Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-06-03 / 191. szám

táblájához a mostanihoz képest. És ezen kitéré­sünk után átmegyünk az 1613diki országgyűlés menetének vázolatára. (Folytatjuk.) S megyéje és városok. Borsodból. Miskolcz, május 27. F. hó 15től 23ig tartatott Borsodban az évnegyedes közgyűlés. Kezdetben a tanácskozó nagyobb teremet egészen megtölté a rendek fölös száma, és első alispánuak örvendezve olvasá fel a mintegy tíz sorból álló , üdvözlő és megnyitó szokott beszédet. Ki­emelte abban az egész Európát átlengő békét, ajánlván a­kiknek hogy a tanácskozásban a béke lelkétül vezéreltesse­nek. És bár helyre állna a béke Borsodban , de mig lelkünk nagyravágyását mindenek fölé helyezzük, ’s nem bírjuk azt a közbékének áldozatul oda adni; mig azt hiszszük, hogyha vagy magános életbe viszszalépünk, vagy ha e v.­ama hiva­talt törikszakad el nem érjük , fölfordul a megye, s a haza elvész addig a béke emlegetése ajkunkon csak gúny, kiva midőn más részről azt prédikálgatjuk, miszerint a pártokat kifejteni és rendezni kell, ’s kivált midőn jó eleve kezdjük már a választók seregét szokott csalétekkel édesgetni ! Bo­csánat e kitérésért, most visszamegyek a fölvett tárgyhoz. Megnyitó beszéde után elősoroló alispánunk a tanácskozás tárgyait, megjegyezvén a fels. canczellária leirataira, hogy „azokban semmi sincs“ csak rendes perkrad­atiót kívánnak, ’s megemlítvén, hogy a megye levéltárában gróf Buttler Já­nosnak egy végrendelménye van , melly a betéteikor kelt ha­tározat szerint a rendelkező halálának köztudomásra jötte u­­tán azonnal kihirdetendő. Ki­hirdettetett legelsőbb is a jóem­­lékü gróf valóban szép végrendelete, melly kizárólag phi­­lantropicus czélokat foglalt magában, végrehajtóul Borsod­­megyének a gróf halálakor reform, valláson leendő alispánja neveztetvén ki. Mivel pedig jelenleg mindkét alispán helvét­­vallása, kérdés támadt, mellyik bizassék meg a végrehaj­tással? Első fölkiáltás az első alispánt tisztelé meg, de föl­­szólalások történtek a másod alispánt kiküldetni kívánók, ’s a fölhozott okok és különösen azon féltékenyen őrzött érdek, nehogy az elnökség — hacsak egy gyűlésen is — más ke­zekre kerüljön, győztek, ’s kiküldetve a másod alispán jön. Ezen tárgy befejezte után, a rendek Szabolcsnak a főispáni helyettesek ügyében szét­küldözött levelét tűzték ki tanács­kozás tárgyául.­­ Az első szónok nem talált sérelmet sem a kinevezésben,sem abban, hogy azok a megyében lakni és minden tanácskozásban részt venni kötelesek leendőnek , de igen abban, hogy gazdag fizetésük felől a kormány egyol­dalúig intézkedett, azonban sem fölirást sem más részletes intézkedést nem kívánt, hanem csak óvást javaslait tétetni s megiratni Szabolcsnak, miszerint ha ezen intézkedés törvény­telen irányt fog venni, ellene mi is fölszólandunk. Másik szónok megemlíti, hogy ezen intézkedést a törvény végrehaj­tásának tekinteni nem lehet, mert az rég elévült ,s különö­sen a 36 : 1536. soha teljesedésbe nem vétetett; kifejti mi­­kint ezen intézkedés a múlt országgyűlésnek eredménye, hol elv gyanánt kimondatván, miszerint alkotmányos országban csak a­ nemzet többségével kormányozhatni, következőleg az azzal nem bíró kormányfiaknak le kell lépniök, ezen elv igaz­ságát a kormánypártiak is elismerték, de azt mondták: „ti nem vagytok a nemzet többsége.