Budapesti Hiradó, 1845. január-június (107-206. szám)
1845-01-26 / 120. szám
64 kötelességünk szerint időről időre benyújtott hivatalos jelentéseinkből , de egyébiránt is a nyilvánosságnak már nagyobb számmal működött segédeszközei útján, a t. KK. és RR előtt bőven tudva van, mire nézve nincs, de nem is lehet szándékom ez alkalommal ismét szóval az események részletes elősorolásába ereszkedni, hanem a t. KK. és RR. kegyes engedésével bátor leszek az országgyűlés folyamának, egyéniségem szempontjából felfogott jellemét, némelly igénytelen nézeteimmel kisérve, a legnagyobb általánosságban csak rövid emlékezetbe hozni. Ugyanis tekintetbe vevén a példátlan terjedelmes k. k. előadásokat, tekintetbe vevén a többnyire ezek nyomán kiküldött számos részint országos, részint kerületi választmányoknak halomra nőt működéseit, de tekintetbe vevén nem kevésbbé az ország törvényhatóságai által beadott félezernél többre terjedt indítványokat, már csak ezek fontolásából is kiderül, mikint a kormány részéről nem hiányzott a jó akarat, a nemzet képviselői részéről a kitelhetett szorgalom ; mikint a nemzet is fáradhatlan volt mindazok kutatásában, miket a haza boldogságának előmozdíthatására czélszerüeknek és üdvösöknek vélt; de kiderül mindenek felett, mikint az alkotmányos élet minden tényezője rendkívüli mozgalomban létezvén, a nemzet egy nagy átalakulásnak előestéjén találkozik , mellynek szerencsés vagy nem szerencsés fejlődésétől függhet a nemzetnek jövendő alkotmányos léte, vagy nemléte. Felfogásom szerint nem képzelhető országlási forma, melly mint ollyan in abstracto már, a nemzeti boldogság kifejlődtetésével ellentétben állna; mert, úgy hiszem, néma formában rejlik a jó vagy rész országlás lényege, hanem magából a formából önként keletkező kormánynak mikinti, czélszerű vagy czélszerűtlen alkalmazásában; ezt erősítőleg, ha a történet íráslapjait tekintjük, fogjuk tapasztalhatni, hogy minden országlási formában találtattak nagy és virágzó, törpe és hervadozó nemzetek; fogjuk tapasztalhatni nem kevésbbé, hogy minden időszaknak, sőt minden éghajlatnak voltak az országlászóli kedvencz eszméi, mellyek korszerüleg felkarolva ’s életbe léptetve, üdvös hatással is voltak a nemzet életére közönségesen mindaddig, mig azok, kiket az országlási forma a hatalomra meghívott, az igazság érdekében eljárni, ’s jelesen alkotmányos viszonyokban a kor kivonatát, valamint a nemzet szellemét eléggé méltányolni, ’s az országlási formának lényeges megsértése nélkül, a kormányzást is ahoz idomítani — képesek voltak; de ellenben fogjuk tapasztalhatni azt is, hogy a lehető legtökéletesb országlási forma is csak emberi mű, emberi találmány lévén, mint ilyen, múlandóságnak bélyegét hordozza magán, vagyis meg fogunk győződhetni, hogy valamint az anyagi életben, úgy a szellemiben sem lévén megállapodás, az örök természet ezen változhatlan törvényénél fogva a nemzetek időről időre az újjászületésnek terére kilépni kényszeríttettek; és hogy ezekhez képest, valamint más nemzeteknél, úgy hazánkban is az átalakulási időszaknak előbb-utóbb bekövetkeznie kellett, ’s beérkezvén az, nem volt egyesek műve; egyesek csak eszközei voltak az örök természet változhatlan törvényének ! — Egyedül az előbb vagy utóbbra jegyeztethetvén netalán mégis meg, hogy a lejárat rendes idejének meghatározhatása az emberi számolás körén kívül fekszik ugyan, de hogy akkor, ha a kormányt vezető hatalom hivatásának meg nem felelt, a statusgépnek rendszeres működése mindig idő előtt megakadt ’s egy rendkívüli