károlyi kertet, a Hild téri játszóteret, a Kassai térit Zuglóban például. S a lista egyre bővül. Hogy így van, hagyomány nálunk egyébként. A teljes igazsághoz hozzátartozik továbbá: nem csak itt, a keleti végeken divat ez a megoldás. Na pedig egy közpark akkora, hogy lehetetlen kerítéssel bezárni, szolgálatban járó férfiak őrzik. Nincs más megoldás. A mai Bródy Sándor utcában, az Olasz Intézet, az egykori felső Képviselőház helyén rendezte be a IX. században Pest a majorját, itt volt a város bikájának is az állomáshelye. Gyakran előfordult, hogy kiszabadult az utcára, felöklelt valakit a vad jószág. Váradi Antal a 19. század első negyedének gyermekkori emlékeit — s iskolatársai szokásait — felidéző krónikása írja, miközben arról mesél, miért nem választottak mégsem más utat a diákok: „A Múzeum-kert ingoványain nem akartak, különösen rossz időben átmenni, különben is azok az elvadult berkek mindenféle csavargónak szolgáltak tanyául. ... A Múzeumot később deszkapalánk vette körül, kidőlt, bedőlt az istenadta s Erkel Ferencz és az ő filharmonikusai adtak egynéhány koncertet a vasrács javára, amely ennek folytán el is készült." Senkinek nem jutott eszébe, hogy megtakarítsa a beruházásnak ezt a részét, hiszen pontosan tudta közönség és kegyelmes magisztrátus, mihez kell tartania magát. S ha a költségek miatt nem jutott pénz netán arra, hogy megépüljön a közpark születésével egy időben a kerítés, hát a polgárok tettek róla, hogy mégis meglegyen. Tájékozott hírforrások arról tudósítanak: hamarosan megkezdődik az Erzsébet tér rekonstrukciója Lipótvárosban, s arról is, hogy a beruházás programja nem tartalmazza a kapuval zárható kerítés megépítését. Nem tudható, legfeljebb gyanítható, hogy a cél kevesebb pénz is elég legyen. Ide számolnak-e azzal is az ebben a kérdésben döntést hozók, hogy míg a háború után el nem vitték magánerők ócskavasnak („Gyűjtsd a vasat és a fémet, ezzel is a békét véded!") a park kerítését, volt itt is bizony ilyen védvonal, mert szükség volt rá. Pedig a városatyák anno... még parkőröket is alkalmaztak, rendes városi fizetéssel, hogy a közönség elvárható rendetlenségére nappal se fizessenek rá. Közpénz az is, amit a naponkénti karbantartásra, pótlásra kell fordítani, ha nem szabályozzuk a viszonyokat ott, ahol közpénzen közkertet építünk, rehabilitálunk. Bizony nem vall bölcsességre, hogy a köz dolgában eljárók a homokozóba dugják a fejüket. Látni és tudni, nem (csak) szégyellni kell: olyan, amilyen BUDAPEST •