“ Most tehát a kormány czél­­ja magának többséget szerezni, a megtartott főispánokkal országgyűlésen maga mellett szavaztatni, helyettesek által a megyékben utasításokat készíttetni sat. Javaslá a szónok ez­­okbűl a pártok kifejtését és rendezését, mellyek által ki- hivatik szabadsajtó, képviseleti rendszer és utasítás nélküli követek, miken kivül üdvösség nincs. Egyébiránt fölírni e­­zen szónok sem kívánt, hanem országgyűlési modor szerint írásban nyujtó által a jegyzői hivatalnak határozatjavaslat gyanánt — a pestmegyei ez érdemben hozott végzést. A 3ik szónok előadása — kit azonban senki sem pártolt — annyi­ra szóhalmazba volt burkolva, miszerint belőle csak az volt kivehető, hogy Szabolcs modorában fölírni kíván. A rendek többsége megismeri ugyan , hogy a főlsp. helyettesek újabb rendezése alkotmány elleni irányt vehet, mindamellett részletes intézkedésbe ereszkedni nem kívánt, hanem föntarta a teendőket a tapasztalat utáni időre. Hosszas tanácskozás és délutáni egy óra után az elnök ez értelemben mondá ki a végzést,­­ azon mentő záradékkal, „ha a Bt. akaratát jól föl­fogta.­ És ekkor furcsa jelenetnek voltunk tanúi, mert a végzés kimondása után, az elnök székéből fölkelt ’s fölkel­tek vele együtt a rrk. is, és jön oszlás az ajtó felé. De tet­szett némellyeknek a kijelentéssel meg nem elégedni, és foly­tatok a tanácskozást — állva, noha kérdésbe vétetett, ha illy tanácskozás a rrk. nagyobb része eltávozta után törvénysze­­rű-e? Mindamellett is azonban, hogy némellyek az ajtótól viszszajöttek, némellyek eltávoztak, csak tanácskoztunk bi­zony mi, sőt miután hosszas habozás után az elnök leülni jó­nak látta mi is leültünk, ’s végzéssé jön , hogy mi Szabolcs megye alapos aggodalmát osztjuk ugyan, de sem fölirni sem más részletes intézkedésbe ereszkedni ezúttal nem kívánunk, hanem majd felszóla­lunk, ha kell.­­ Ezen gyűlésen ér­­tesültünk hivatalosan koronaőr ,s még tőlünk búcsút nem vett pispam helyettesünk a nm. tartományi biztosság elnökévé lett kineveztetéséről, shogy jegyzőnk, örömünk tolmácsolásá­tól megemeltessek, nagy szárazon kedves tudomásul vettük Most érkezett le a nm. magyar kir. httótanács utján, a koro­­na-kávéházban megtépelt táblabiránk öfölségéhez benyújtott folyamodása , ’s beadatott egy másik táblabiránk erre vo­natkozott folyamodása is; mindkettő fölolvasatlanul a nyo­mozó küldöttségnek kiadatni rendeltelvén. Kik olvasták mondják, sok furcsa van e folyamodványokban, de mi­­ azt nem tudhatjuk, mert noha nyilvánosság baráti vagyunk, tit­­kolódni ollykor ollykor szeretünk. Megtudtuk, hogy a nemesi tartozásokból 16,000 pgőft még beveendő, 490 ft pedig már bevehetten. — A jászkerület által megítélt két — állítólag megyénkben tartózkodó — egyed elfogatása felsőbb helyről parancsoltától!,, de mivel a jászkunok szabad levelezési jog­gal bírnak, elhatárzók, hogy az ítélet közlésével azok keres­senek meg bennünket, és ha annak folytában nem tennék a teendőket, azután panaszkodjanak. Egy tárgyat tartok még megemlitendőnek, ’s ez, a m. keresztesi nemesség dolga, mellyel az úrbéri szerződés megkötése felső helyről sü­rgette­­tik. Ezen nemesség ősei, egri várőrzők voltak, ’s mostani birtokukat hátra volt zsold fejében kapták, természetesen kir. adomány nélkül. Eredeti szerződésük fölbontatott, ’s ezóta sorsuk olly ingatag, mihez hasonló e hazában talán nincs ; noha a fejdelmi kegyelem még a múlt század utolsó tizedé­ben rendelt velük, előbb örökös, majd ideiglenes szerződést köttetni. A tiszti kezelés sokszor rendetlenkedésre bírta a fe­jedelmi szóban bízott, de teljesültét haszontalan remény lett lakosságot, é s az igazság fenyíteni volt kénytelen a legkegyel­mesebb ígéret teljesítését békételenkedve sürgetőket. Végre lefolyt egy úrbéri pör, minek folytában ő felsége mint földes­­ur, csakhogy ezen sok képen hányatott község jövőjét bizto­sítsa, az általok birt telkeket 1838 ban úrbérieknek nyilvání­totta, ’s őket, elődeik dicséretes érdemei tekintetéből szeli­­­debb szerződési