állapot idéztetett elő, melly természetellenes hatásánál fogva, gyakran az egész állományt annyira megrázkódtatta, hogy abból egy kényszerűért, erőszakolt átalakulás is fejlődhetett ugyan, de ez utóbbi közönségesen, mint korára idétlen, a gyakorlati életben üdvös czélját tévesztő! Mi szolgáltatott légyen okot hazánkban ezek után az átalakulási eszmék ébresztésére? e helyen vizsgálni nem szándékom ; nem szándékom annál kevésbbé , mivel ennek kitanulhatása egyébiránt is az enyémnél sokkal nagyobb jártasságot, sokkal mélyebb politikai tapintatot igényel. Csak az irányra szorítkozva leszek bátor megjegyezni, miként úgy látszik, hogy az első felrázkodtatás hazánkban is ugyan azon ösvénynek indult, mellynek a közelebb múlt kor tanuságos példája szerint is, más nemzeteknél indulni tapasztaltatok , t. i. minden alak csak az emberjogot hangoztatja, ez czimezi a lobogót, melly kitűzve van, hogy a kisebb szám által képviselt hatalom gyakorlatában részesíttethessék az összes nép! Ezen eszméletileg felséges, elragadó, de a legyőzhetlen gyarlóságok seregével szüntelen küzdő emberiség természetével kevésbbé összeférhető tan,— mellynek már annyi meg annyi véráldozat hullott, ’s mellynek mindamellett a gyakorlati élet még eddig uralkodó széket sehol sem emelt, fog e hazánkban más eredményre virradni? fog-e kevesebb borzasztó jelenetekkel járulni? a jövendő fejtendi meg. Én bízom az isten határtalan kegyességében, ’s erősen hiszem, mert erősen hinni akarom, hogy a magyar e részben is más kárán okulva, a dolgot kellőknél túl hajtani nem fogja; hogy azonban a lefolyt országgyűlésnek ez volt legyen jellemző típusa, eléggé feltűnhetett, a tanácskozásoknak közönségesen ismeretes modorából, de feltűnhetett nem kevésbbé azon számra kevés, de szellemre igen dús törvényekből , mellyek a többek közt, a vallás és nemzetiség, de különösen a hivatal- és birtokképesség tárgyában keletkeztek, mellyeket sarkalatosoknak is nevezhetni vélek, mennyire azokban látom sarkalni hazánk jövendőjét a vallás és nemzetiség törvénye megveté az egység, megveté a lelki nyugalomnak, minden erőteljes átalakulási lépés nélkülözhessen két fötényezőinek biztos alapjait; mire támasztva, a hivatal- és birtokképesség, rést nyitott az alkotmány sánczaiban, minek aligha már mellőzhetlen következménye nem lesz, azok teljes leomlása, tökéletes elszélyesztése, vagyis a kisebb számnak a nagyobb számbani, az öszves népbeni beleolvasztása! — Másfélévi vajúdás után, gyakran az egész nemzetet kétes rémülésbe döntött kifakadásoknak, ez jön szülötte, ’s ezzel az országgyűlés befejeztetett; befejeztetett talán nem időnek előtte, talán nem a nemzet kárára, mert a már túlfeszített kedélyek pihenésre, a nemzet az egymásutáni lépéseknek bővebb meggondolására,a mellytöl annyi, mellytől még minden függ, kivántató időt nyert! — Addig is pedig Ami az ezennel már kifejtett átalakulási előzményeket illeti, miután alázatos nézeteim szerint, mellyeket előrebocsátani bátor valék, országlási forma nem képzelhető, melly a nemzeti boldogság kifejlődhetésével ellentétben állna, az átalakulás korszakának pedig minden nemzetnél előbbutóbb beérkeznie kell, ezt szem előtt tartva, részemről kétszeres örömmel üdvözlöm e gyermeket hazánkban; üdvözlöm, mivel születését nem a vérpadok borzasztó működése segíti; üdvözlöm, mivel ekinti születése némi kezességül szolgál arra, hogy a további kifejlődés is békés uton fog eszközöltetni; — ’s ugyan ennélfogva e részbeni politikai hitvallomásomat is ezennel nyiltan kijelentem abban, hogy