Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-01 / 190. szám

366 vinni, miszerint képesek lettek volna a szabadság üdvöt árasztó gyümölcseit kellőleg élvezni, nem pedig hogy, mint jelenleg, tartani kelljen a szabadságnak szabadosságra le­endő átalakulásától.­­ Nehogy azonban ezen nyilatkozásom által valakitől nem haladó embernek tekintessem, kinyilat­koztatom: mikint elvileg tökéletesen sajátom a határozat; azonban tájainkra alkalmaztatólag filius ante patrem! ’S in­kább óhajtottam vala, ha ezen ügy asz.birákbölcs belátására bízatva, helyette az épen e tájon olly gyéren lévő népnevelő tanodák szaporítása lépett volna életbe. — Közgyűlésünk érdekes­ részét tévé még Szabolcsmegye körlevele, mellyben értesítteténk az administratorok kinevezésének halmaza miatt , a tervezett uj kormányrendszer behozatala feletti aggodal­mukról ; ’s ámbár e megye rendei a főispánok megyékbeni állandó lakásukról szóló törvény életbeléptetései az igazság gyorsabb és pontosabb kiszolgáltatása tekintetébe­n új­ja , mindazáltal méltó aggályukat nyilvánítják: mikint meglevő főispánjok mellőzésével a kormány helyetteseket nevez Miért is nádor ő fenségét az iránt megkerendőnek elhatáro­­zák , hogy kegy. királyunk akaratát oda vinni méltoztassék, miszerint a meglevő főispánok helyett helyett­esek ne neveztes­senek. A többi előfordult tárgyakról, mint egyesek ügyeit illetőkről itt hallgatok. Biharból. (A 1888. számban megszakasztott közgyü­­lésreli tudósításnak vége.) Az intézvény minden pontját kü­lön tárgyaltatván, az i főre nézve T. D. főjegyző hivatali felfüggesztése foganatosíttatott,’s a vádiratok a bűnvádi ke­reset­ mielőbbi foganatba-tétele végett a főügyvédnek kiadat­ni rendeltettek, de jegyzőkönyvileg megjegyeztetett, mikép a rendek azon meggyőződésben vannak, hogy akkor, midőn volt főjegyzőjök­nek nem rész szándékból, hanem kötelesség­­mulasztásból eredt hibája felett bíráskodtak, a megyei élet természetéből folyó gyakorlatuknál fogva intézkedtek, melly jogukkal más tisztviselőjök irányában is folytonosan éltek. A 2dikra az intézvény folytán Zs. I. megyei főorvosnak elis­mertetett ugyan­is fizetése is kiadatni rendeltetett, de ez eset a sérelmek halmozatához soroztatni rendeltetett. Ebből fo­­lyólag a 3dikra néhai főpénztárnok örököseinek az attól tör­vénytelen végrehajtás útján, a pénztár-vizsgáló küldöttség által elfoglalt 1000 plért visszaadatni rendeltetett, de mint­hogy a nevezett küldöttség ebeli eljárását a megye magáévá tette, annak, hogy a kamatok a pénztár-vizsgáló küldöttség által téríttessenek meg, helyét nem találta. A 4-dikre, azaz: a kir. biztos által követett vádközlési modort illetőleg, a KR. kijelentették, hogy az 1805: 5. 1.czikkből merített elveikhez, jegyzőkönyveikben ’s felírásaikban lefektetett nézeteikhez foly­tonosan ragaszkodnak, azaz más szóval: az intézmény e pontját el nem fogadják. Az 5ikre főügyvéd Dobozy Mihály a kir. biztos által rendelt megrovására az határoztatott, hogy miután e részben végzése van a megyének, hogy csak azon esetben, ha a többség hozzájárultával határozatot mondva szólítja föl az elnök a főügyvédet actio föltételére, tartozik azt fel­tenni, ez által a főügyvédnek irány volt adva, és így, ha e részben tévedés volna is, a­mi el nem ismertetik, azt a me­gyének kellene tulajdonítani, nem a főügyvédnek, ki mint tisztviselő a végzésnek engedelmeskedni tartozik, minélfogva a BR. a főügyvédet megrovás alá eshetőnek nem tartják. A­ddikra a kir. biztos munkálatának folytatásáról, é s annak Viszták János ellen feladott vádakrai kiterjesztéséről szóló tudást illetőleg, a