bánásmód alá vétetni rendelte, — és 1838. óta a szerződés megkötve nincs! ’s ki tudja mikor lesz?! (5} Szeged, május 29. Tudósításomat azon vízözön megírásán kell kezdenem, melly határunk legnagyobb részét, különösen a bánsági oldalon ápril közepétül jelenig borítva tartja ’s bennünket folytonosan remegtet. Emberek emléke­zete óta Tiszánk vízállása nem volt illy magas. A legköze­lebbi három áradás u. m. az 1772, 1816 és 1830 ki közt, az első legnagyobb vala, magassága t. i. 24 láb, 3 hüvelyk és 5 vonal. És e magasságot a múlt april 27-i vízállás egy vo­nallal haladta meg. Többször említett hónap 20ka óta na­ponkint mintegy másfél ezer kéz foglalkodik a partok tölté­sével , ’s mindamellett is a víznek városunkba rontását két­szer jelentő vészharang is nagy munkába került rohamát visszatartani. Ugyanazon hó 28án a vizár megállapodék, e f. hó közepe táján azonban ismét növekedni kezdett, ’s midőn e sorokat írjuk, az ápril 27-ei vízállás már több mint négy hüvelykkel van meghaladva. A tőlünk Szőregig vivő töltés három helyütt szaggattaték el, úgy, hogy a bánsággal többé alig közlekedhetünk. Pinczéink, kerteink ’s alacsonyabb helyen fekvő házaink vízzel telvék ’s környezvék, sőt ez utolsók nagy részben ösve roskadvak ’s egész Új -Szeged úszik. Szóval: tenger közepett állunk ’s e körülmény az itt külön­ben is drága élelmi­szerek, különösen a zöldségfélék árát jóval magasbító. Illy helyzetben nem tudjuk : a maradó vagy szaladó párthoz csatlakozzunk-e? minden pillanat nagyobb aggodalommal és rettegéssel töltvén el bennünket. A gőzha­jók városunkat folyvást látogatják, úgy látszik azonban, hogy e vállalatot inkább az áru- és termény- mint a személyszál­lítás gyarapítandja. — Gyorskocsi-intézetünk veszteni kezd becséből, ’s utazókat már is fogdosnia kell, mert szerencse, ha kocsija Pestig csak háromszor dől fel. Illy alkalommal legközelebb egy utazónak vállperecze, másiknak lába törött. — A húsnak fontja nálunk 12 vokr, de kimérése olly hiányos, hogy 15 font helyett csak 13,3 helyett 2öt, sőt sokszor még kevesebbet kapunk. Mondják, hogy a mészárszék-bérlők legényiket igen roszul fizetik, melly oknál fogva ezek fizeté­süket illymódon kényszeritvék pótolni. Biztos őrködik ugyan, de az ő utánmérlegezése után a fontszám sohasem hiányzik. Mindemellett is szerencséjének tartja a vásárló, ha hús nél­kül nem kell haza mennie, mert nálunk mindöszze 8 mészár­szék van, ’s ezek közöl is kettő folyton zárva tartatik. — Tiszánkba legközelebb két hajóvarró és egy oláh fűlt, két elsővel a csónak fordult fel, ez utolsót pedig a talp széléről pálinka szédité alá._______ BUDAPESTI HIRHARANG. Uralkodó fejdelmünk ő Fel­sége névnapját múlt pénteken csöndes áhitattal ünneplék a két város lakosai,’s minden kebelből őszinte imák emelkedtek hosszú életéért, mellynek már eddigi üdvös hatása is szá­zaddal emelé előbbre a jóllét­es nemzetiség ösvényén a hálás magyart. Este a színházak ünnepélyesen ki voltak világítva. — Az elővásár beköszönte, még pedig olly hűvös, szeles és esős idővel, hogy mind­azok, kik a martiusi vásárra, a rendkívül rosz idő miatt, nem jöhettek el, most minden köl­tői vérmes képzelődés nélkül azt hihetik, hogy tűrhető mar­tiusi vásárra jelentek meg júniusban , ha csak a most napi­renden levő csodás időváltozásnál fogva, szép nyári nap nem süt már akkor, midőn e sorok olvastatni fognak. Vidékiek azonban már is sokan vannak itt, ’s így a vásár mindenesetre népes leend. A vidékieknek ezennel némi kis utmutatást adunk: mikép mulathatják magukat jól és aránylag igen ol­csón e vásár alatt Budapesten. Szavainkat például olly derék családapához intézzük kiválólag, ki nejével és felnőtt