minden ellenszenv legyőzése, ’s e gyermeknek ezentúli gondos ápolása, minden honfinak első polgári kötelességei — ébredjen a nemzet’s őrködjék felette, mert a gyenge növény még zsengéjében lévén, ügyes kezeket igényel, hogy még első csirájában el ne fojtassék, mi, ha csak visszalépést is okozhatna , hazánkat egy kiszámíthatlan veszély örvényébe sodorhatná; ébredjen ’s őrködjék felette a nemzet más részről vagy azért is, hogy, csakugyan megerősödvén, de elhanyagoltatván, a valódi szabadság erőteljes mentője helyett, annak gyilkossává ne váljék! Mikint fog ez elévelhetni, eszközöltethetni? ez a fő kérdés, ’s megvallom, hogy nem kevés aggodalom tölti keblemet, midőn körülnézve a teendők tengerét látom, ’s látom másrészről azon elemek szétszórt állapotát, mellyek öszveműködésétől függ egyedül a kívánt egésznek elérhetése s vigasztal azonban azon lelkesítő meggyőződés, hogy bár különféle modorban’s különféle utakon, de mindenki szeretett hazájának boldogságát kívánja; vigasztal azon meggyőződés, hogy e kívánatban mindnyájan egyesülvén, egyetértvén, ez fogja megóni hazánkat azon veszélytől, mellyben az újjászületési láz által rendkivülileg elérzékenyült jelen állapotában lebeg; reménylem meg nem szűnöm, hogy a nemzetnek az elválás vonalán — a cselekvés perezében — utóbb mindig kitűnt gyakorlati józansága, melly az első lépésnél is olly ügyes tapintatot tanúsított, ki fogja találni az egymásutánt, ’s elkerülni tudni azon szíkeket, mellyeknek más nemzetek hasonló körülményekben olly dühöngve rohantak ; az érdekegység egységet fog szülni az eszközökre nézve is. Mivel azonban teljes hitem szerint jót, üdvöt, boldogságot csak az áraszthat, mi a rendes utón eszközöltetik: határozott megggyőződésemet jelentem ki abban, miként mindenekelőtt szükségesnek látom, hogy kivált az országgyűlés végével mutatkozott némelly kevésbbé örvendeztető symptomák ismét elenyészszenek, és az első lépést szükségkép követő további lépéseknek elrendezése, minden rendkívüli eszközök mellőzésével, tisztán ismét azon forrásból meríttessék, melly még eddig egyedül a nemzet kifolyása, ’s melly e tisztét, hogy méltánylani is tudta, a korszerű átalakulásnak első lépésével eléggé tanúsító. ’S ide vonatkozólag kötelesnek érzem magam végre, a t. KK. és RR. ő fensége az ország szeretve tisztelt Nádora búcsúzó beszédének azon részére figyelmeztetni, mellyben az öszvesereglett nemzet képviselőinek, a búcsúzandóknak, atyailag kijelenté: miként meggyőződik, hogy a számra kevés törvények nagy eredményeknek rejlik magvait; hogy ámbár anyagi tekintetben a beérkezett országgyűlés véghatála miatt, a várakozásnak meg nem feleltethetett, mégis, jelesen a városok ügyében, a közszükségek fedezése tárgyában, elvek fogadtattak el, mellyek a kifejlődésnek további stádiumát előre biztosítják; kijelenté nemkülönben, miként elismerve van, hogy a vaspályák, és nevezetesen a tengerparttal összeköttetés, a nemzetnek már nélkülözhetlen életkérdése, mire nézve nem is kételkedik, hogy a kormány ezt szinte méltányolván, ámbár ez érdemben törvény nem keletkezhetett, mégis időközben már intézkedések történni fognak, úgy, hogy a vaspályák állapotát a jövő országgyűlés kedvezőbb körülményekben találandja, de végre reményét is nyilvánítá abban, hogy, úgy engedvén a körülmények, az országgyűlés még a törvényes időszaknak lefolyta előtt is összehívandó lészen. Mindenekre nézve azonban, és mindenekfelett szükségesnek találta a kedélyek lecsendülését, és bármi irányban működő agitatióknak mellőzését, azzal