kir. biztos kész szívvel elváratik, azon re­ményben, hogy a kir. biztos munkálkodását törvényhez al­kalmazóban, felsőbb kir. utasítások nyomán bevégzendő. Végre Zikre, miszerint a főisp. helytartó elmozdíttatásának helye nem találtatván, a BR. a főisp. helytartó irányában tar­tozó engedelmességre utasíttatnák, az határoztatott, hogy a tisztelet ’s vele egy után járó bizalom tetteken alapszik’s idő érleli meg , és hogy nem aludt ki keblükből a szikra, melly kedvező körülmények ’s kölcsönös egyetértés között a béke fáklyáját tartós lángra gyulaszthatná, mihez biztos reményt táplálnak, ha főisp. helytartó e mliga e gyűlést megnyitó beszédében foglalt igék testté válandanak, — a főisp. hely­tartó s a megye közt lévő hivatali kapcsot pedig illő tiszte­letben tartandják. — Ezen tanácskozási eredmények után felhoza o mliga, hogy mielőbb tisztujitást tartandó, szük­ségesnek látja a nemesi összeírásban közbejött hiányok pót­lására küldöttséget rendeltetni, mi is a Bt. hozzájárultával megtörténvén, ő marga a tisztújítás határnapját június 23dik napjára kitűzte. Ezek révén közgyűlésünk tárgyai, tanács­­jellemzésére meg kell jegyezni, hogy szélcsend uralkodott, s az indulatos személyeskedés hullámai, méltá­­nyosság és üledék közzé szorított medreikben veszteglenek. És hála az égnek! hogy három év lefolyta után helyhatósági amink közt találkoztunk azon méltósággal, mellyel, mint tanácskozásaink rendes kellékét, ezúttal még csak vendég­­ként mertük üdvözölni. — Közlésemet ekint berekesztve épen kifeiezni°Vm?rk fe!ftli v°rmes reményeim^ akarám még épen a lefolytablakom alatt három Politikusnak hítták fel^ISSr??® v1°naüíOZOÜ hevesebb okoskodásai fia D F tUtlTk i­AZ-elf áI1Uás h0^ Jeles hazánk­­csendességét , köszonhatják a lefolyt tanácskozások . sehet mert, úgymond, szégyentelték a személyes­­kedők e mesterségüket hazánk jeleneit tekintély elött 's ámítani ak­arak­ot, mintha ez mindig úgy lett volna A má­sik pedig azt monda, hogy azok, kik°a személyeskedés“» kerestek kitüntetést, a szégyenkedést nem ismerik hanem hallgatlak, mert D. F. monda: nincs igazatok hallgassa­tok; — hallgatlak még azért is, men az alispán állat meg­indított azon ív, mellynek programmája szerint minden tiszt­­viselőnek ki kellett volna írni, melly párthoz szegődik a megindító ’s pár barátján kívül üres maradt. A harmadik úgy okoskodott, hogy a főisp. helytartó tiszteletére adatott fáklyás zene, és az önkénytesen összecsoportozott nagyszámú nemes­ség sok embernek rögtön felnyitotta szemeit, ’s igy jobbnak látszott hallgatni, mint tán nemes vendégünk előtt cserben, azaz kisebbségben maradni; egyébkint barátim! folytaté ez, mindegyikünknek van egy-bs igaza de hnerv a múlt e milesi látszólagos Deue csau m­erans lactica volt mellyel a főisp. helytartót, kinek nagylelkűségét ’s áldott jó szivét rászedni akarnák, hogy a közelgő lisztuji­­táskor ismét olly állást nyerjenek, mellyben szemtelenségei­ket újabb erővel folytathassák. Boldog isten! gondolom ma­gamban, miilyen furcsa okoskodások! bár csak ez mind alaptalan csevegés lenne, és a béke angyala árasztaná ránk tartós malasztját. — A rendes levelező. Szabadka. Május 20 án, tehát épen akkor, midőn a jászok és kunok nagyszerű ünnepélyüket ülték, mi is egy a maga nemében nem kisszerű látványnak voltunk tanúi. Lóver­senyünk volt.... ’S ki ismeri helyzetünket, az előtt e tény nem fog csekélynek látszani, mert Bácsban általában sok erő fekszik, csakhogy minden élet nélkül legtöbbnyire használat­lan — mit illyenkor érzünk legjobban, midőn olly sok szép életjelt látunk csak egy vállalatnál is — minő a lóverseny — felfedezni! Mi válhatnék minden illy sok egészséges erők felhasználásából! Mivé leendettünk, ha már rég az öszpon­tosítás ’s ebbül kelő élet baráti vágytunk volna lenni ?