VIII. kerületi Práter-utcai Községi Polgári Leányiskola, Budapest, 1903

donságok a legszebben, de viszont e korban legfogékonyabb a rosszra is. Ez a kor az, midőn az iskolát elhagyva, a szülei házba tér vissza. Nem azokról kívánunk megemlékezni, kik felsőbb iskolában folytatják tanulmányaikat, hanem azokról, kik a polgári iskolából haza kerülnek s otthon maradnak. Ezekre a leánykákra gyakran veszedelmes az a szabadság, amit most otthon élveznek, az iskola szigorú fegyelme után. Igaz, hogy most már teljesen édesanyja mellett lehet, de a mai viszonyok igen sok családban olyanok, hogy nemcsak az apa, hanem az anya is a mindennapi kenyér megkeresésével van elfoglalva, a leányka gyakran magára marad. Ha most már esetleg olyan barátnője van a leánykának, ki nem egészen korrekt magaviseletű, igen, de igen sok kárt tehet lelkében, jellemében. Ehhez még az is jár, hogy kapva kap minden olvasmányon és sajnos, nem minden szülőnek gondja terjed ki arra, hogy mit és milyen módon szerzett könyveket, lapokat olvas leánykája. Fölösleges bővebben fejtegetni, hogy az olvasmányok, amelyek nem nekik valók, milyen kárt tehetnek az ifjú lelkekben. Nem lehet eléggé ajánlani, hogy a szülők a legnagyobb szigorral őrizzék ellen leányaik olvasmányait, gondoskodjanak róla, hogy gyermekeik jó irányú, nekik való könyveket kaphassanak. Ha tehetik, járassanak számukra valamely fiatal leányok számára írt folyóiratot, pl. a „Magyar Lányokat“, „Leányvilágot“, úgy vannak azok írva, hogy felnőtt is szivesen olvasgatja azokat. Különösen a kölcsönkönyvtáraktól tiltsák el leányaikat, ezek rendesen csak a legsilányabb könyveket tartalmazzák s a gyermekleány nem is tudja megítélni a könyveket értékük, becsük szerint, hogy tudná megítélni azt, hogy mi való neki, mi nem. A t. k. iskoláztatás után következik a leányka nevelésének az a korszaka, midőn nem annyira a tanulás, mint inkább a háztartási teendők, a főzés, ruha- és fehérneművarrással foglalkozik. Minden anyának szent kötelessége, hogy az iskolából hazakerült leánykát foglalkoztassa a háztartásban, hogy megtanítsa az összes háztartási teendőkre, hogy pontos, rendes, lelkiismeretes gazdaasszonyt neveljen belőle. E tisztán gyakorlati célon kívül annyiban is jót tesz leányával, hogy munkát, dolgot adván neki, sok haszontalanságtól elvonja figyelmét s korán megtanulja, hogy az egész életnek becse, értéke csak a munkában rejlik. Ez a munkaszeretet adja meg az ember becsét, ez szerez neki tekintélyt, becsülést.