zárván szavait, hogy a kitűzött czéloknak biztos elérhetésére egyedül alkalmatos törvényhozás szolgálhat, ilyent pedig csak a higgadt meggondolás választhat. — Bárha ő fensége ajkairól elhangzott ezen vigasztaló, de egyszersmind tanuságos szavak, mellyeket a nemzet képviselői közhelyeslést zajongó kifakadással fogadtak , a nemzet elött soha, ’s különösen e jelen körülményekben, el ne hangoznának; e jelen körülményekben, midőn az e részbeni czéltévesztés egy véghetlen labyrintnak nyithatja meg incselkedő kapuit, mellyben kérdés: fog-e Ariadne találkozni, a tévedő nemzetnek szabadulási fonalat nyújtandó ; holott ellenben a meggondolással választott ügyes orvos által a lázas állapot legyőzethetni, ’s az uj elemek által erősödött nemzet a jeges phoenix madárkint hamvaiból kiemelkedve, egy szebb, egy magasb jövendőnek leendő indulhatásra kiképeztethetni fog. Fogadják a t. KK. és RR. ezekután végjelentésünket, mellyet ezennel benyújtok, szokott kegyességgel, ’s engedjék egyszersmind, hogy az érdemem felett reám ruházott dicső bizodalomért mélyen érzett köszönetemet kijelentvén , magamat további kegyes pártfogásukba és szíves jóakaratukba ajánlhassam.“ kapitányjánál, ez saját kérelmére elbocsájtását eszközölte, ’s ki most Frau Bébi nevű hölgygyel, kit nejének neveztek, haszonbérben tartá az ízletes lebujt. — Guthans uram, magos, vaskos egyén volt, sűrű, kissé összekuszált öszbevegyült hajakkal; lapos néha meg is borotvált képpel, mellynek alján ritka szakál vonult körül; szemei aprócskák voltak, ellenben orra szerfelett kihívó tekintetű, ugorka szerű, és tisztességes mennyiségű rézzel ellátva. — Neje gömböly vastag nő volt, legalább harmincz évvel fiatalabb férjénél, — kivel többnyire igen röviden szólt, mivel állítólag marsallianceot tön, a táblai janitor egyik rokonának leánya lévén, kit már egy bérkocsis megkért volt. — E két főszemélyhez még Borcsa leány asszony járult, ki épen olly sovány volt, mint Frau Babi vastag. — A járatosok megkülönböztetéssel bántak vele, ’s úgy látszott, hogy főleg a fiatalabb vendég uraknak tökéletesen megnyerte szivöket. Borcsa leányasszony minden soványsága mellett csinos képű személyke volt ’s mintegy huszonhárom — huszonnégy évű legfelebb , mindig ízletesen öltözködött, tetszhető eleven színeket választván , ’s hogy a telepitvény világítása által a rezszinezete ne veszítsen, két tallér nagyságú karikát szokott kétfelől rajzolni arra, orrát pedig liszttel porozta meg. Mint minden illy nagyszerű háztartásnak, igen természetes, mikép ennek is idők folytával bizonyos stereotyp jellemű társasága képeződött: az együttélés, együtt vigadás, ugyanazon tárgyak többszöri látása, szóval több apró körülmény itt a társaságnak valami jellemszerű észhangzást adott. — Bizonyos káromkodások, közmondások, és elménetségek kitünöleg többször használtattak. Itt is mint mindenütt a bejárók között egyes nagyobbszerű természetek, nemét a tiszteletnek ’s méltánylásnak vítták ki, ’s hogy úgy szóljunk: elhatározó méltósággal bírtak verekedések ’s kissé élénkebb vitatkozások közben, — nem egyszer biróilag léptek föl, ’s végre ha a jó tanács és közbenvetés nem használtak, egy csapás öklökkel az asztalra, vagy a szentori hangon kiejtett: ki vele! — azonnal más fordulatot adott a dolognak. Jelenben a kis asztalkák mind el vannak foglalva ’s különböző csoportozatokat láttatnak, mellyek élesen elvált színezetűek. Közel az ajtóhoz balra egy asztalka mellé három férfiú telepedett, ezek úgy látszott tökéletesen fel valának arra készülve hogy