-----­Oh de! legtöbbször a hullám árjaival vitetjük magunkat, pe­dig a szabadulás — az élet országa mindig csak a küzdésben áll. ’S ezt mi ha tudtuk is, eddig nem sokat gondoltunk vele. A jövőre nézve örömmel mondom, hogy hitem más. De hogy a jövői készületeket megérintsem, nem lesz talán szükségte­len ez idén véghezvitt lóversenyünket is rövid vázlatban előadni, hogy a kezdetből lássa az olvasó, miként itt csak akarat kell, hogy sok egyéb vállalat is köztünk életbe léphes­sen. Más nagyobb városok példájára tehát 85 egyén irta ma­gát csak hamar alá, tiz pengő fíjával számítva egy egy rész­vényt olly végbül, hogy még az idén 8 futásra díj tűzetve ki, a lótenyésztésnek ezáltal elvégre nálunk is nemesitő iránya ’s alapja megvettessék. ’S igy történt, hogy az e végre szüksé­ges dúsan megaranyozott ezüst billikomok, szép munkálatu lovagostor ’s egyéb pénz­díjazások csak hamar kihirdetve ’s az illetők által fentebb kitett napon mégis nyerve lőnek, a tengernép nagy mulatságára, kik a rendesen körül korlátozott és zászlókkal ’s emelvényekkel díszített pályatért foglalák körül, ’s élénk részvétüket lelkesítő kifakadásaikkal árulák el. Ezekhez még csak azt jegyzem meg, hogy nyomatott gyepkönyvünk, ’s továbbá hogy sok vidéki látogatóink való­nak, úgy hogy a hintók sokaságát tekintve méltán nevezhet­tük a május 20-ai napot: ünnepnek. És a jövő e tekintetben még többet kecsegtet! mindenütt forrongás­os készület mutat­kozik már előlegesen is, mellyek mind a jövő évben tartandó lóversenyre vonatkoznak. Szóval a lófuttatásnál egyesülve tenni kezdettünk valamit, hogy aztán többre is menjünk. ’S ebben fekszik nyereségünk. Végül még csak annyit mondok, hogy a bácsi lóverseny ha egyébben nem, bizonyosan érde­kességben ’s szép elrendezésben már most is a pesti és so­mogyi mellé állítható. Legyen ennyi lóversenyünk rövid meg­ismertetésére ! V a­l­é r v. BUDAPESTI HIRHARANG. Wesselényi Miklós b. múlt szerdán este fáklyás éjizenével tisztelteték meg. — Ugyan­azon nap a Kör fényes lakomával viszonzá Willmers azon szívességét, melly szerint a „Fóti dal“-ra szerzett jeles vál­tozata a Körnek adó, ámbár mű árusok már háromszáz forintot ígértek e művéért. A derék művész ebéd előtt, alatt és után mintegy nyolczszor hallata magát zongorán, és lelkes játéka által legnagyobb elragadtatást szült. Igen meglepő volt azon­ban, hogy egy dán népdalában sokan valóságos és a nép alakin még most is élő p­a­­­ó ez népdalra ismertek. E sze­rint utoljára csakugyan el kell hinnünk, hogy finnek, lappok, cseremiszek, vagy épen csuvaszoktól származnak a magyarok, mi annál valószínűbb, a ma divatozó szónyomozásnál fogva, mivel a magyarok csakugyan most is többnyire finnyások, lapos erszényűek, cserélgetni szeretnek és csodákat várnak boldogításukra, azaz: csodaszomjasok, vagyis csuvaszok.­­ Néhány nap előtt olly sűrű köd borult Budapestre , hogy a gőzösök csak 9 óra után indulhattak, é s már szinte szo­­morkodni akartunk, hogy olly nagy nálunk a sötétség, de némileg vigasztalódhattunk, mert a többi állomásról is ha­sonló akadály miatt, szinte csak 9 óra után lehet­ a hajózást megkezdeni. — Curent és Lej­ars műlovagokat tömérdek nép várá a pesti Dunaparton, ’s csak azt csodáljuk, hogy a mű­vészi idomitású lovak virágfüzérekkel nem tiszteltettek meg. — Több lap folytonosan több hónap óta korhol már három rendkívül gazdag urat, mivel nem akarnak házaik előtt jár­dát rakatni; talán