két kis­asszonyával jött Pestre, mert az illy családapák iránt mindig nagy rokonszenvvel viseltettünk. Reggel kirándulás bérkocsin a krisztinavárosi vérkápolnába misére, onnan a városligetbe reggelire, melly a dobos-gyakornokok szivrehatólag egyszerű zenéje mellett különösen jól ízlik, mind ennek ára öt forint; onnan gőzösön (a bombatérrel) császárfürdőbe, és viszsza Pestre, fürdéssel együtt három forint; ezután még két Pa­norámát szemlélhetni meg, két forint, a mi még idő marad délelőtt, azt vásárlásra fordíthatni. Ebéd után legjobb lesz bérkocsin a budai állatseregletbe rándulni, onnan pedig a pesti városligetbe fagylaltra, csak hat forint; ekkor ideje lesz már Curent lovardájába sietni, nyolcz forint, és onnan Ernst meghallgatására a német színházba bérkocsival együtt tizenegy forint; mindezt estelizés rekeszti be a Széchenyi kertben, hat forint. íme, kivánhatni-e ennél több és érde­­kes­ mulatságot egy napra, és mindez négy tagból álló csa­ládnak csak a negyvenegy ezüst forintjába kerülend ! Ezt sokan bizonyosan kevesleni fogják, szabad legyen azonban őket azon biztatással megnyugtatnunk , hogy az említett he­lyek valamelyikén, vagy néhányan, erszényüket igen való­színűleg ki fogják metszeni zsebükből a tolongásban, és így aztán nem leend okuk, a mulatság rendkívüli olcsósága miatt panaszkodni. — Sokan emliték és frák már, hogy a német színház mindig üres, személyesen akartunk tehát e hit mi­­ben voltáról meggyőződni, és egy ismerősünk jegyével né­hány pillanatra betekintettünk, és láttuk, hogy bizony sok­szor alaptalan hírek is szállongnak az illy nagy városban mert a színház épen nem volt üres, hanem tele volt üres* padokkal. — Bizonyos díszes polgári körben nemzeti nyel­vünk szépsége fordulván vitatási szőnyegre, öröm vala hal­lani, hogy jelességei ellen egyetlen szó sem emelkedett. Egy a társaság közöl végre oda nyilatkozott, mikép­p is rendkí­vül szereti ugyan és szépnek is hiszi a magyar nyelvet; de van benne különösen két szó, miknél szebbet még a világ semmiféle nyelvén nem hallott, ’s mellyek hallása mindig legnagyobb örömre ragadja őt. Ugyan mellyek azok? kérdő nagy kíváncsisággal az egész társaság. Ezek: „Válts föl!“ Némellyek azt hiszik, hogy ezen az egyenruhás polgár volt. Irodalmi mozgalmaink legújabb időben kissé meggyérül­­tek, minek csak örvendhetni, ha a mostani folytonos esőzés lehető kártékony befolyására gondolunk. — A svábhegyen pár nap előtt egy magányosan sétáló urat rabló támadott meg, ki azonban szerencsére hurokra került, és lakolni fog meré­nyiért. A kün lakók tehát nemcsak rosz idő, hanem még zsiványok ellen is utalmazni kénytelenek magokat. — Egy lengyel határszéli nyerészkedő meghallván, hogy Budapesten most énekért ezreket szórnak ki, és különösen arról is érte­sülvén , hogy egy magyar csalogány maga minden évben sok ezer forintba kerül, kétszáz csalogánynyal Pestre jött, és csakugyan jó vásárnak örvendett. Beszélik, hogy leginkább a német színházbérlők forgolódtak körülötte, kiknek illy árura igen nagy szükségük van, de siker nélkül, mert az érintett kupecznek egy német csalogánya sem volt, és azzal menté magát, hogy azok nem Budapestre valók.