Budapest, 2010. (33. évfolyam)
2. szám február - Gál Vilmos: Világlátott alkotások Pestről és Budáról
2010 február vége, hogy az 1930-as évek expóin újra megjelent a Herendi Porcelánmanufaktúra termékeként, mely akkoriban több más, külföldön is ismert magyar munka kisplasztikai változatát formálta meg porcelánból. Így többek között a Csikós 1937-ben, a hatodik párizsi expó magyar pavilonjában is helyet kapott. A köztéri változat 1945-ben, Budapest ostromakor sérüléseket szenvedett, s a lovarda lebontását követően raktárba került. 1983-ban, restaurálása után helyezték vissza a várba, de már nem eredeti helyére, hanem a palota északi szárnyának udvarára, a „B” épület elé. (Sokat tett cikkeivel újbóli fölállításáért Kiss Károly, a régi Magyar Nemzet jeles publicistája.) Több példányban Minden idők egyik legsikerültebb magyar szobra, a Ligeti Miklós alkotta Anonymus három világkiállításon képviselte a magyar képzőművészetet. Pedig már a mű születése körül is számos bonyodalom támadt. Ligeti aszimmetrikus elrendezésű, arctalan, ülő alakja sok volt a bírálóbizottság konzervatív urainak. Vitájukat a mindenki által elismert Fadrusz próbálta elsimítani, végül a miniszterelnökhöz utalták az ügyet. A kormányfő döntése értelmében a művésznek új mintát kellett készítenie, ráadásul arccal, ám engedélyezte, hogy bemutathassa saját elképzelését is. Ligeti elkészítette amit kértek, de saját eredetije akkor már kikerült a velencei biennáléra, ahol hatalmas sikert aratott, s meg is vásárolták a hatvan centiméter magas bronz változatot. (Érdekes, hogy az olaszok eleinte Dante legsikerültebb ábrázolásának hitték a művet.) Itthon a Szépművészeti Múzeum is rendelt egy példányt az eredetiből. A zsűri a külső nyomás hatására végül elfogadta az eredeti változatot. Az egy méter magas bronz alkotást – melyet eredetileg királyi palota Krisztinaváros felé eső oldalában, majd a Margitszigeten akartak felállítani – a Városligetben, a Mezőgazdasági Múzeum bejáratával szemben 1903-ban leplezték le. Az Anonymus kisebb változata később is szerepelt világkiállításon: 1904-ben St. Louisban, majd 1906-ban Milánóban, ahol nagydíjat is nyert, végül pedig az 1911-es Torino-Róma expó magyar képzőművészeti pavilonjában is gyönyörködhettek benne az érdeklődők. 1911-ben Torino nyerte el a világkiállítás rendezési jogát, ám Róma és Firenze is kapott egy-egy szeletet az expó-tortából. Az olasz főváros például képzőművészeti tárlatot rendezhetett, ahol hazánk önálló pavilont épített (csakúgy, mint Torinóban). A Hoepfner Guidó és Györgyi Géza terezte épület a római reneszánsz és barokk hagyományokhoz igazodott. A tiszta vonalú homlokzatot a főbejárati lépcső két oldalán Zala Györgynek a Millenniumi Emlékműhöz készített kompozíciói A Savoyai-szobor korabeli felvétele Az Anonymus kisebb változata a milánói magyar pavilonban BUDAPEST