Budapest, 2008. (31. évfolyam)
4. szám április - A címlapon: Sebestyén László: Kalandtúrán Dréheréknél
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXI. évfolyam, 4. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztôség levelezési címe: 1089 Budapest, Elnök utca 1. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1089 Budapest, Elnök utca 1. Telefon: 219-0354, fax: 323-0103 Lapigazgató: Oswald Tibor Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1089 Budapest, Elnök utca 1. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590 x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Kalandtúrán Dreheréknél (34. oldal) A hátsó borítón: Benza Károly jelmezbemutatója (25. oldal) 2008 április BUDAPEST BUDAPEST felett e sorok írásakor felhők szaladnak szürke mackónadrágban, mintha már a nagy nyári vonulásra melegítenének, amely után kiürül majd az ég, és az utcákat elönti a nap forró fényolvadéka. Nemrégiben a Kinizsi utca felé igyekeztünk, hogy a szerkesztôség és a hely évi 280-300 ezer (!) látogatója nevében búcsúpillantást vessünk a 28-as számot viselô késô Bauhaus házra, az egykori Kinizsi mozira, amely KULTIPLEX néven 2002 májusa óta áll nyitva a városlakók és az ide látogatók elôtt. Mielőtt odaértünk volna, még tudtuk, hová tegyük azt a tét, a múlt idô felét, de most már nem tudjuk. Nem, mert az ablakban ugyan felirat közli az arra járóval: „Most lesz neked jaj!”, ám kinyílt még az ajtó, és úgy fogadtak, ahogyan a földrész efféle helyein az élet elsô összeomlása elôtt a hírlapírókat volt szokás. Sosem láttunk még ilyen életteli vendégteret így, a kényszerû klinikai halál állapotában lebegni. Hat év bizonyos kor felett nem nagy idô, ám ha a világrajövetelt követi, sok lehet. Mély és sűrû, ígéretes és távlatos. Ennyi évet számlál a magyar fôvárosban egy elôtte sosemvolt kultúra, az udvari kocsma-cafék, vagy ahogyan – ugyancsak kissé pontatlanul – inkább nevezni szokták: a romkocsmák fiatal világa. S idôben az elsôség közülük épp a Kultiplexet illeti. Az új helyek megjelenésüktôl fogva hatalmas népszerűségre tettek szert, amely az örvendetesen növekvô budapesti diák- (s jórészt eleve: kocsma-) turizmus, valamint az állandó internetes reklámjelenlét következtében hamar túllépte a határokat. Még mindig sokkal olcsóbb inni és enni Budapesten, mint a hagyományos Nyugat bármely más (nagy)városában, és a félig szabad ég alatti, sokszor tűzfalakkal körülvett, apokaliptikus és paradicsomi térélményt nyújtó helyek kaptármód vonzzák magukhoz a megbolydult föld országaiból kíváncsin kirajzó fiatalokat. Minden nyáron mást találnak, rendre a város más-más pontján borulnak kávébarna, rozészín, koktélzöld és sörsárga színekbe a bontás virágai. Az udvarokon az áldozat füstje száll, a félig zárt terekben estente lampionok égnek, s a beszélgetések piaci hangzavarában érzelmek és gondolatok, könyvek és cd-k, csókok és tekintetek cserélnek gazdát. Egy nyarat élt meg a Mumus és a Tetthely, kettőt a Gozsdu udvari kocsma és a bölcsészkari Holdudvar, második udvarában él a Szimpla és a Szóda, a West Balkán pedig már a negyedik helyét építi ki. Egyedül a Pótkulcs tartja magát évek óta ugyanott, a Csengery utcában, két éve nyitott ki a Király utca 46. pompás ívû egykori autószerelô csarnokában a Kuplung. A Margitsziget minden nyáron elevenebben zsong, s a Corvintetô tavaly májusi indulásával – a Párizsi Nagyáruház tetőkávéháza éséttermes röpke nyolc évtizednyi szünet után – újra van magaslati vendégtere Budapestnek, ahonnét közvetlen kilátás nyílik a Tejútra. Az említett helyek nagy többsége emellett a kortárs – s jórészt szubkultúrás – zene-, film- és képzőművészet műhelye is. Kiállítások, vetítések, bemutatók és koncertek százai vannak már mögöttük, kivált a most bezárásra és lebontásra ítélt Kultiplex mögött. Szemben a főváros más, Budapest dualizmus kori testét oktalanul romboló és harmadrangú modernnel telezsúfoló kerületével, a ferencvárosi önkormányzatot idáig volt okunk becsülni. Sikerrel keltette életre a városrészt, s a Ráday utcai via caféért külön is hálásak lehetünk. Most jogtalanul záratta be a Kultiplexet, és vigyázza fizetett őrzôszolgálattal, hiszen egyelőre nem bejegyzett tulajdonosa az ingatlannak, és a hely működtetôivel sem áll semmilyen jogviszonyban. Ha a Markusovszky téri nagyberuházás kedvéért keresztülviszi akaratát, s a kötelezô zöldterület-arány megtartásának kötelmére hivatkozva végleg fölszámolja Közép-Európa egyik legszínesebb és legvirágzóbb kulturális kocsma-caféját, lebontatja az épületet, és a helyét a harmadik pun háború utáni hevülettel parkosítja, nem fogjuk szeretni érte. Szegényebb lesz a hányattatásai után és közepette néhány sikerült helyén végre valami állandóságra vágyó város. BUDAPEST