Evangélikus gimnázium, Budapest, 1880

AZ ÖSZTÖN ÉS KIELÉGEDÉSE. Ama két ellenes pont, melyek közt az emberi élet sarka mód­jára ide oda hányatva lefolyik, melyek egyikét mindig magában viszi s kerülni akarja, másikát ritkán találja s csak perczekre bírja: a szük­ség s a kielégedés. Végessége folytán mindenkorra a szükség uralma alá vetve, keresi az egyén folyvást a kielégedést s nincs perce életé­nek, nincs pontja működési terének, melyben az egyes úgy mint az egész nem e két állapot végzetes antagonismusától szabad volna. A szükség vezérli mívelődése lépteit, a kielégedés megjelöli haladása mértékét, pedig gyakran mint a szomjazó Tantalus gyümölcsök után kap, melyek elérhetetlenül csüngnek feje fölött, célokat tűz ki magá­nak, melyeket csak egy «végtelen sorban» érhet el, vagy megelégszik álmodott dicsősége nemtelen surrogatumaival. Az állapotok ezen váltakozó játékát lényegében megérteni elméleti vívmány, de viszont gyakorlati követelés is, a két megfelelő tag viszonyát kifürkészni, még pedig lehetőleg mennyiségi pontossággal, hogy az ember cselek­vésében végre valahára bizonyos szemmértéket nyerjen s ne vesse el hiú ábrándok kedvéért a használható, de csekélynek látszó valóságot. Mert az élet oly rövid, hogy az igazi célok elérésére is kevés; annál rövidebbnek kell pedig lennie, ha nagy részét hamis céloknak szen­teli, mesterséges szükségletek kielégítésére áldozza, mint azt a modern társadalmak teszik. Szükség és kielégedés kísérik az embert minden léptein, a gyermekkor tűnő játékaitól kezdve a férfiú komoly harcáig magasztos érdekekért, s az egyesek és nemzetek gazdaságainak halá­los versenyét ezen egy rugó mozgatja. A szorításnak, melyet a környező valóság gyakorol, engedve, máris kutattak mennyiségi határozatokat, legalább a mennyire a gyakorlati élet megkívánja. Ma már senkinek nem jut eszébe, egy hadsereg élelmezésénél mennyiségileg határozatlan módot felajánlani; az adag, ha még oly csekélyre teszik is, physiologiai mennyiségi ered­ményeknek kell hogy megfeleljen. Mily csekélynek kell a munkás !*

Next