inkább azokat kellene megróni,kik három embernek nem tudnak parancsolni. — Szinte többször volt már említve, mikép a bérkocsisok és targonczásoknak meg­­lillasott a járdákon­ ügetés ; az érdemes bérkocsisok és tar­­gonczások végre megunák a sok parancsot és korholtatást, és az iránt szándékoznak folyamodni, hogy kedvükért inkább a gyalogoknak lillassék meg a járdák használása; ezek talán­­­s inkább fognának a tilalomnak hódolni. — Múlt szerdán este „Pannónia“ gőzösről, midőn épen a bombatéren kikötött, a hajósuhancz vizbe zuhant, és a fölzaklatott hullámok által azonnal tova­sodortatott. — Budapesti l. olvasóinkat még egyszer figyelmeztetjük, hogy holnap Fáncsy jutalmaid elő­ször adatik nemzeti színpadunkon „A tabu színmű ” szakasz­ban, Szigligetitől. Fáncsy rendezői és színészi érdemei elvi­­tázhatlanok, Szigligeti ezen legújabb mű­vét pedig csaknem valamennyi közt legsikerültebbnek merjük mondani. E két körülmény tehát méltán telt házat igényelhet. — Tomala jun. 22 én a városligeti Hermina téren eddig itt még soha nem látott nagy népünnepet fog rendezni. — A jól nevelt csikók gazdái a közelgő lóverseny alatt ismét díjakban részesü­­lendnek. — Q G­y ú r 8­­­a­p­i­t­ó - t­á­r­s­a­s­á­g. Az alapszabályokban kitűzött befizetési rendszer nyomán, az első alapítók a második, a későbbi aláírók pedig az első részletet július 1 — jéikig tartozván befizetni, a t. ez. részvényes urak ezennel figyelmeztetnek, hogy 100 — 1000 tett aláírásaiktól 25, az 1000 és ezeren felül lévők­től pedig 11­0/i perjeiknek egyesületi pénztárnok Fröhlich Frigyes urnái leendő befizetéséről gondoskodjanak. A t­­ez. ívtartók egyszersmind hivatalosan kéretnek, hogy a köröztetett íveiken tett aláírásoknak pontos és kiegészített másola­tát június tökéig a jegyzői hivatalhoz (Szarka-utcza b. Forray­­ház) beküldeni, a kezeikhez vett ígérvényekről pedig a társasági pénztárnál, választmányi határozat következtében okvetlen számolni méltóztassanak. A 10 pftos aláírások iránt tett tudakozódásokra nézve ezennel hivatalosan válaszul adatik, miszerint azoknak befizetésére leg­könnyebb, és legegyszerűbb mód a jelenleg ajánlkozó pesti vásári alkalom. Méltóztassanak a t­­ez­­ivtartók a befizetett 10 ftos alá­írásokat a névjegyzékkel együtt fenczimzett pénztárnok úrhoz uta­sítani, hol azok az illető nevekre irt ígérvényekkel tüstint ki fog­nak cseréltetni. Költ Pesten, május 30-án 1845. — K­u­t­h­y Lajos, egyes, jegyző. I­p­a­r­e­g­y­e­s­ü­l­e­t. (Uj tagok. Adakozás. Képviselők.) A folyó hónap 16án tartott ülésében igazgató választmányunk örömmel értesült egy hivatalos levélnek folytában, mikint a debre­­czeni régi casino, rendes részvényi aláírását, mellynek következté­ben három évi díjait már lefizette, most megörökítette, és az örö­­kítvény tőkéjét, 40 ftot pénztárunkba már be is adta. -­- Óhajtjuk, hogy a debreczeni régi casino újabb tette ösztönül és kezde­ményül szolgáljon olly részvét nyilatkozásra, melly az említett tan­szék díjazását lehetségessé tegye. — Irinyi János az ivén Biharban aláírtak rendes részvényeket: Nagy István, Kis-Szántón; Csa­­nády István, Herbályon; Kassán: Várjon Gábor, a város al­jegyzője ; Pesten: Emich Gusztáv könyvárus, és Szerelmes Miklós Iythograph. Dr. és Prof. Sadler úr olvasóteremünk számára ide ajándékozá e czimü könyvet: „Dictionnaire de Findustrie ’stb. Par Duchesne. Troisième edition. A Paris An. IX.