Budapest, 2007. (30. évfolyam)

7. szám július - Kálmán Attila: Lélegzetfelvétel az űrből

BUDAPEST Lélegzetfelvétel az árból Egy kutatás szerint 15 év alatt alig csökkent Budapest zöldfelülete Kálmán Attila Egyre több zöld növényzet esik áldozatául a magán- és gazdasági célú ingatlanfejlesztéseknek – legalábbis az 1990 és 2005 közötti időszak változásai erre utalnak. Teljes borúlátásra azért nincs ok: a Studio Metropolitana újszerû, ûrfotókkal alátámasztott kutatása a negatív folyamatok mellett számos újdonsült fásításra is talált példát. Úttörô jellegû munkára vállalkozott a Studio Metropolitana három szakértõje, Gábor Péter, Jombach Sándor és Ongjerth Richárd, akik űrfelvételek segítségével átfogó tanulmányban elemezték Buda­pest és az agglomeráció zöldfelületeinek az elmúlt másfél évtizedben bekövetke­zett átalakulását, arányainak változását. Magyarán azt, hogy a rendszerváltás óta, egész pontosan 1990 és 2005 között hol, milyen mértékben csökkent, esetleg nôtt a városi, elôvárosi zöldkörnyezet. Mivel hasonló léptékû tanulmány mindeddig nem készült, a szerzôk remélik, mun­kájuk a késôbbiekben alapjául szolgál­hat a fôváros és térségének zöldfelületi monitoringjához is. A változásokat két különböző idő­pontban, 1990. július 23-án, illetve 2005. augusztus 1-jén készült űrfelvételek összehasonlítása nyomán rögzítették. A kutatás gyakorlatiasságát mutatja, hogy az elemzést a Budapest Városfej­lesztési Koncepciójában meghatározott körzetekben végezték és értékelték. A belsô, átmeneti, külsô, hegyvidéki, Duna-menti, elôvárosi és agglomerációs – egymást olykor területileg átfedô – zó­nák többségében leginkább azt tapasz­talták, hogy az 1990-ben meglévô, régi zöldfelületek nagyobb számban tűntek el, mint ahogy azóta az újabbak kelet­keztek. Összességében tehát napjaink­ra kevesebb zöldnövényzet található, mint a rendszerváltás idején, s ez igaz a kisebb parkokra éppúgy, mint példá­ul a nagyobb erdôségekre. A csökkenés döntően emberi beavatkozás következ­ménye: egész egyszerűen beépítették a szóban forgó területeket, melyek legna­gyobb részt üres telkek, felhagyott, gyo­mos ipartelepek voltak. Többé vagy kevésbé, de minden zóná­ban, Budapesten és az agglomerációban is csökkent a zöldfelület nagysága 1990 és 2005 között. Egyetlen, üdítô kivétel a Duna-menti régió, ahol növekedést figyeltek meg a kutatók. Reménykeltô lehet, hogy a jelentôs, városi szintû közparkok esetében nem történt szá­mottevô változás, a zöldfelület ott 2005-ben nagyjából ugyanakkora volt, mint tizenöt évvel korábban. Akad példa a közparkok egyes részeinek ingatlanfej­lesztési hasznosítására, ilyen a Tabán és az Egyetemisták parkja, de ugyanígy akad példa újak létesítésére is, mint az egykori Ganz-gyár helyén épült Mil­lenáris. Habár a budai beépítéseket a közfélelem egyre jellemzőbbnek véli, a kutatás egyik viszonylag megnyug­tató megállapítása, hogy erdőterületek a legnagyobb, mintegy 31 százalékos arányban még mindig a hegyvidéki, valamint – csaknem 11 százalékban – az elővárosi zónában találhatók. A hegy­vidéken a zölddel való borítottság lé­nyegében nem változott – amennyit az egyik helyen csökkent, annyit gya­rapodott másutt. Kissé meglepő adat, hogy a lakótelepeken általános volt a zöldfelület növekedése, mindeközben a kutatók azt is megállapították, hogy az ingatlanfejlesztők kedvelt célpontjaivá váltak a szántóterületek. Jóllehet, ott csak idôszakos a növényborítás, ám bio­lógiai aktivitásuk miatt jelentôs értékkel bírnak, s ott nyílik a legjobb lehetôség a zöldkörnyezet fejlesztésére. A kutatók ugyanakkor óva intenek, hiszen a szán­tók az ingatlanfejlesztôk szemében elsô számú tartalékterületnek számítanak. Ezt igazolják azok a példák, ahol a 2000-es adatbázisban még szántóként szere­pelô területeket mára már beépítették. A fővárosban a vasúti területek mentén is nőtt a zöldterület, csakhogy ez a ter­mészetes, sok esetben a gondozatlanság miatt szaporodó gyomnövényzet tér­nyerésének az eredménye. Kék színnel jelölve a vizsgálat körzethatárai 2 2007 július

Next