Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)

1845-01-26 / 120. szám

64 kötelességünk szerint időről időre benyújtott hivatalos jelen­téseinkből , de egyébiránt is a nyilvánosságnak már nagyobb számmal működött segédeszközei útján, a t. KK. és RR előtt bőven tudva van, mire nézve nincs, de nem is lehet szán­­dékom ez alkalommal ismét szóval az események részletes elősorolásába ereszkedni, hanem a t. KK. és RR. kegyes en­gedésével bátor leszek az országgyűlés folyamának, egyé­niségem szempontjából felfogott jellemét, némelly igénytelen nézeteimmel kisérve, a legnagyobb általánosságban csak rö­vid emlékezetbe hozni.­­ Ugyanis tekintetbe vevén a példátlan terjedelmes k. k. előadáso­kat, tekintetbe vevén a többnyire ezek nyomán kiküldött számos részint országos, részint kerületi választmányoknak halomra nőt működéseit, de tekintetbe vevén nem kevésbbé az ország törvényhatóságai által beadott félezernél többre terjedt indítványokat, már csak ezek fontolásából is kiderül, mikint a kormány részéről nem hiányzott a jó akarat, a nemzet képviselői részéről a kitelhetett szorgalom ; mikint a nemzet is fáradhatlan volt mindazok kutatásában, miket a haza boldogságának előmozdíthatására czélszerüeknek és üd­vösöknek vélt; de kiderül mindenek felett, mikint az alkot­mányos élet minden tényezője rendkívüli mozgalomban lé­tezvén, a nemzet egy nagy átalakulásnak előestéjén találko­zik , mellynek szerencsés vagy nem szerencsés fejlődésétől függhet a nemzetnek jövendő alkotmányos léte, vagy nemléte. Felfogásom szerint nem képzelhető országlási forma, melly mint ollyan in abstracto már, a nemzeti boldogság ki­fejlőd­tetésével ellentétben állna; mert, úgy hiszem, néma formában rejlik a jó vagy rész országlás lényege, hanem magából a formából önként keletkező kormánynak mikinti, czélszerű vagy czélszerűtlen alkalmazásában; ezt erősítőleg, ha a történet íráslapjait tekintjük, fogjuk tapasztalhatni, hogy minden országlási formában találtattak nagy és virágzó, törpe és hervadozó nemzetek; fogjuk tapasztalhatni nem ke­­vésbbé, hogy minden időszaknak, sőt minden éghajlatnak voltak az országlászóli kedvencz eszméi, mellyek korszerü­­leg felkarolva ’s életbe léptetve, üdvös hatással is voltak a nemzet életére közönségesen mindaddig, mig azok, kiket az országlási forma a hatalomra meghívott, az igazság érde­kében eljárni, ’s jelesen alkotmányos viszonyokban a kor kivonatát, valamint a nemzet szellemét eléggé méltányolni, ’s az országlási formának lényeges megsértése nélkül, a kor­mányzást is ahoz idomítani — képesek voltak; de ellenben fogjuk tapasztalhatni azt is, hogy a lehető legtökéletesb or­száglási forma is csak emberi mű, emberi találmány lévén, mint i­lyen, múlandóságnak bélyegét hordozza magán, vagy­is meg fogunk győződhetni, hogy valamint az anyagi élet­ben, úgy a szellemiben sem lévén megállapodás, az örök ter­mészet ezen változhatlan törvényénél fogva a nemzetek idő­ről időre az újjászületésnek terére kilépni kényszeríttettek; és hogy ezekhez képest, valamint más nemzeteknél, úgy hazánk­ban is az átalakulási időszaknak előbb-utóbb bekövetkeznie kellett, ’s beérkezvén az, nem volt egyesek műve; egyesek csak eszközei voltak az örök természet változhatlan törvé­nyének ! — Egyedül az előbb vagy utóbbra jegyeztethetvén netalán mégis meg, hogy a lejárat rendes idejének megha­­tározhatása az emberi számolás körén kívül fekszik ugyan, de hogy akkor, ha a kormányt vezető hatalom hivatásának meg nem felelt, a statusgépnek rendszeres működése min­dig idő előtt megakadt ’s egy rendkívüli