“ —Fogadják, mind uj tagjaink üdvözletünket, mind adakozónk köszönetünket. Kassai képviselőnk , t. Szentimrey András úr, mind megyei hivatalától, mind egyesületünk képviselésétől megválván, hellyette Várjon Gábor úr szíveskedett ügyeink gondviselését elvállalni. Őszinte szívességgel fejezzük ki elismerésünket a lemondottnak eredményes fáradalmiért, — ’s hazafiui bizodalommal kérjük fel újabb ügybarátunkat tevékeny buzgólkodásra. Május 20. 1845. — (Építészi szakosztály.) Vonatkozva a Hetilapnak Tik szá­mában foglalt közleményünkre, tisztelettel értesítjük a t. ez. közön­séget, mikint az építészeti szakosztálynak mind a 9. helybeli tagja meg van immár választva, sőt, miután a választást el­fogadák, most már meg is alakítva. Elnök: 1. Győry Sándor, titoknok: Graefl Károly, tagok: Cassano József, ifj. Discher József, Dr. Henszl­­mann Imre, Vásárhelyi Pál, Wagner, vasúti mérnök, Ybl, építész, és Zitterbarth Mátyás urak. E szakosztály már mégis kezdte mun­kálatait, — ’s ha ki a közönség vagy iparos osztály tagjai közöl valamelly e szak körébe eső mű felett ítéletet kíván, akarjon az igazgató választmányhoz fordulni, melly a szakosztálynak szüksé­­séges eljárása iránt intézkedni fog.­­ (Iparos gyülde.) Van szerencsénk figyelmeztetni a tisz­telt közönséget, mikint egyesületünk nagy tereme, (Ujvilág utczai Ilkeyházban,­lső emeletben) mint iparos gyülde, ma, délelőtti 11 órakor fog megnyittatni, mint erről már a napi falragaszokban is történt hiradás. Ismételjük, hogy a gyülde minden iparügyes em­bernek nyitva van, minden díj fizetés nélkül, naponkint, déli 11 és 1 óra között. Május 27. 1845. KÜLFÖLDI IRODALOM. X. Das Princip der Erblichkeit und die französische und englische Pairie. Ein Beitrag zur Geschichte. Berlin, Stettin und Elbing, in der Nicolaischen Buchhand­lung. 1832. De la Pairie et de V aristocratie moderne. Par le­tte Auguste Cieszkowsky, auteur du Credit et de la Circulation etc. etc. Paris■ Librairie D'Amyot, Editeur, 1844. (Folytatás.) Nemzetnél, mellynél a históriai hagyományok ’s gyakor­lati fogalmak üres elméletnél többet nyomnak, a nemesség több, mint monarchiái — nemzeti institutio. Ott a democra­­tiának azon értelemben , mint másutt, hol az általános bir­tokfelosztás a többséget emeli uralgásra, venni szokták, sem­mi nyoma. Angliában a városok rendszerezvék ’s a nemes­séggel szilárdul egybekötvék. Mindenike egy kis köztársaság, mellyet az aristocratia fentartó szelleme vezet, mig az aristocratia a korona kiváltságai által vezettetik ’s olygar­­chiává nem fajulhat. Mindazon változások, mellyek más or­szágokat felbolygattak, Angliában, hol minden realitásokon fenekük, semmit sem tehettek. A király, nemesség és nép itt három testület, mellyen a nemzet szabadsága alapszik, ’s a kormány életében az aristocratia mint tisztán monarchiai elem­e minden egyéb elemnél és annálfogva túlnyomóbb, mert maga az angol democratia is erős aristocratiai bélyeget ölte fel. : „ „ A jószág oszthatlanságának — vagyis az elsőszülött­­ségnek — másik kitűnő haszna az, hogy vele ivadékról iva­dékra hagyománykép némi családi törvények szállnak át, mellyek szent tiszteletben tartatnak. így marad meg a forró ragaszkodás mindah­oz, mit az elődök alapítottak; mi ter­mészetesen a felosztható és kézről kézre kerülő jószágokban nem történhetik. Az idegen birtokost semmi sem csatolja elő­de jámbor emlékéhez; ő idegen, és idegenek fogják tapadni nyomait, ’s idegen szívben idegen iránt semmi kegyelet nem keletkezhetik. Kétségtelen az is, hogy a nagy elődök pél­dája mindig viszhatással bir a lelkesebb utódokra. Az angolok híven ragaszkodnak őseikhez, kiknek eszé­­lyességét, előlátását, közszellemét és honszeretetét Anglia történetének minden lapján feltalálják, és mint legszebb örökségöket, szent ereklyeként tisztelettel őrzik.

Next