Budapest, 2017. (40. évfolyam)
9. szám, szeptember - Buza Péter: KÉPES HÁZ - Életmű a toronyszobában
BUDAPEST köze is van a szerzőnek az öreg kontinenshez. És megemlíti, hogy nagybátyja, George Fenyő, zsidóként pusztult el a háború végén. Visszatérek hamarosan az origóhoz, de előbb még néhány adat, amelyekre egy Heves megye zsidó múltjáról szóló közleményben találtam rá. A Fenyő családot – beleértve körükbe Miksát, Györgyöt is – dr. Dessauer Pál, illetve Hittrich József mentették-bujtatták 1944–45-ben. Két kiváló férfiú, egyikük tüdőgyógyász (1950-től a Korányi igazgató főorvosa, 1956-ban az USA-ba emigrál), a másikuk, Hittrich – ő is doktor, de bölcsész – a józsefvárosi Horánszky utcai gimnázium igazgatója volt. Ők menekítik tehát Pestre, talán a Logodi utcába (a főorvos úr akkor a 18. számú házban élt) Györgyöt, aki már előbb áthozta Budáról műtermének minden darabját a Kálmán utcába, Balassáékhoz. De hogy jutott eszébe, hogy ide s éppen ide költöztesse a vásznait? Van rá magyarázat. Balassa elkötelezett híve volt az antropozófiának, Rudolf Steiner, a tan alapító atyja több művét is ő fordította magyarra, s ebben a szerepében szoros kapcsolatban állt Göllner Máriával, a szellemtudomány hazai nagyasszonyával. (Az első budapesti antropozófiai társaságot is Göllner alapította, az e tanok jegyében fogant első Walldorf-iskola tanulóinak szülei közül válogatva csoportja, a „Zweig” tagjait). Göllner Mária férje, dr. Nagy Emil (1923–24-ben fél évig a Bethlen kormány igazságügyminisztere, a revizionizmus meggyőződéses propagátora, aki elhozta Magyarországra barátját, Lord Rothermere-t). 1927-ben Fenyő Miksával közösen írta meg Le Traité de Trianon et ses conséquences (A trianoni szerződés és következményei) című politika pamfletjét. Nyilvánvaló, ismerte a villájukat gyakran felkereső Balassát, és ha Fenyő Miksát ennyire jól, akkor nyilván a fiát, Györgyöt is. Amikor a művész helyet keresett értékeinek – gondolom, a német megszállás napjaiban, az ebből a szempontból kevésbé frekventált Pesten –, kézenfekvő volt az ötlet: a Kálmán-Vadász utca szegletének tornya. (Vasajtó zárta el a lakástól, már-már igazi rejtekhely.) Gyurka él... Fenyő Györgyről a legkorábbi (s nem lexikon) adatot 1926-ból találtam, a József Attila válogatott levelezése című kötetben (szerk.: Fehér Erzsébet, 1976). Októberben Párizsból írta a költő a félmondatot: „Fenyő Gyurka él és virul”. Attila nyilvánvalóan mecénása, Hatvany Lajos révén ismerte meg az ifjú művészt, aki akkor már erősen udvarolt a báró leányának, Violának, s az 1920-as évek végén feleségül is vette. Nem ástam bele magam a képkiállítások irodalmába, előfordulhat, hogy ha valaki veszi a fáradságot, rámutat a tévedésemre, de úgy látom, Fenyő nem idehaza, hanem Londonban szervezte meg az első önálló kiállítását. 1930. február 17-én nyílt meg az Arlington Galleryben. Itt bemutatott tájképeit, portréit dicséri a szakfolyóirat, az Apollo (hivatkozás: Magyar Művészet, 1930, 124.) Még ebben az esztendőben (bár már a vége felé) részt vesz egy gyűjteményes kiállításon Pesten, az Ernst Múzeumban is. (A Nyugat ezzel öszszefüggésben három festményét mutatja be novemberi számában.) 1935 őszén a modern művészetek iránt érdeklődők újra megnézhetik képeit Pesten, majd 1938-ban ismét, akkor a Fränkel Galériában. Ez utóbbiról több – és érdemi – kritika is megjelent a napilapokban. Írt róla Az Est„eszményképe a párisi művészet”), a Magyarság („gyors, ideges, hiteltelen”), az Ujság. Utóbbi fejlett rajztudását méltatja mint első jelentkezésének meglepő jegyét, aztán erős fordulatát a színek, színfoltok harmóniája felé, s végül megállapítja, ez sem látszik a véglegesen kialakult stílusnak, folytatódik még forrás: Kieselbach galéria 12 2017 szeptember