állapot idéztetett elő, melly természetellen­es hatásánál fogva, gyakran az egész állományt annyira megrázkódtatta, hogy abból egy kény­szerűért, erőszakolt átalakulás is fejlődhetett ugyan, de ez utóbbi közönségesen, mint korára idétlen, a gyakorlati élet­ben üdvös czélját tévesztő! Mi szolgáltatott légyen okot hazánkban ezek után az át­alakulási eszmék ébresztésére? e helyen vizsgálni nem szán­dékom ; nem szándékom annál kevésbbé , mivel ennek kita­­nulhatása egyébiránt is az enyémnél sokkal nagyobb jártas­ságot, sokkal mélyebb politikai tapintatot igényel. Csak az irányra szorítkozva leszek bátor megjegyezni, miként úgy látszik, hogy az első felrázkodtatás hazánkban is ugyan azon ösvénynek indult, mellynek a közelebb múlt kor tanu­­ságos példája szerint is, más nemzeteknél indulni tapasztal­tatok , t. i. minden alak csak az emberjogot hangoztatja, ez czimezi a lobogót, melly kitűzve van, hogy a kisebb szám által képviselt hatalom gyakorlatában részesíttethessék az összes nép! Ezen eszméletileg felséges, elragadó, de a legyőzhetlen gyarlóságok seregével szüntelen küzdő emberiség természe­tével kevésbbé összeférhető tan,— mellynek már annyi meg annyi véráldozat hullott, ’s mellynek mindamellett a gyakor­lati élet még eddig uralkodó széket sehol sem emelt, fog e hazánkban más eredményre virradni? fog-e kevesebb bor­zasztó jelenetekkel járulni? a jövendő fejtendi meg. Én bí­zom az isten határtalan kegyességében, ’s erősen hiszem, mert erősen hinni akarom, hogy a magyar e részben is más kárán okulva, a dolgot kellők­nél túl hajtani nem fogja; hogy azonban a lefolyt országgyűlésnek ez volt legyen jel­lemző típusa, eléggé feltűnhetett, a tanácskozásoknak kö­zönségesen ismeretes modorából, de feltűnhetett nem ke­vésbbé azon számra kevés, de szellemre igen dús törvények­ből , mellyek a többek közt, a vallás és nemzetiség, de kü­lönösen a hivatal- és birtokképesség tárgyában keletkeztek, mellyeket sarkalatosoknak is nevezhetni vélek, mennyire azokban látom sarkalni hazánk jövendőjét­ a vallás és nem­zetiség törvénye megveté az egység, megveté a lelki nyuga­lomnak, minden erőteljes átalakulási lépés nélkülözhessen két fötényezőinek biztos alapjait; mire támasztva, a hivatal- és birtokképesség, rést nyitott az alkotmány sánczaiban, mi­nek aligha már mellőzhetlen következménye nem lesz, azok teljes leomlása, tökéletes elszélyesztése, vagyis a kisebb számnak a nagyobb számbani, az öszves népbeni beleolvasz­­tása! — Másfélévi vajúdás után, gyakran az egész nemzetet kétes rémülésbe döntött kifakadásoknak, ez jön szülötte, ’s ezzel az országgyűlés befejeztetett; befejeztetett talán nem időnek előtte, talán nem a nemzet kárára, mert a már túl­feszített kedélyek pihenésre, a nemzet az egymásutáni lépé­seknek bővebb meggondolására,a mellytöl annyi, mellytől még minden függ, kivántató időt nyert! — Addig is pedig A­mi az ezennel már kifejtett átalakulási előzményeket illeti, miután alázatos nézeteim szerint, mellyeket előrebo­csátani bátor valék, országlási forma nem képzelhető, melly a nemzeti boldogság kifejlődhetésével ellentétben állna, az átalakulás korszakának pedig minden nemzetnél előbbutóbb beérkeznie kell, ezt szem előtt tartva, részemről kétszeres örömmel üdvözlöm e gyermeket hazánkban; üdvözlöm, mi­vel születését nem a vérpadok borzasztó működése segíti; üdvözlöm, mivel ekinti születése némi kezességül szolgál arra, hogy a további kifejlődés is békés uton fog eszközöl­tetni; — ’s ugyan ennélfogva e részbeni politikai hitvallo­másomat is ezennel nyiltan kijelentem