Budapest, 2009. (32. évfolyam)
1. Különszám: A „Városháza Fórum” tervpályázat eredménye - A címlapon: Az 1. díjas terv
BUDAPEST a városlakók folyóirata Pro Cultura Urbis díj 2007 XXXII. évfolyam, különszám megjelenik minden hónap 15-én Alapítva: 1945 I–III. évfolyam, 1945-1947 szerkesztô: Némethy Károly, Lestyán Sándor IV-XXVI. évfolyam, 1966-1988 szerkesztô: Mesterházi Lajos, Fekete Gyula, Vargha Balázs, Jávor Ottó, Szabó János Fôszerkesztô: Buza Péter E szám szerkesztôje: Török András Olvasószerkesztô: Saly Noémi Szerkesztôbizottság: Angelus Róbert, Buza Péter, Buzinkay Géza, Deme Péter, Kirschner Péter (civil világ), Mezei Gábor, N. Kósa Judit (kultúra), Ráday Mihály, Rátonyi Gábor Tamás, Saly Noémi, Sándor P. Tibor (fotó), Török András, Vargha Mihály (építészetkritika), Zeke Gyula A szerkesztés műhelye a Nagy Budapest Törzsasztal A szerkesztőség levelezési címe: 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. E-mail: szerk@budapestfolyoirat.hu Web: http://www.budapestfolyoirat.hu Kiadja: Press Xpress Felelős kiadó: Dávid Ferenc 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121. Telefon: 577–6300, fax: 323–0103 Lapigazgató: Fabók Dávid Terjesztés: HÍRVILÁG Press Kft. Telefon és fax: 411-0491 hirvilag.press@hirvilagpress.com A folyóirat megjelenését a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága támogatja Tördelés: Huszár András Nyomdai munka: Pharma Press Kft. 1037 Budapest, Vörösvári út 119-121, telefon: 577-6300, fax: 323-0103 ISSN: 1785-590x Nyilvántartási szám: 2.2.4/237/2004 A borítón és a hátsó borítón: Az 1. díjas terv (16. oldal) 2009 – különszám BUDAPEST BUDAPEST barátai óvatos örömünnepet ültek 2008. október 31-én, amikor kihirdették a Városháza Fórum tervpályázat eredményét. Évtizedekre befolyásolhatja a belváros fejlôdését egy ilyen pályázat eredménye – már ha megvalósul. Miért a bizakodás, ha a fôvárosnak egy fillérje sincs a terv megvalósítására? Mert van egy bonyolult, de kivihetônek tetszô elképzelése arra, hogy befektetôkkel építteti meg a gyôztes tervet, maximum 99 (esetleg csak 25) évi ideiglenes épületbirtoklás és bérműködtetés fejében. Ha az I. díjas terv megépül, talán kimondhatjuk, hogy a magyar demokrácia már nem egy félig sült krumplihoz hasonlít, amely nagyon erôs, ha NEMekrôl van szó, és harmatgyenge, ha IGENeket kellene kimondani. Amikor a Budapest szerkesztôsége elôször szánta el magát különszám kiadására, ezzel többek között a tervpályázat jelentôségét szeretné kiemelni. Másrészt szeretné megismertetni a díjazott és megvásárolt terveket. A telken – a város legértékesebb telkén – mintha átok ülne. Eddig semmilyen épületet nem tart meg a hátán – legalábbis nem a maga teljességében. Közismert, hogy Martinelli mérnök négyzetes terve azért épülhetett ki csak töredékes formában, mert a tekintetes magisztrátus nem adott engedélyt a városfal lebontására. Pest városában két kaszárnya-monstrumot is épített az Osztrák Birodalom, az Invaliduspalotát (később Károly kaszárnya névre hallgatott), meg a nevezetes Újépületet (népszerűbb nevén a Nájgebárt). Utóbbit az egyesült fővárosnak volt ereje lebontani, annyira útjában állott a város gyors fejlődésének – így épült ki a Szabadság tér. Lehet mondani, hogy akkor bontották le, amikor a műemlékvédelem „még fel se volt találva”. Lebontották még a régi pesti Óvárost, a Városházával együtt. A Károly kaszárnyát meg ahelyett, hogy lebontották volna, egyenesen birtokba vették. Aligha túlzás azt mondani, hogy Budapest 135 éves története során több esetben ott bontott ahol nem kellett volna (Tabán a 30-as években, Óbudán az Árpád-híd építése körüli intézkedés a háború előtt és után, a Haas és a Lloyd palota, a Nemzeti Szalon az Erzsébet téren stb.), és még ma is ott ôriz meg erőszakkal dolgokat, ahol nem kellene (például a volt Honvéd Főparancsnokság torzója, amely ép formájában is szinte értéktelen volt.) Az Erzsébetvárosban található zsidónegyed érdemi védelme pedig csak késve és erôtlenül történik. A rombolás lopva, apránként történik, szinte visszafordíthatatlanul. Erről sok szó esik ezeken a hasábokon. Már egy futó pillantás is mindenkit meggyőzhet arról, hogy a pályázók hallatlan mennyiségű munkát fektettek a tervekbe. Sajnálatos, hogy hat pályázót ki kellett zárni a titkosság megsértése miatt. E mögött kár lenne valami sunyi lobbyérdeket, politikai nyomást sejteni. Tudni kell, hogy néhány éve az építészek érdekvédelmi szervezete, a kamara elérte, hogy minden építészeti pályázat minősüljön közbeszerzésnek. Ha pedig így van, akkor a pályázatokban a közbeszerzési törvény kőbe vésett szabályait kell alkalmazni. Ennek sarkalatos pontja, hogy a pályázatok beadóira semmilyen adat nem utalhat. Az adatokat egy lezárt, jelöletlen borítékban kell elhelyezni. Igen ám, de a kiírás szerint az egész anyagot 3 példányban CD-n is be kell nyújtani. És a fatális hibák éppen itt történtek. Két tervezô csapat CD-je a lezárt borítékban megbújó adatlap Word file-ját is tartalmazta... Négy pályázó „mindössze” azt a hibát követte el, hogy a CD-n lévô file készítôiként az iroda neve szerepelt (amit nyilván évekkel azelôtt, a gép elsô üzembe helyezésekor írtak be egy kérdésre...) Mindezek a szigorú szabályok a kiírásban igen világosan és körültekintôen vastag betûvel szerepeltek. E szám szerkesztôje szakértôként vett részt a zsûri munkájában. A szakértôk mandátuma arra szólt, hogy szigorúan csak a saját szakterületükkel törôdjenek, az építészeti minôség véleményükben nem fordulhatott elô (még akkor sem, ha egyes tagok a szakma komoly képviselôi voltak). Azt kellett pontozniuk, hogy egy-egy terv mennyire felel meg a kiírásnak, mekkorák lennének a mûködési költségek, milyen lenne a hatása a környezetre, milyenek a közlekedési kapcsolatai, az energia hatékonysága, mennyire „zöld”, a szó szoros, vagy átvitt értelmében, mennyire jel-szerû vagy turistavonzó, találkozóhely-teremtô stb. A pontozást természetesen nem összesítették, annak nem lett volna értelme. Ki lehet mondani: egyértelmű gyôztes született, amelyiket a külföldi zsûritagok is el tudják fogadni. Most már „csak” a megvalósítás van hátra. Elôbb az engedélyezési terv elkészítése, amelybe be kell építeni a zsűri ajánlásait. Majd következik „a befektető kiválasztására irányuló építési koncesszió közbeszerzési tárgyra kiírt, versenypárbeszéd keretében lebonyolított közbeszerzési eljárás”. Utána egy négy hónapos folyamat, a döntés. Utána az építkezés. Úgy legyen! Végre legyen néked – egy fillér közpénz elköltése nélkül – méltó fórumod és városházád, ó, BUDAPEST