­­ Az „Életképek“ igen érdekes új ingyen-melléklettel készülnek olvasóikat meglepni, czime „Irodalmi őr“, czélja: a magyar irodalom termékeit minden hónapban kétszer fél íven bírálva ismer­tetni, minek nagy haszna önmagát ajánlja. Más valaki al­kalmasint „Irodalmi ellenőrt“ fog megindítani ugyanazon lapban. — © Hírlapi szemle. Nemzeti Újság. (72. sz.) „Büntetőjogi eszmék“ X- től. Ha börtöneink népességét és a büntető rendszerünk javí­tása körüli közönyösséget tekintjük,igen czélszerűnek talál­juk, hogy ezen tanágban is hallunk szózatokat emelkedni, mert azon néhány rabdolgoztató intézet, melly hazánkban, rari nantes in gurgite vasto, feltünedeznek, úgy a mint áll­nak, távol sem eszközük azt, mit eszközölniök kellene , azaz a mit álatóik eszközölni kívánnának általok, ha a fenyítési rendszernél, minden psychologia puszta járuléknak tartatik, mivel foglalkozni a bírák szintelly unalmasnak mint felesle­gesnek tartják. A jelen czikk szerzőjétől reméljük, hogy többel is járuland a II. Újság olvasói elibe. Úgy látszik gon­dolkozni szeret, és gondolkozott is a tárgyról, mellyet itt kezelt; jelenen a testi büntetésekről szól, ügyelve honunk törvényeire, ’s azon megjegyzést teszi, hogy a testi büntetés helyett nem alkalmazhatni statutárius után a szelídebb fenyí­­tési modort mindenütt, hanem ennek használását a bíró be­látására kell bízni, mi hogy megtörténhessék, véleményünk szerint psychológiai tapasztalásokkal felkészültnek kell len­nie. Ellenben hiszi az, hogy a testi fenyítésre nézve törvény által nem határozott esetekben, hol egyedül a gyakorlat sza­bályoz , a hatóságoknak felsőbb jóváhagyás nélkül óvatosan intézkedniük lehet.— Megvalljuk, e tételek felette nagy óva­tossággal és simasággal irvák, határozott eldöntésre nem vezethetnek, azonban, a mint kezdetben mondók, e czikket csak bevezetésnek nézzük más következőkbe. — (73. 74. 75. sz.) „Politikai pártok állása Magyarországban“ Perger­­től. Sz. bevezetésében leírja az alkotmánybontó rohamot, melly Európa minden nemzeteit megszállta, ’s fájdalommal nyilvánítja, hogy a józan pártnál, melly a gyakorlat által szentesített intézményeket tiszteletben tartja, sokkal kisebb számú nyugtalankodók, kik mellett semmi sem új, sem szel­lemi , sem anyagi vedvek, lobogtatják az izgatás zászlóját, egyedül azért olly bátran, mert félénk visszavonulás és el­­csüggedésben nézik sokan,kiknek fellépni lehetne és kellene; ezen erélytelenség a conservativ részről könnyíti valóban az ultrák diadalait; sz. a politikai indifferentismust minden kö­rülményben az alkotmányra nézve károsnak vallja. Hazánk állása politikai tekintetben , mond sz., főleg az egyenetlen­ségen, mellynek mételye olly rég elterjedt közöttünk, alap­szik, miből azután az következik, hogy: „az egyik rész töb­bet teszen , mint a mit tenni szabad ’s tanácsos volna a haza üdvére ; a másik rész keveset, vagy semmit sem teszen , sőt sokkal kevesebbet, hogysem e tétlenségét bűnül betudnunk nem kellene.“ ’S e két ellentét közé van szorítva a haza ügye. Ha összeveszszük a két párt tevékenységét minden tekin­tetben , ha meggondoljuk, hogy a túlpárt nagyobbodni tö­rekszik, tárt karokkal fogadva a közeledőket, a másik pedig hidegséggel , ’s ferde fogásokkal idegeníti el leghiggadtabb elvbarátait, akkor némileg megfejtve lesz azon habozás, azon remegés, melly kétes bizonytalanságban lebegteti.— A múlt országgyűlés sovány aratását egyedül annak tulajdonítja szó, hogy a nemzet akarata nem képviseltetek, hanem a követ egyéni véleményét tolta előtérbe, miáltal természetesen a közkövetelésnek buknia kellett,és ez nem történendett, ha a küldöttek, a küldök utasításai mellett híven megmaradnak. Hogy ez igy van, azt sz. egy pár példával felvilágosítja, ezen felvilágosítások pedig mind ollyanok, mellyeket mint tagadhatlan tolldolgokat az ellenfél czifra beszédei el nem vitázhatnak. — Ugyane fáklyazenés párt egyik főhibája, hogy indítványaikat a szabadelvű­ség legtágabb határaiban teszik, igy kizárva lévén általok minden alku, a kölcsönös közele­dés fehetlen illetik, ’s az eredménytelenség születik, mi igen természetes következése a conservativ párt szerény de káros

Next