abban, hogy minden ellenszenv legyőzése, ’s e gyermeknek ezentúli gondos ápo­lása, minden honfinak első polgári kötelességei — ébredjen a nemzet’s őrködjék felette, mert a gyenge növény még zsengéjében lévén, ügyes kezeket igényel, hogy még első csirájában el ne fojtassék, mi, ha csak visszalépést is okoz­hatna , hazánkat egy kiszámíthatlan veszély örvényébe so­dorhatná; ébredjen ’s őrködjék felette a nemzet más rész­ről vagy azért is, hogy, csakugyan megerősödvén, de elha­­nyagoltatván, a valódi szabadság erőteljes mentője helyett, annak gyilkossává ne váljék! Mikint fog ez elévelhetni, eszközöltethetni? ez a fő kérdés, ’s megvallom, hogy nem kevés aggodalom tölti keblemet, midőn körülnézve a teendők tengerét látom, ’s látom más­részről azon elemek szétszórt állapotát, mellyek öszvemű­­ködésétől függ egyedül a kívánt egésznek elérhetése s vigasz­tal azonban azon lelkesítő meggyőződés, hogy bár különféle modorban’s különféle utakon, de mindenki szeretett hazá­jának boldogságát kívánja; vigasztal azon meggyőződés, hogy e kívánatban mindnyájan egyesülvén, egyetértvén, ez fogja megóni hazánkat azon veszélytől, mellyben az újjászü­­letési láz által rendkivülileg elérzékenyült jelen állapotában lebeg; reménylem­ meg nem szűnöm, hogy a nemzetnek az elválás vonalán — a cselekvés perezében — utóbb mindig kitűnt gyakorlati józansága, melly az első lépésnél is olly ügyes tapintatot tanúsított, ki fogja találni az egymásutánt, ’s elkerülni tudni azon szík­eket, mellyeknek más nemzetek hasonló körülményekben olly dühöngve rohantak ; az érdek­egység egységet fog szülni az eszközökre nézve is. Mivel azonban telje­s hitem szerint jót, üdvöt, boldogságot csak az áraszthat, mi a rendes utón eszközöltetik: határozott meg­g­győződésemet jelentem ki abban, miként mindenekelőtt szük­ségesnek látom, hogy kivált az országgyűlés végével mutat­kozott némelly kevésbbé örvendeztető symptomák ismét el­­enyészszenek, és az első lépést szükségkép követő további lépéseknek elrendezése, minden rendkívüli eszközök mellő­zésével, tisztán ismét azon forrásból meríttessék, melly még eddig egyedül a nemzet kifolyása, ’s melly e tisztét, hogy méltánylani is tudta, a korszerű átalakulásnak első lépésével eléggé tanúsító. ’S ide vonatkozólag kötelesnek érzem ma­gam végre, a t. KK. és RR. ő fensége az ország szeretve tisztelt Nádora búcsúzó beszédének azon részére figyelmez­tetni, mellyben az öszvesereglett nemzet képviselőinek, a búcsúzandóknak, atyailag kijelenté: miként meggyőződik, hogy a számra kevés törvények nagy eredményeknek rejlik magvait; hogy ámbár anyagi tekintetben a beérkezett or­szággyűlés véghatála miatt, a várakozásnak meg nem felel­tethetett, mégis, jelesen a városok ügyében, a közszükségek fedezése tárgyában, elvek fogadtattak el, mellyek a kifejlő­désnek további stádiumát előre biztosítják; kijelenté nem­különben, miként elismerve van, hogy a vaspályák, és neve­zetesen a tengerparttal­ összeköttetés, a nemzetnek már nél­­külözhetlen életkérdése, mire nézve nem is kételkedik, hogy a kormány ezt szinte méltányolván, ámbár ez érdemben törvény nem keletkezhetett, mégis időközben már intézke­dések történni fognak, úgy, hogy a vaspályák állapotát a jövő országgyűlés kedvezőbb körülményekben találandja, de végre reményét is nyilvánítá abban, hogy, úgy enged­vén a körülmények, az országgyűlés még a törvényes idő­szaknak lefolyta előtt is összehívandó lészen. Mindenekre nézve azonban, és mindenekfelett szükségesnek találta a kedélyek lecsendülését, és bármi irányban működő agita­­tióknak mellőzését, azzal