VII. kerületi magy. kir. állami gimnázium, Budapest, 1900
lyet feltüntet, hogy ha Mocsáry Antalnak azzal a tanulmányával vetjük egybe, melyet „Nemes Nógrádvármegyének Esmértetése“ ez. nagy munkájában közöl. Mindkettőből a nemzeti műveltség kérdései bontakoznak ki, át meg átszőve a napi feladatok és kérdések mellett a közegészségnek és gyermekhalandóságnak, a népesség hullámzásának és a a munkásnép intelligenciája praktikus értékének valóban meglepő taglalásával és fejtegetésével. Ezeknél a tanulmányoknál nem kevésbbé fontosak, sőt a Madách-kutatókra nézve egyenesen megbecsülhetetlenek azok az oklevélgyűjtemények, melyekkel Madách Sándor az atyja halálával elkallódott családi levéltárt kipótolni és szaporítani igyekezett. A rokonok és idegenek, a kik Madách Sándor atyjának Jánosnak vagyonán megosztoztak, illetőleg a közérdekű harczaiban elmerült idealistának birtokaiba beleültek, a dolog természeténél fogva semmit sem szolgáltattak ki, noha egyik-másik térítvényt is hagyott volt, de azért a kölcsönkért okmányok visszaadásáról hallani sem akart, így tehát mindent hiteles másolatokban kellett kivenni, káptalanoktól és hiteles helyektől, jó barátok segítségével és néha titkon, loprást, kerülő utakon. Ezeknek az okmányoknak alapján akarta aztán eleinte saját családjának, azután a többi jeles családoknak történetét megírni, sőt oly közel állott ehhez, hogy már be is köttette a Lehoczky „Szemmatographiájába“ azokat a tiszta papírlapokat, melyekre a kiegészítő adatokat följegyezni készült. Csakhogy akkor kicsavarta kezéből a tollat a halál és a magyar nemesi családoknak várni kellett, míg a Gondviselés Nagy Ivánt oda nem segítette, hogy a Madách Sándor elejtett tollát megtalálja . . . Szinte hihetetlen, ha mindezek után még azt is megállapítjuk, hogy Madách Sándor e mellett az emberfeletti elfoglaltság mellett még költészettel is foglalkozott. Igenis, pedig úgy volt. Találtam tőle egy Ossianra emlékeztető német nyelven írt elmélkedést az emberi életről és egy sapphói formában írt töredéket, amelyen megérzik a Klopstock és Mathisson hatása. Mindkettő az alkonyodó napot, az élet búcsúzó örömeit emlegeti csöndes melanchóliával, de egyúttal keresztényi önmegadással. Szándékosan nem szóltunk eddig Madách Sándornak egy kiváló alkotásáról, az alsó-sztregovai családi könyvtárról. Ezt is ő alkotta a semmiből, sokoldalú ismereteinek megfelelően, de különös tekintettel korának titkos társulataira és a világtól elzárkózó szellemi mozgalmaikra. Ha ezt a könyvtárt érdeme szerint akarnák jellemezni, külön jókora tanulmányt kellene írnunk. A Mesmert és