szükség esetében azonnal levaillanhassanak; erre nemcsak a hely az ajtó közelében, hanem a feltett kalap, és oldalaikhoz illesztett botok is gyanittattak. Ezen emberek arcza korán sem volt valami undort vagy félelmet előidéző, sőt ha így szabad szólnunk, őket e tanyácska arszlányainak nevezhetnék , mert avult kabátjaik csinosan ki voltak kefélve , mellényeik szorosan a nyakkendőig felgombolva. Igaz hogy ezen öltözetek , nem látszottak eredetileg mostani birtokosaik testére szabottaknak, de ezen segítve volt az által, hogy ezen urak a gombokat, hol előre, hol hátra váratták, ’s igy a szövet meglehetősen a testhez simult. De közelítsük meg őket: az asztalon három kanta ser, ’s néhány zsemle van, ’s embereink igen eleven, bár halk hangú beszélgetésben. Az első, kinek szavát halljuk: öreges ur, hosszú sovány képpel, kinek orra mellett mély redők vannak , 's ki mellett egy köteg könyvecskét látunk. Kékedi barátom! szólt ez: mindent megkísértettem már, de mondom neked nincs jobb kereset a tudósságnál. Én meglehetősen értek a könyvkötéshez , aztán — — itt néhány adta vette .......... ...————■■— fűszerezte előadását, kinézne a kötésre, a foglalat, az a fő dolog. Igen de pajtás Borsodi! szólt a vele szemben ülő halvány, 's kissé összekuszált hajú egyén: hol a patvarban veszed azokat a könyveket? — hiszen azokért pénz kell, ’s igy sovány lehet a nyereség. ’S a sok lótás futás, mond a harmadik ritkáshaju 's nagy rezes orrú vendég, de a bekötés is dologgal jár; pedig Isten látja lelkemet, csak dolog ne ! — nincs annál unalmasabb; ha este eszembe jut, hogy órámat fel kell húznom, kabátomat kikefélnem ’s a többi, — — egészen neki csüggedek. Dologgal jár az élet Rékai pajtás! felelt Borsodi; azután, én lótás futás nélkül élni sem akarok. Két évig voltam üzér, vagy alkusz, — de jobb a tudós élet, éljenek a tudósok! — Hane igyünk még, elébb halljátok rendszeremet!Mikor a sajt és fűszerárusok számára régi kötetlen könyveket árulnak, mindig kéznél vagyok: olcsóság ez barátim ! néha egy pár húszason egy egész könyvtárt veszek, főleg gazdag aratás volt e részben az árvízkor, mintha valami rokonszenve lett volna ezeknek a könyveknek az árvízzel, úgy neki potyosodtak és lágyultak. Szobámban még a padolat is tele volt a legfönségesebb költeményekkel; teringettét mikor lehúztam csizmámat, mind hazai költők orrán sétálgattam. Félnyereségre egy könyvkötő inassal, ki ide vetődött valami ország szögletéből, összefűztük az íveket. Igaz került ez néhány garasba, mert a rózsaszín boríték és a csiriz fizetést kívánt, de volt ám nyereség. Lássátok összeszámítottam: nekem egy illy könyv , a melléje irt szívrepesztő levéllel együtt épen 4'/s krómban állott, ’s én Bács, Borsod és Somogy megyei rendes levelezőink tudósitásit jövő számaink közlendik. BUDAPESTI HIRHARANG. A pesti dologház hivatalos jelentése szerint múlt évi január elsejétől October végéig 596 fegyencz részesült ezen intézet vendégszeretetében, t. i. 222 férfi, és 374 némber; ezek közöl szolgálatba lépett 150 férfi és 247 némber, jelenleg pedig 199 kényszerített tagja van, és ezek csaknem egészen saját közmunkásokkal táplálják magukat. A felebbi tiz hónap alatt öszszesen 1998 frt 26 krt kerestek pengőben, és leginkább nyakszorítókat (20,394 darabot) varrtak, mi egyszersmind saját nyakuk csiklandósságára emlékeztető őket, ha nem vala komoly szándékuk tökéletes megjavulásra. Még hét fős csipkét is kötöttek, mi azt tanúsítja, hogy finom uracskák is fordultak meg e közhasznú intézetben, mellynek egyébiránt minden