zárván szavait, hogy a kitűzött czéloknak biztos elérhetésére egyedül alkalmatos törvény­­hozás szolgálhat, i­lyent pedig csak a higgadt meggondolás választhat. — Bárha ő fensége ajkairól elhangzott ezen vi­gasztaló, de egyszersmind tanuságos szavak, mellyeket a nemzet képviselői közhelyeslést zajongó kifakadással fogad­tak , a nemzet elött soha, ’s különösen e jelen körülmények­ben, el ne hangoznának; e jelen körülményekben, midőn az e részbeni czéltévesztés egy véghetlen labyrintnak nyithatja meg incselkedő kapuit, mellyben kérdés: fog-e Ariadne találkozni, a tévedő nemzetnek szabadulási fonalat nyújtan­dó ; holott ellenben a meggondolással választott ügyes or­vos által a lázas állapot legyőzethetni, ’s az uj elemek által erősödött nemzet a jeges phoenix madárkint hamvaiból ki­emelkedve, egy szebb, egy magasb jövendőnek leendő in­­dulhatásra kiképeztethetni fog. Fogadják a t. KK. és RR. ezekután végjelentésü­nket, mellyet ezennel benyújtok, szokott kegyességgel, ’s en­gedjék egyszersmind, hogy az érdemem felett reám ruhá­zott dicső bizodalomért mélyen érzett köszönetemet kijelent­vén , magamat további kegyes pártfogásukba és szíves jó­akaratukba ajánlhassam.“ kapitányjánál, ez saját kérelmére elbocsájtását eszközölte, ’s ki most Frau Bébi nevű hölgygyel, kit nejének neveztek, haszonbérben tartá az ízletes lebujt. — Guthans uram, magos, vaskos egyén volt, sűrű, kissé össze­kuszált öszbevegyült hajakkal; lapos néha meg is borotvált kép­pel, mellynek alján ritka szakál vonult körül; szemei aprócskák voltak, ellenben orra szerfelett kihívó tekintetű, ugorka szerű, és tisztességes mennyiségű rézzel ellátva. — Neje gömböly vastag nő volt, legalább harmincz évvel fiatalabb férjénél, — kivel többnyire igen röviden szólt, mivel állítólag marsallianceot tön, a táblai ja­nitor egyik rokonának leánya lévén, kit már egy bérkocsis meg­kért volt. — E két főszemélyhez még Borcsa leány asszony járult, ki épen olly sovány volt, mint Frau Babi vastag. — A járatosok megkülönböztetéssel bántak vele, ’s úgy látszott, hogy főleg a fiatalabb vendég uraknak tökéletesen megnyerte szivöket. Borcsa leányasszony minden soványsága mellett csinos képű személyke volt ’s mintegy huszonhárom — huszonnégy évű legfelebb , min­dig ízletesen öltözködött, tetszhető eleven színeket választván , ’s hogy a telepitvény világítása által a rezszinezete ne veszítsen, két tallér nagyságú karikát szokott kétfelől rajzolni arra, orrát pedig liszttel porozta meg. Mint minden illy nagyszerű háztartásnak, igen természetes, mi­kép ennek is idők folytával bizonyos stereotyp jellemű társasága képeződött: az együttélés, együtt vigadás, ugyanazon tár­gyak többszöri látása, szóval több apró körülmény itt a társaság­nak valami jellemszerű észhangzást adott. — Bizonyos káromko­dások, közmondások, és elménetségek kitünöleg többször hasz­náltattak. Itt is mint mindenütt a bejárók között egyes nagyobbszerű ter­mészetek, nemét a tiszteletnek ’s méltánylásnak vítták ki, ’s hogy úgy szóljunk: elhatározó méltósággal bírtak verekedések ’s kissé élénkebb vitatkozások közben, — nem egyszer biróilag léptek föl, ’s végre ha a jó tanács és közbenvetés nem használtak, egy csapás öklökkel az asztalra, vagy a szentori hangon kiejtett: ki vele! — azonnal más fordulatot adott a dolognak. Jelenben a kis asztalkák mind el vannak foglalva ’s különböző csoportozatokat láttatnak, mellyek élesen elvált színezetűek. Kö­zel az ajtóhoz balra egy asztalka mellé három férfiú telepedett, ezek úgy látszott tökéletesen fel valának arra készülve