Magyar Királyi Állami Felső Ipariskola, Budapest, 1883
I. PETRIK LAJOS VEGYÉSZETI TANÁR TA N U L M Á NYI J E L E N TÉ S E. Mielőtt tárgyamra térnék, szükségesnek tartom röviden osztályozni az agyagárukat, hogy részben ismétléseket, részben félreértéseket elkerülhessek, és mert kereskedőink, gyárosaink, valamint a közönség is nagyon önkényszerűleg járnak el az agyagárúk elnevezésénél. Az agyagárúkat anyaguk és égetésük foka szerint két főosztályba csoportosíthatjuk, u. m.: I. osztály. Agyagárúk, likacsos, érdes törésű cseréppel, mely a vizet felszíja és átbocsátja. II. osztály. Tömött agyagárúk, nem likacsos, hanem kagylós, fényes törésű cseréppel, mely a vizet már nem szíja fel. Az I. osztályba tartoznak: 1. CSOPORT. A durva, rendesen mázatlan agyagáruk, színes, homokos agyagból (tégla, cserép, terracotta stb.), melyeket némelykor, u. m. a csengőkövet (Klinker) erősebb égetés által egész az összeszikkasztásig égetnek. 2. CSOPORT. A tűzálló agyagáruk, melyek rendesen színes, de tiszta agyagból készülnek. 3. CSOPORT. Az ókori edények, (terra sigillata), és fényes felülettel A közönséges fazekasárú, lágy, likacsos cseréppel, mely színes agyagból vagy agyagos márgából készül, és rendesen ólommázzal van bevonva. A fazekasárút gyakran leöntik fehér agyaggal (engobirozzák). 1* szines, finom agyagból 4. CSOPORT.