Budapest, 2009. (32. évfolyam)
7. szám július - A címlapon: Sebestyén lászló: A divat katedrálisától a luxusirodákig
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXII. évfolyam, 7. szám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter E szám szerkesztôje: Zeke Gyula Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (archív fotó), Sebestyén László (fotó) Török András (Simplicissimus Budapestje), Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121, telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón: A divat katedrálisától a luxusirodákig (8. oldal) A hátsó borítón: Szálló a József körúton (30. oldal) 2009 július BUDAPEST, mondják, világváros. Évről-évre egyre több külhonból jött ember mondja a szemünkbe, hogy a legszebb város a földön, amit ő életében valaha látott. És mi elérzékenyülünk, és hiszünk nekik. Hogy is ne hinnénk, amikor itt élünk, és itt kacérkodunk a boldogsággal? S miképp venné ki magát, ha mi épp itt, a világ legszebb városában nem lennénk boldogok? Nincs könnyű dolgunk. Legutóbb a XI. kerület önkormányzata gondoskodott róla 21/2009./IV.22/XI. ÖK. számú rendeletével, hogy ha este tíz után Lágymányosra vetődnének, föltétlen elveszítsük az életkedvünket. A rendelet szerint ekkor ugyanis be kell zárniuk boltjaikat és vendéglátó tereiket mindazon kereskedőknek és vendéglátósoknak, akik alkoholt árulnak, ám nem rendelkeznek mellé melegkonyha-üzemeltetési joggal és engedélyekkel. „A rendelet célja az üzletek éjszakai nyitva tartásának korlátozásával a lakosság nyugalomhoz, különösen az éjszakai pihenéshez való alkotmányos jogának biztosítása” – olvashatjuk mindjárt az első paragrafusban. Szép és nemes cél, aki nem alszik, az előbbutóbb meghal, amivel a saját boldogsága kétségessé, szeretteinek szomorúsága viszont bizonyossá válik. Mi mégis attól tartunk, hogy a rendelet nemes célját el nem érheti. A harmadik paragrafus második pontja például fölsorolja, milyen típusú szolgáltató és vendégterekre nem terjed ki a rendelet hatálya. Boldogságunkat eszerint a melegkonyhás helyek mellett ezután is meglelhetjük este tíz után is a benzinkutaknál, valamint az üzlet- és bevásárlóközpontokban üzemeltetett vendéglátóhelyeken, de a sportlétesítmények és a strandok büféiben is. A harmadik pont „méltánylást érdemlő esetekben” megadja a zárási korlátozás alóli kivétel lehetôségét is, s ez sem üres beszéd. Két népszerű hely kért és kapott felmentést, a Petőfi híd két oldalára települt Rió és a Zöld Pardon. Hogy az utcákon való késô esti hangoskodás, s a járdák, a sínek, a járművek valamint az úttest összeokádása egybehangzó vélemények szerint – tessenek csak belenézni a rendelet nyomán támadt blogháborgásba! –, a két fenti helyrôl késôn szabaduló zabolátlan elemek mûve, az bizonyára elkerülte az alkotók figyelmét. A kerület 1026 üzletébôl és vendéglátóhelyébôl 94-et érint a rendelet, 590-bôl 26-os, valamint 436-ból 68-as arányban. Az adott környékek lakói által régtôl megszokott és használt éjjel-nappali ABC-krôl, s jobbára kisebb méretû sörözôkrôl és kávézókról van szó. Nem a szakadatlan forgalom és a fenti részeg hadak, hanem ezek és vendégeik zavarják az önkormányzat megítélése szerint a környékek lakóinak nyugalmát és álmát. A több ponton alkotmánysértô rendelet nem csupán az érintett vállalkozóknak okozott máris milliós kieséseket, de a tôlük adókat szedô államnak és magának az önkormányzatnak is, nem beszélve a válság közepén emiatt elbocsátani kényszerült alkalmazottakról és családjaikról. Szemérmes hallgatás övezi azután azt a burkolt bérleti díjemelést is, amely a nyitva tartási idô korlátozásával állt elô. Amint az érintett vállakozók hírét vették a készülô rendeletnek, szervezkedni kezdtek és ügyvédet fogadtak, abban a hiszemben, hogy a nyilvánvaló ellenérvek hatására az önkormányzat eláll az esztelen döntéstől. Levelet írtak a polgármesternek. „Ez a rendelet – fogalmaznak benne – kollektív büntetés, amelyet méltatlannak tartunk egy olyan városrész esetében, amely az integrált városfejlesztési stratégia tervezete szerint is egy vendéglátásra, kulturális tevékenységekre és az idegenforgalomra alapozott főutcát kíván kialakítani a Szentimrevárosban.” A hatályba lépést követő napokban emellett két – egyenként 2500, címmel ellátott, aláírást tartalmazó – tiltakozó ívet juttattak el hozzá. (Pár nap alatt gyűjtöttek össze tehát 5000 hiteles aláírást a 140.000 fős összlakosságú kerületben!) Tüntetések is voltak, mindhiába. Miután nyilvánvalóan politikamentes ügyről van szó, igyekeztek elkerülni, hogy általa alkalmat adjanak a két nagy párt kerületen belüli összetűzéséhez, ám az – szomorú és elkerülhetetlen végjátékként – mégiscsak bekövetkezett. Lehangoló volt nézni a június 23-ára összehívott rendkívüli képviselőtestületi ülésen a kormányzópárt képviselőinek névtáblás asztalait, üres székeit. Ott ültünk sokan civilek, s nem csak az érintett vállalkozók, mindenféle korú inges, nyakkendős kerületi lakosok, s vártunk csendben arra, hogy vitatkozhatunk a pénzünkért és a városunkért azokkal, akiket ügyeink képviseletéért fizetünk. „Nyár van” – mondotta némi hallgatás után az ülést hivatalból levezető MSZP-s alpolgármester úr, majd tíz perces kötelező várakozás után határozatképtelenség miatt berekesztette azt. Világvárosunk XI. kerületében e pillanatban így állnak a dolgok. S ezen a nyáron a jelek szerint már így is maradnak. Mi azért – törvénytisztelő polgárok lévén – megígérjük, ha útjaink során este tíz után is a környéken ragadunk, csak halkan fogjuk énekelni: „Gyönyörű így este BUDAPEST!” BUDAPEST