Budapest, 2009. (32. évfolyam)
5. szám május - A címlapon: Sebestyén László: Szíria ízei
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXII. évfolyam, 5. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó) Török András (Simplicissimus Budapestje), Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: Szíria ízei (18. oldal) A hátsó borítón: Pestnek Ősbudavára se (volt) jó! (22. oldal) 2009 május BUDAPEST – Pest – palotanegyede. Csábító tavaszi napsütés. Az Öt Pacsirta utca felől érkezünk a Pollack Mihály térre. A Nemzeti Múzeum mögé visz az utunk. Ebbôl a szögbôl Degenfeld-Schomburg Imre gróf háromemeletes bérháza, annak Bródy Sándor utcai frontja uralja a látványt. Ybl Miklós tervezte 1872-ben. Ez itt az elsô kitüntetetten szép, értékes épület. Egykor a teresedés keleti részén Ybl Miklósnak négy alkotása is gazdagította a képet. Tornacsarnoka helyére az Esterházy-palota került, a romos Lovardát a második világháború után bontották el. A téglány alakú terület déli szakaszán Károlyi Alajos gróf rezidenciája áll. Állagát és bizonytalan sorsát tekintve helyzete hátrányosnak tetszik, de legalább kocsi-aláhajtója megvédte, így a mester ezen alkotása elé nem jutott sátor. Igen, sátor. Van itt azokból bőven, elfoglalják szinte az egész placcot. Összesen öt különböző méretű üreskedik a gyöngysor szélárnyékában. Mintha piacot nyitottak volna Pest talán legszebb udvarán. Aztán amikor kiürítették a standokat, eladók, vevők összecsomagoltak, ott maradt emléknek az installáció. Jellege ideiglenes. A státusa? Öröknek látszik. 2007 szeptemberében a felújított tér és a 409 férőhelyes mélygarázs átadásakor még csak egyetlen terasz készült itt el, de aztán, egy év alatt követte a többi. Miért? Csak nem hogy megint bebizonyítsuk, se ízlésünk, se stílusérzékünk, se tisztességünk nem elég ahhoz, hogy egy várost rendben tartsunk? Ha nem tolakodnának eléje a fémvázas sárgaságok, a tér északi részén, a Bródy Sándor utca sarkán az egykori Festetics-palotában (ma Andrássy Gyula Budapesti Németnyelvű Egyetem) gyönyörködhetnénk. A Pesti Napló 1862. június 3-án az akkor megkezdett építkezésről így tudósított: „Gr. Festetits György palotájának építését már megkezdették. E diszépület – mely múzeumunk környékét kétségkivül emelendi – egy emeletes lesz, és renaissance-stylű, igen gazdagon ékitett homlokzattal birand.” Dísz? A gazdagon ékes, a szépen felújított homlokzat jobb oldalának négy tengelyéből hármat teljesen elfed a legnagyobb sátorpavilon. Az 1870-ben elkészült Esterházy-palotába, Baumgarten Alajos alkotásába, amelyben a Magyar Rádió Márványterme rejtezik, két kisebb méretű terasz is belelóg. A téren álló közel másfél évszázados míves épületeknek meg kell elégedniük a statiszta-szereppel, míg az ideiglenesnek szánt pavilonok üres fejû fôszereplôkké léptek elô. Húsvét hétfôn az elsôben éppen két hajléktalan tanyázott. Lehet persze, ideiglenesen. Így legalább használta valaki, a többi koszlottan ásítozott. A sétára született teret közben elszántan használták, járták a gépkocsik. És mi mást is tehettek volna? A mélygarázs megnyitásakor kialakított új forgalmi rend szó szerint kényszeríti az autósokat erre: a Múzeum körútra, a Rákóczi útra csak itt áthaladva lehet eljutni. Ha netán özönlenének is a vendégek a sátrak alá, kedvükre aligha időzhetnének. A „szabadban”. A jó levegőn. Az építési engedély nélkül emelt pavilonok eltávolítására már több ízben is történt hatósági kísérlet. Az élet- és vagyonvédelem biztosítása is indokolttá tette a beavatkozást, baj esetén a tűzoltók nem fértek volna hozzá az itt álló épületekhez. A hó- és füstelvezető nyílások pedig a sátrak alá kerültek. Ez az utóbbi probléma némi helyváltoztatással talán mostanra megoldódott, de a teraszok – természetesen? – továbbra is maradtak. Maradtak még a mélygarázs felépítményei is: a szellőzôk és az üvegdobozok, amelyek lépcsőházakat és lifteket rejtenek. 2008. október 30-án a Központi Építészeti-Műszaki Tervtanács is foglalkozott a műemléki környezetben álló építményekkel. Állásfoglalása szerint: „A Pollack Mihály tér vendéglátó-fogyasztóhellyel való beépítése nem felel meg a ma érvényes szabályozásnak. A tervtanács sem ideiglenes, sem végleges pavilont nem javasol erre az utcakerületre.” A Tervtanács senkit semmire sem kötelező állásfoglalásának megszületése óta ismét eltelt több mint fél esztendő. Miért mondja mindig mindenki azt a polgárnak, teszi nyilvánvalóvá minden meg nem tett lépésével a közigazgatás, a hivatal, csak az a biztos, ami nem lehetne az? Miért biztosak abban, hogy örökké érvényes marad a próbált módi, nyugodtan és türelemmel várja, ahogy eddig is tette, sorsa jobbra fordulását BUDAPEST? BUDAPEST