hogy szük­ség esetében azonnal leva­illanhassanak; erre nemcsak a hely az ajtó közelében, hanem a feltett kalap, és oldalaikhoz illesztett bo­tok is gyanittattak. Ezen emberek arcza korán sem volt valami undort vagy félel­met előidéző, sőt ha így szabad szólnunk, őket e tanyácska arsz­­lányainak nevezhetnék , mert avult kabátjaik csinosan ki voltak kefélve , mellényeik szorosan a nyakkendőig fel­gombolva. Igaz hogy ezen öltözetek , nem látszottak eredetileg mostani birtoko­saik testére szabottaknak, de ezen segítve volt az által, hogy ezen urak a gombokat, hol előre, hol hátra váratták, ’s igy a szövet meglehetősen a testhez simult. De közelítsük meg őket: az asztalon három kanta ser, ’s né­hány zsemle van, ’s embereink igen eleven, bár halk hangú be­szélgetésben. Az első, kinek szavát halljuk: öreges ur, hosszú sovány képpel, kinek orra mellett mély redők vannak , 's ki mel­lett egy köteg könyvecskét látunk. Kékedi barátom! szólt ez: mindent megkísértettem már, de mondom neked nincs jobb kereset a tudósságnál. Én meglehető­sen értek a könyvkötéshez , aztán — — itt néhány adta vette ..........­ ...————■■— fűszerezte előadását, kinézne a kötésre, a foglalat, az a fő dolog. Igen de pajtás Borsodi! szólt a vele szemben ülő halvány, 's kissé összekuszált hajú egyén: hol a patvarban veszed azokat a könyveket? — hiszen azokért pénz kell, ’s igy sovány lehet a nyereség. ’S a sok lótás futás, mond a harmadik ritkáshaju 's nagy re­zes orrú vendég, de a bekötés is dologgal jár; pedig Isten látja lelkemet, csak dolog ne ! — nincs annál unalmasabb; ha este eszembe jut, hogy órámat fel kell húznom, kabátomat kikefélnem ’s a többi, — — egészen neki csüggedek. Dologgal jár az élet Rékai pajtás! felelt Borsodi; azután, én lótás futás nélkül élni sem akarok. Két évig voltam üzér, vagy alkusz, — de jobb a tudós élet, éljenek a tudósok! — Hane igyünk még, elébb halljátok rendszeremet!Mikor a sajt és fűszer­­árusok számára régi kötetlen könyveket árulnak, mindig kéznél vagyok: olcsóság ez barátim ! néha egy pár húszason egy egész könyvtárt veszek, főleg gazdag aratás volt e részben az árvízkor, mintha valami rokonszenve lett volna ezeknek a könyveknek az árvízzel, úgy neki potyosodtak és lágyultak. Szobámban még a padolat is tele volt a legfönségesebb költe­ményekkel; teringettét mikor lehúztam csizmámat, mind hazai költők orrán sétálgattam. Félnyereségre egy könyvkötő inassal, ki ide vetődött valami ország szögletéből, összefűztük az íveket. Igaz került ez néhány garasba, mert a rózsaszín boríték és a csi­riz fizetést kívánt, de volt ám nyereség. Lássátok összeszámítottam: nekem egy illy könyv , a melléje irt szívrepesztő levéllel együtt épen 4'/s krómban állott, ’s én Bács, Borsod és Somogy megyei rendes le­velezőink tudósitásit jövő számaink közlendik. BUDAPESTI HIRHARANG. A pesti dologház hivatalos jelentése szerint múlt évi január elsejétől October végéig 596 fegyencz részesült ezen intézet vendégszeretetében, t. i. 222 férfi, és 374 némber; ezek közöl szolgálatba lépett 150 férfi és 247 némber, jelenleg pedig 199 kényszerített tagja van, és ezek csaknem egészen saját közmunkásokkal táplálják magukat. A felebbi tiz hónap alatt öszszesen 1998 frt 26 krt kerestek pengőben, és leginkább nyakszorítókat (20,394 darabot) varrtak, mi egyszersmind saját nyakuk csiklandósságára emlékeztető őket, ha nem vala komoly szándékuk tökéletes megjavulásra. Még hét fős csipkét is kötöttek, mi azt tanúsítja, hogy finom uracskák is fordultak meg e közhasznú intézetben, mellynek egyébiránt minden

Next